Ezékiel 28,11-19: „És lön az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: így szól az Úr Isten: te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és ónixszal, berillussal, zafírral, gránátul és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtettél. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg, és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztétek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek. Mindnyájan, akik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!”
Nézzünk meg néhány rövid részletet versenként:
12. vers: „tele voltál bölcsességgel” - Lucifer, mielőtt elbukott, gyönyörűséges, dicsőséges, értelmes Kérub volt.
13. vers: „Édenben, Isten kertjében voltál” - ez bizonyára nem igaz Tírus uralkodójáról, és elsősorban az Ádám előtti korra utal. Ez nem az az Éden, ahol Ádám élt, hiszen ez utóbbiban „Tírus uralkodója” már nem volt ragyogó Kérub. A „rakva valál” kifejezés az angol fordításban így szól: „sípjaid készültek”, Nem értem teljes egészében, de úgy sejtem, hogy a Sátánnak rendkívüli zenei tehetsége lehet, és újra meg újra azt látom, hogy felhasználja a zenét és a vallást annak érdekében, hogy az embereket megfogja és becsapja.
14. vers: „Valál felkent, oltalmazó Kérub" - a Kérub az Isten imádatának helyét, a templomot oltalmazta, éppúgy, mint az a két Kérub, amely az Isten ládáján van. A Kérub különleges helyet foglal el, ott van, ahol Isten jelenléte megnyilvánul: „te voltál Isten szent hegyén, tüzes kövek között jártál”.
15. vers: „Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned”; az angol fordítás szerint: „Tökéletesnek teremtettél, de vétek találtatott benned” - ez a lázadásra utal. Tökéletes Kérubnak lett teremtve, aki gyönyörűséges értelemben, szépségben, de Isten ellen fellázadt.
16. vers: „Kereskedésed bősége” - az eredeti szövegben szereplő héber szó, amelyet ‘forgalom’-ként fordíthatunk, magában hordozza a föl-le járni mint rágalmazó jelentést is. Ez arra utal, hogy a Sátán titkos agitáció által elidegenítette az angyalokat Istentől. Talán azt mondta nekik: „Vajon nem lehetnék én jobb uralkodó? Isten nem becsül meg benneteket eléggé, de ha én lépnék a helyébe, sokkal nagyobb szabadságot, hatalmat adnék nektek.”
A 3Mózes 19,16-ban ugyanez a szó fordul elő: „Ne járj rágalmazóként a te néped között...”; a Példabeszédek 11,13, valamint a Példabeszédek 20,19. is ezt a kifejezési használja: „a rágalmazó megjelenti a titkot...”; „Megjelenti a titkot, aki rágalmazó, tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.” A rágalmazó és a fecsegő nagyon közel állnak egymáshoz. A Sátán fecsegett az angyaloknak, hogy sokkal jobb sorsot biztosít nekik, mint amit Istentől kaptak.
14. vers: „Szíved felfuvalkodott szépséged miatt.” - Lucifer olyan szép volt, hogy erre büszke lett. Úgy gondolom, nagyon fontos figyelembe venni, hogy a történelemben az első bűn nem a gyilkosság és a házasságtörés volt, hanem a gőg, a büszkeség és a lázadás. Milyen kinyilatkoztatás van ebben? Afrikában élt egy tanító, akit nem tudtam meggyőzni róla, hogy szüksége van megtérésre. Már belefáradtam minden érvelésembe, amikor egy szép napon odajött hozzám, és azt mondta: „Tudod mit láttam meg? Azt, hogy az első bűn a felfuvalkodottság. Sosem követtem el házasságtörést, de Isten megmutatta, hogy milyen gőgös voltam.” Ez fontos kijelentés volt. Ennek alapján Isten megmutatta nekem, hogy az első bűn nem az erkölcstelenség volt, hanem a gőg, a büszkeség, a kevélység az Isten által adott szépségre és bölcsességre.
18-19. vers: „Megfertőztetted szent helyeidet.” - Ebből megtudjuk, hogy ő volt a felelős Isten szent helyeiért az Ádám előtti korban. Rendkívül kiművelt személy, mondhatni művész volt, aki azután elbukott. Ebben a részben a prófécia múlt időről jövő időre vált át („s többé örökké nem leszel”), és itt látjuk az isteni ítéletet, amely talán még nem teljesedett be egészen.
14. vers: „Valál felkent, oltalmazó Kérub" - a Kérub az Isten imádatának helyét, a templomot oltalmazta, éppúgy, mint az a két Kérub, amely az Isten ládáján van. A Kérub különleges helyet foglal el, ott van, ahol Isten jelenléte megnyilvánul: „te voltál Isten szent hegyén, tüzes kövek között jártál”.
15. vers: „Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned”; az angol fordítás szerint: „Tökéletesnek teremtettél, de vétek találtatott benned” - ez a lázadásra utal. Tökéletes Kérubnak lett teremtve, aki gyönyörűséges értelemben, szépségben, de Isten ellen fellázadt.
16. vers: „Kereskedésed bősége” - az eredeti szövegben szereplő héber szó, amelyet ‘forgalom’-ként fordíthatunk, magában hordozza a föl-le járni mint rágalmazó jelentést is. Ez arra utal, hogy a Sátán titkos agitáció által elidegenítette az angyalokat Istentől. Talán azt mondta nekik: „Vajon nem lehetnék én jobb uralkodó? Isten nem becsül meg benneteket eléggé, de ha én lépnék a helyébe, sokkal nagyobb szabadságot, hatalmat adnék nektek.”
A 3Mózes 19,16-ban ugyanez a szó fordul elő: „Ne járj rágalmazóként a te néped között...”; a Példabeszédek 11,13, valamint a Példabeszédek 20,19. is ezt a kifejezési használja: „a rágalmazó megjelenti a titkot...”; „Megjelenti a titkot, aki rágalmazó, tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.” A rágalmazó és a fecsegő nagyon közel állnak egymáshoz. A Sátán fecsegett az angyaloknak, hogy sokkal jobb sorsot biztosít nekik, mint amit Istentől kaptak.
14. vers: „Szíved felfuvalkodott szépséged miatt.” - Lucifer olyan szép volt, hogy erre büszke lett. Úgy gondolom, nagyon fontos figyelembe venni, hogy a történelemben az első bűn nem a gyilkosság és a házasságtörés volt, hanem a gőg, a büszkeség és a lázadás. Milyen kinyilatkoztatás van ebben? Afrikában élt egy tanító, akit nem tudtam meggyőzni róla, hogy szüksége van megtérésre. Már belefáradtam minden érvelésembe, amikor egy szép napon odajött hozzám, és azt mondta: „Tudod mit láttam meg? Azt, hogy az első bűn a felfuvalkodottság. Sosem követtem el házasságtörést, de Isten megmutatta, hogy milyen gőgös voltam.” Ez fontos kijelentés volt. Ennek alapján Isten megmutatta nekem, hogy az első bűn nem az erkölcstelenség volt, hanem a gőg, a büszkeség, a kevélység az Isten által adott szépségre és bölcsességre.
18-19. vers: „Megfertőztetted szent helyeidet.” - Ebből megtudjuk, hogy ő volt a felelős Isten szent helyeiért az Ádám előtti korban. Rendkívül kiművelt személy, mondhatni művész volt, aki azután elbukott. Ebben a részben a prófécia múlt időről jövő időre vált át („s többé örökké nem leszel”), és itt látjuk az isteni ítéletet, amely talán még nem teljesedett be egészen.
A tanítás itt véget ér. Néhány nap múlva indul az új tanítássorozat, Szellemi konfliktus címmel, mely nagyjából 150 részből fog állni.
