Végül is Dowie bűnbánatot tartott, és 1880-ban visszatért az isteni gyógyulás üzenetéhez. Megtérése önmaga számára is nagy fizikai és szellemi áldással járt - a szellemi ajándékok kezdtek látványosan működni életében, s úgy áradtak rá a kijelentések, mint addig soha. Engedelmessége folytán ezrek gyógyultak meg a szolgálata által. Az üldöztetés is felerősödött, egészen addig a pontig, hogy ellenségei merényletet szerveztek ellene: megpróbáltak bombát rejteni az íróasztala alá. A szerkezetet úgy időzítették, hogy a késő délutáni órákban robbanjon fel, amikor Dowie általában a hivatalában tartózkodott. Hirtelen azonban egy hang ezt mondta neki: „Kelj fel, menj ki innen!” Amikor harmadszor hallotta ugyanezt, végre befejezte munkáját, fogta a kabátját és hazament. Szerencsés hazaérkezése után pár perccel a bomba néhány háztömbbel távolabb felrobbant íróasztala alatt.
1888-ban Dowie valahogy ráérzett arra, hogy a szolgálatán lévő kenetet Amerikában, és később talán Angliában kell kamatoztatnia. A kenet igazából az év júniusában lett nyilvánvaló, amikor San Franciscóban az Aranykapu híd alatt haladt el. Az újságok szétkürtölték a hírt: Dowie Amerikába jött! Kalifornia minden részéről tódultak hozzá az emberek gyógyulásért - zsúfolásig telt csarnokokban, reggeltől estig vártak sorukra, mert Dowie egyszerre csak egy személyért imádkozott. Ezt pedig egészen különleges módon tette. Rendíthetetlenül hitt abban, hogy addig senki sem folyamodhat gyógyulásért, amíg újjá nem születik, és fel nem számol minden olyan életstílust, amely ellentétes az evangéliummal. Rendszerint felháborodott azon, ha világiasságot látott valakiben, aki imát kért tőle gyógyulásáért. Fölfogásának az lett az eredménye, hogy szolgálata korai szakaszában kevesebb emberért imádkozott - ám ők abban a szempillantásban meggyógyultak.
Kevéssel később már széltében-hosszában gyógyító összejöveteleket tartott Kalifornia partvidéke mentén. Ekkoriban találkozott Maria Woodworth-Etterrel, a nagyszerű női gyógyító evangélistával. A két vezető között konfliktus támadt, amelynek következtében Dowie elutasította Woodworth-Etter szolgálati módszerét. Ezzel - úgy hiszem - tragikus hibát követett el.
Életünk során számos kapcsolat alakul ki, olykor alkalmiak, máskor egészen bensőségesek. Isten országa szempontjából azonban az Úrtól származó kapcsolatok a legfontosabbak. Minden elhívott személy életében - akár természetes, akár szellemi feladatra szól a küldetése - vannak Istentől rendelt találkozások, amelyekkel éppen a szóban forgó személyt kívánja megerősíteni az Úrral való közösségében. Lehet, hogy alkalmi kapcsolatunk nagyon sok van, ám az ilyenfajta szellemi kapcsolatból csak egy-kettő adódik. Általában fél kezünkön megszámolhatjuk, hány ilyen van az életünkben.
Úgy hiszem, Dowie és családja óriási lehetőséget szalasztottak el: azt, hogy áldást hozó kapcsolatba kerülhessenek Maria Woodworth- Etter-rel. Valami oknál fogva - talán „férfibüszkesége” miatt - Dowie minden alkalommal ostorozta Ettert, ahányszor csak lehetősége nyílt erre. Egyszer elment ugyan az összejövetelére, felment az emelvényre, és elismerte, hogy a szolgálata Istentől van. Később azonban a szellemében kapott bizonyság ellenére is elutasította Ettert.
Etter szolgálati módszere azért zavarta, mert nem értette meg. Arra mégsem szakított soha időt, hogy őszinte szívből, személyesen is meghányja-vesse vele a dolgokat. Mivel Etter szolgálati stílusa nem fért össze az általa bevett módszerekkel, teljesen elzárkózott tőle. Etter ugyanúgy rendelkezett kijelentéssel Isten gyógyító erejéről, mint ő, ám a Szent Szellemmel való együttműködés terén jóval tapasztaltabb volt nála. Megvolt hozzá a szellemi ereje, hogy befolyásolja Dowie életét. Megtaníthatta volna arra, hogy miképpen élhet szellemből, miközben a teste pihen; ezen a területen ugyanis Dowie-nak problémái voltak. Megesett például, hogy pusztán szenvedélyétől hajtva negyvenhárom órán keresztül dolgozott. Marián keresztül más, hasonlóan erős hitű és elhívású személyek barátságát is megnyerhette volna, ami tulajdon szolgálatát is előmozdította volna. Ő azonban nem élt a lehetőséggel.
Ennek az lett a következménye, hogy csak némelyekkel került alkalmi ismeretségbe - és ők is a saját követői közül kerültek ki -, ahelyett, hogy az Istentől rendelt kapcsolatok kialakulhattak volna közötte és más vezetők között.
Úgy vélem, Dowie-val kapcsolatban érdemes megjegyezni: attól nem zárkózott el, hogy elbeszélgessen korának nagy szélhámosával, Jacob Schweinfurth-tel, aki Jézus Krisztusnak adta ki magát." Még a híres istentagadót, Robert Ingersollt is kihívta vitára, ám Etter testvérnővel szemben sohasem volt olyan előzékeny, hogy szóba álljon vele.
Ne szalaszd el a kapcsolataidban kínálkozó isteni lehetőségeket! Munkatársak mindig lesznek körülötted, de Istentől rendelt szellemi kapcsolat elvétve adódik az életben.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
