2013. május 16., csütörtök

R. Liardon - John Alexander Dowie 6.

Noha Dowie apostol volt, mégsem értette meg teljesen e hivatal mi­benlétét. Ugyan a rajta működő kenet rést ütött az akkoriban uralko­dó lelkészbirodalmak tekintélyén, ám őt magát csak kevesen értették meg - még saját maga sem. Ez ahhoz vezetett, hogy a szolgálatával kapcsolatos több fontos területen is téves döntést hozott. Az egyik ilyen terület a politika volt.

Mint vezető, Dowie az egész országra kiterjedő erős befolyást szer­zett. Látván lehetőségeit és ismerve Dowie személyes álláspontját, az Alkoholellenes Társaság arra kérte, hogy induljon a parlamenti válasz­tásokon. Eleinte nem állt kötélnek, később azonban meggondolta magát. A politikai pályán talán szélesebb körű hatást fejthet ki - gon­dolta, s így végül úgy döntött, hogy mégiscsak rajthoz áll.

A kísérlet eredménye nagy bukás lett. A helyi sajtó, amelynek a Dowie-szolgálat korábban sok borsot tört az orra alá, most frontális tá­madást indított ellene. A politikusok és a szeszipar érdekeltségi körei óriási összegeket fektettek be, csakhogy Dowie meghurcoltatása és ve­resége teljes legyen. A választások eredményeképpen Dowie nagy ká­rokat okozott gyülekezetének, és szégyent hozott saját szolgálatára.
Szellemi indítékai olyan erősen ösztökélték, hogy természetes szinten próbálta őket véghezvinni. Csak találgatni tudok, miért tette meg ezt a lépést. Talán azért, mert az egyház nem követte olyan gyor­san az igazságot, ami őt kielégítette volna. Bármi legyen is az oka, el­vétette Istennek szolgálatára vonatkozó időzítését és tervét.

Meg kell értenünk, hogy Isten életünk valamennyi aspektusát egyetlen fókuszpontból hangolja össze, egyéni és közösségi szinten egyaránt. Ezt a pontot nevezik „időzítésnek”. Ennek helyes működé­sétől függ, hogy az emberek élete továbbléphet-e Istennel, vagy aka­dályokba ütközik. Egész nemzetek léphetnek előre szellemileg, ami­képpen vissza is. A szellemi élet - a természeteshez hasonlóan - egy­fajta időzítés szerint működik. Ezért olyan lényeges, hogy a szelle­münk vezetését kövessük. Fontos megtanulnunk, hogy nem mindig helyes akcióba lendülni, amikor valamiről úgy tűnik: ez az, amit ten­nünk kell. Az ilyenfajta engedelmesség azonban csak akkor fejlődik ki, ha az ima és a közbenjárás rendszeres időtöltésünkké válik.

A politikusok és a politikai küzdőtér sohasem hoztak változást a vi­lágban; sem az egyházon belül, sem a kormányzatokban. A polgári tör­vényeket és rendszabályokat csak olyan emberek tudják megváltoztat­ni, akiknek szívét előzőleg az evangélium átformálta. A politika egészé­ben véve olyan megállapodásokat szolgál, amelyek az emberek tetszé­sét keresik. Az apostoli hivatal ezzel szemben Isten Igéjét tárja eléjük; az pedig már rajtuk múlik, hogy hozzáigazítják-e az életüket és köve­tik-e. Ami apostoli, nem keveredhet azzal, ami politikai. Dowie - az ő elhívása folytán - nem is gondolhatott volna a politikai pályára.
A kampány idején azt a parancsot is elhanyagolta, amelyet Isten gyógyító erejének hirdetésére kapott Egy személyes cél érdekében egész egyszerűen eltért elhívásától, mert azt gondolta: így majd több embert érhet el üzenetével. A következmény ezzel szemben az lett, hogy Ausztráliában hátralévő idejét homályban tapogatózva, haszon­talanul töltötte el.