Ültem már végig olyan igehirdetést, ami leginkább egy gyászbeszédhez hasonlított. És a hallgatóság: szenvtelen arcok, merev tekintetek. Emlékeztet ez bárkit is az Élő Jézusra? Higgyétek el, Jézus vagy az apostolok szolgálata során a hallgatóság nem úgy nézett ki, mint a márványszobrok a múzeumban. Jézus él - és a Szent Szellem itt van! Ők ketten csak elegendőek, hogy az alkalmaink izgalmasak legyenek, nem? REINHARD BONNKE
Mikor imádkozunk, ugyanazon az alapon, és ugyanazokkal a jogosultságokkal tesszük, mint Pál, János, Jakab vagy Péter. A legnagyobb szentekkel vagyunk egy szinten. A nekik szóló ígéretek a mi igéreteink is; az Úr, akihez imádkoztak a mi Urunk is; kiváltságaik a mi kiváltságaink is. Istennek nincsenek kedvencei - pontosabban, MINDNYÁJAN a kedvencei vagyunk. Ugyanaz a kulcsunk van az ajtóhoz, mint ami nekik volt: Jézus neve. Ez a név ad szabad belépést Istenhez, nem kell az ajtó előtt toporognunk. Nincs szükségünk angyalokra vagy szentekre, hogy bekísérjenek Isten jelenlétébe, mert hit által az ő fiai és lányai vagyunk, családtagok, örökösök! Szélesre tárt ajtón át mehetünk be az Atya házába! Nem ok ez arra, hogy imádkozzunk? Imádkoztál ma már? REINHARD BONNKE
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
