Nem
hiszen, hogy igazán megérthetjük az új szövetség lényegét, amíg mélyen át nem
éljük személyesen a kereszthordozást. Mindig is ismertem minden részletében
Krisztus kereszthalálát. Amikor fiatal lelkész voltam, élénk színekkel
ecseteltem a keresztet. Őszintén beszéltem arról, milyen szomorú lehetett
Jézus, amikor Péter megtagadta, milyen lehetett, amikor a töviskoszorút a
homlokára nyomták, hogyan gúnyolták, hogyan kiabált a csúfolódó csőcselék,
miként hatoltak kezébe a szögek, hogyan döfte át oldalát a lándzsa.
Szenvedélyesen prédikáltam, elvittem a hallgatóságot Júdás kertbéli csókjától
az utolsó felkiáltásig: „Elvégeztetett.” Azonban ezek a részletek – beleértve a
Kálvárián történtek pátoszát is – nem a kereszt legmélyebb értelmét jelentik.
Közülünk sokan ismerik a Kálvária fizikai történéseit, de kevesen élték át és
értették meg Krisztus megfeszítésének valódi szellemi jelentését, nem beszélve
arról, hogy mit jelent felvenni a saját keresztünket, és meghalni Krisztussal
együtt.
Jézust
tömegek követték mindenfelé, amerre járt. Egy alkalommal váratlanul megállt, a
tömeghez fordult, és így szólt:
„..aki
nem hordozza (veszi vállára) a keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet nekem
tanítványom” (lásd a Lk 14,27-et). Mi, hívők életünk során folyton halljuk ezt
a mondatot: „Vedd fel a kereszted, és kövess engem!” Olvassuk Jézus szavait:
„...Aki nem veszi föl keresztjét (kínkaróját) és nem követ engem, nem méltó
hozzám.” (Mt 10,38). „ha valaki (én)utánam akar jönni, tagadja meg magát és
vegye fel a keresztjét és kövessen (engem),” (Mt 16,24) Azután Pál is
kijelenti: „Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a
Krisztus Jézusnak keresztjével nem, akin keresztül nekem a világ (kozmosz) meg
van feszítve, én pedig a világnak.” (Gal 6,14).
A
dilemma ebben áll: Nem lehetek Krisztus tanítványa, ha nem veszem fel a
keresztemet. Nem követhetem őt másképpen, csakis a kereszt útján. Csak akkor
érdemlem meg, hogy gyermeke legyek, ha hordozom az ő keresztjét. És arra kapok
felszólítást, hogy a kereszttel dicsekedjek. Láthatóan itt van az új szövetség
megértésének kulcsa. De hogyan vegyem fel a keresztet, hogyan öleljem át, és
miként ragaszkodjam hozzá, ha nem is tudom, mit jelent?
Hányféle
meghatározását hallottad a keresztnek életed során? Elfogadom, hogy a sok év
alatt sosem mutatták be nekem a keresztet úgy, hogy az kielégítette volna
legmélyebb sóvárgásomat iránta. Nem tudtam a maga teljességében prédikálni
róla, mert nem tapasztaltam meg. Teológiai szempontból is titok maradt
számomra.
Elkeseredésemben
az Úrhoz fordultam: „Atyám, tudod, hogy nyugtalan vagyok; szeretném felvenni a
keresztemet, és követni téged. De hol van a kereszt? Mi a kereszt? Azt mondod,
hogy az én keresztem. Pál pedig azt mondja, hogy meg kell feszíttetnem és meg
kell halnom. De Uram, hogyan szólíthatsz fel arra, hogy öleljek át egy
keresztet, amit nem is értek? Ha pedig nem értem, akkor hogyan juthatok el az
új szövetség ismeretére?”
Felelj
nekem becsületesen: Érted-e magadra vonatkoztatva, hogy mit jelent a kereszt, a
te kereszted, a te halálod? Meg tudod-e magyarázni nekem, mit jelent számodra
felvenni a keresztedet, és mi történt, amikor megtetted ezt?
Íme,
a legelterjedtebb magyarázat, amit hallottam: A kereszt valamiféle teher –
valamilyen zavaró dolog, egyfajta fájdalmas iga -, mint például egy betegség
vagy egy tövis a testben. Azonban még ez a meghatározás sem visz közelebb a
kereszt megértéséhez. A kereszt, amelyről Jézus beszél, nem csupán valamiféle
fizikai megtöretés lelki utunk során. Sokkal mélyebb és sötétebb mindannál,
amit eddig felsoroltunk. Hallottam egyeseket, akik ezt mondták: „Az ő keresztje
a gonosz, átkozódó férje.” Vagy: „Az elmúlt húsz évben nem volt nap, hogy ne
fájt volna valamije. Ez az ő keresztje.” Nem – a kereszt sokkal több, mint ezek
a dolgok együttvéve.