2013. május 23., csütörtök

David Wilkerson - ÚJ SZÖVETSÉGRE LÉPÉS A HALÁLON ÁT 2.

Nem hiszen, hogy igazán megérthetjük az új szövetség lényegét, amíg mélyen át nem éljük személyesen a kereszthordozást. Mindig is ismertem minden részletében Krisztus kereszthalálát. Amikor fiatal lelkész voltam, élénk színekkel ecseteltem a keresztet. Őszintén beszéltem arról, milyen szomorú lehetett Jézus, amikor Péter megtagadta, milyen lehetett, amikor a töviskoszorút a homlokára nyomták, hogyan gúnyolták, hogyan kiabált a csúfolódó csőcselék, miként hatoltak kezébe a szögek, hogyan döfte át oldalát a lándzsa. Szenvedélyesen prédikáltam, elvittem a hallgatóságot Júdás kertbéli csókjától az utolsó felkiáltásig: „Elvégeztetett.” Azonban ezek a részletek – beleértve a Kálvárián történtek pátoszát is – nem a kereszt legmélyebb értelmét jelentik. Közülünk sokan ismerik a Kálvária fizikai történéseit, de kevesen élték át és értették meg Krisztus megfeszítésének valódi szellemi jelentését, nem beszélve arról, hogy mit jelent felvenni a saját keresztünket, és meghalni Krisztussal együtt.
Jézust tömegek követték mindenfelé, amerre járt. Egy alkalommal váratlanul megállt, a tömeghez fordult, és így szólt:
„..aki nem hordozza (veszi vállára) a keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet nekem tanítványom” (lásd a Lk 14,27-et). Mi, hívők életünk során folyton halljuk ezt a mondatot: „Vedd fel a kereszted, és kövess engem!” Olvassuk Jézus szavait: „...Aki nem veszi föl keresztjét (kínkaróját) és nem követ engem, nem méltó hozzám.” (Mt 10,38). „ha valaki (én)utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel a keresztjét és kövessen (engem),” (Mt 16,24) Azután Pál is kijelenti: „Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével nem, akin keresztül nekem a világ (kozmosz) meg van feszítve, én pedig a világnak.” (Gal 6,14).
A dilemma ebben áll: Nem lehetek Krisztus tanítványa, ha nem veszem fel a keresztemet. Nem követhetem őt másképpen, csakis a kereszt útján. Csak akkor érdemlem meg, hogy gyermeke legyek, ha hordozom az ő keresztjét. És arra kapok felszólítást, hogy a kereszttel dicsekedjek. Láthatóan itt van az új szövetség megértésének kulcsa. De hogyan vegyem fel a keresztet, hogyan öleljem át, és miként ragaszkodjam hozzá, ha nem is tudom, mit jelent?
Hányféle meghatározását hallottad a keresztnek életed során? Elfogadom, hogy a sok év alatt sosem mutatták be nekem a keresztet úgy, hogy az kielégítette volna legmélyebb sóvárgásomat iránta. Nem tudtam a maga teljességében prédikálni róla, mert nem tapasztaltam meg. Teológiai szempontból is titok maradt számomra.
Elkeseredésemben az Úrhoz fordultam: „Atyám, tudod, hogy nyugtalan vagyok; szeretném felvenni a keresztemet, és követni téged. De hol van a kereszt? Mi a kereszt? Azt mondod, hogy az én keresztem. Pál pedig azt mondja, hogy meg kell feszíttetnem és meg kell halnom. De Uram, hogyan szólíthatsz fel arra, hogy öleljek át egy keresztet, amit nem is értek? Ha pedig nem értem, akkor hogyan juthatok el az új szövetség ismeretére?”

Felelj nekem becsületesen: Érted-e magadra vonatkoztatva, hogy mit jelent a kereszt, a te kereszted, a te halálod? Meg tudod-e magyarázni nekem, mit jelent számodra felvenni a keresztedet, és mi történt, amikor megtetted ezt?
Íme, a legelterjedtebb magyarázat, amit hallottam: A kereszt valamiféle teher – valamilyen zavaró dolog, egyfajta fájdalmas iga -, mint például egy betegség vagy egy tövis a testben. Azonban még ez a meghatározás sem visz közelebb a kereszt megértéséhez. A kereszt, amelyről Jézus beszél, nem csupán valamiféle fizikai megtöretés lelki utunk során. Sokkal mélyebb és sötétebb mindannál, amit eddig felsoroltunk. Hallottam egyeseket, akik ezt mondták: „Az ő keresztje a gonosz, átkozódó férje.” Vagy: „Az elmúlt húsz évben nem volt nap, hogy ne fájt volna valamije. Ez az ő keresztje.” Nem – a kereszt sokkal több, mint ezek a dolgok együttvéve.