Nem
mondom el, hogy mit tudok tételes tanításként a keresztről. Inkább arról
szeretnék beszélni nektek, amit a keresztről megtapasztaltam. (Még mindig
dolgozom a teológiáján – később erről is írok majd.) Amit szeretnék veletek
megosztani, annak sokak számára semmi értelme, viszont azok, akik saját
erejükből küzdenek a szabadulásért, talán meg fogják érteni. Nos, a következő
tapasztalatokat szereztem a keresztről:
Átéltem
a „semmibe hullást”. Nem nagyon érdekel, hogy a szótár miként határozza meg a
semmit. Mindössze annyit tudok, hogy elértem önmagam határáig – egyre lejjebb,
le a teljes elhagyatottság helyéig. Olyan keményen és olyan sokáig harcoltam
azért, hogy tetszésére legyek az Úrnak, őszintén törekedve, hogy szent és
tiszta életet éljek! Állhatatosan próbáltam elnyomni a testemben és a lelkemben
minden szenvedélyt és kívánságot. Rengeteg könyvet elolvastam, sok-sok
magnószalagot meghallgattam, megoldási módokat, látásokat, titkokat kerestem,
hogy győzelmes életet élhessek. Addig sírtam, amíg már nem maradtak könnyeim.
Járkálva imádkoztam, térdelve imádkoztam, arcra borulva imádkoztam. Olyan
nagyon akartam tetszeni az én Uramnak, hogy addig olvastam a Bibliát, míg a
szemem belefáradt. Könyörögtem a Szent Szellemhez, hogy vágja le a botránkozást
okozó jobb kezemet, vájja ki botránkoztató jobb szememet, tegyen meg bármit,
amit meg kell tennie ahhoz, hogy megszabaduljak a makacs bűnöktől.
Aztán
egy napon már nem bírtam tovább. Ekkor már imádkozni sem tudtam. Csak arra
voltam képes, hogy feküdtem a padlón, üres lélekkel, könnyek nélkül.
Elárasztott a teljes csőd érzése, és csak ennyit tudtam mondani: „Uram, nem
tudom így tovább folytatni. Kimerültem. Megpróbáltam, de elbuktam. Miután
annyit kerestem a könyvekben, annyit tanultam, annyira igyekeztem, hogy
győzzek, még mindig a testemmel csatázom. Nem gyengültek a kísértések. Megpróbáltam
élő áldozattá lenni. Küszködtem, hogy hit által éljek. Állhatatosan próbáltam a
Szellemben élni és járni, engedni, hogy vezessen és erősítsen engem. De még
mindig nem kaptam meg. Még mindig nem értem, miért nem jön be az életembe.”
