Derek Prince - Jézus, az utolsó Ádám 1.

Öt különleges esemény, amelyek Ádám bukásából fakadnak:

1. Ádám természete megváltozott. Az alapvető szó, amely jellemzi ezt a változást, a "romlandó, romlott". Ádám természete romlott lett szellemileg, fizikailag, és ezért halandó, halálra váró az ember.

2. Nagy változás, hogy a Sátán kicsikarta Ádám hatalmát, átvette amit Isten Ádámnak adott. Ezáltal a Sátán lett a levegőbeli hatalmasság fejedelme, amit Jézus említ a János evangéliumban és Pál az Efézusi levélben.

3. Az ádámi nemzetség ki lett szolgáltatva a démoni zaklatásoknak és uralomnak. Gonosz szellemek szabadultak rá az emberi nemre.

4. Ádám egész nemzetsége hiábavalóság alá került. A modern nyelvben ezt másképp mondjuk: fölöslegessé lett. Azaz minden virágzik és elpusztul. Egészséges, erős és azután hanyatlik. Az életnek minden területén ugyanaz az erő működik a Nap alatt. A Biblia ezt hiábavalóságnak nevezi.

5. Az ádámi nemzetség azonosult a Sátánnal a bűnben és az Istennel szembeni lázadásban, ezért Isten ítéletének várományosa lett. A Sátán ravaszságával bevonta az emberi nemet Isten elleni bűnébe, és ez azt jelentette, hogy bármely ítélet, amely a Sátánra vonatkozik, vonatkozik az ádámi nemzetségre is. Ez a megváltás szempontjából igen lényeges. Hogyan mentette volna meg Isten az embert anélkül, hogy megalkudott volna igazsága tekintetében? Megalkudott volna a Sátánnal? A választ a keresztben találjuk meg. Nincs más megoldás.

A jelenlegi tanulmányunk témája, mely a szellemi konfliktus megértéséhez nélkülözhetetlen: JÉZUS, AZ UTOLSÓ ÁDÁM.

1. Kor 15,45: Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

Pál az idézetet az 1 Mózes 2,7-ből vette, de Pál már mondja azt is, hogy az "utolsó Ádám megelevenítő szellemmé lett.” Ez egy tipikus páli mondat, tele van éles ellentétekkel. Három fontos ellentét van: az első és az utolsó; az élő és a megelevenítő; és a lélek és a szellem között. Az utolsó Ádám Jézus. Jézus Krisztusnak sok címe van az Igében. Az "utolsó Ádám" cím különlegesen adatott neki, mint az ádámi faj Istentől kijelölt képviselőjének. Ebben a minőségében jött Jézus erre a földre és élt közöttünk. Úgy élt, mint egy közülünk és szándékosan lett az ádámi faj egy tagja, azonosult minden szempontból az emberi nemmel.

Az evangéliumokban Jézus több mint nyolcvanszor nevezi magát "ember Fiának". Ezt a kifejezést a héber jelentésével lehet megérteni. Héberben ez "ben Ádám", jelentése: "fiú", illetve Ádám. Tehát az "ember Fia" kifejezés azt jelenti, hogy Ádám fia. Azaz mindannyiszor, ahányszor Jézus ember Fiának nevezi magát, szándékosan Ádám leszármazottjának nevezi magát, azonosítja magát az ádámi fajjal és azt mondja valójában, hogy én vagyok az utolsó Ádám. Jézus az idő szempontjából nem volt utolsó, mert nagyon sok ádámi leszármazott élt a Földön azóta is, de a cél tekintetében Jézus volt az utolsó.
Befejezte az ádámi nemet, pontot tett a gonosz örökségre! Amikor meghalt a kereszten, és azt mondta: "elvégeztetett", vége volt az egész örökségnek. Véleményem szerint ez az egész Szentírás központi igazsága, és ezért sok időt kell szánnunk rá, hogy tanulmányozzuk Jézus azonosulását az ádámi nemmel, mert itt Ádámról és leszármazottairól van szó.