És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek. […] Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben… betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.
— MÁRK 16,15. 17. 18.
Álljunk meg és vizsgáljunk meg itt valamit. Mit mondott Jézus, hogy a betegek közül kikre tegyük rá a kezünket? Jézus csak azt mondta: „betegekre” — ez a rendelkezés. Ha Isten lenne a betegség szerzõje — ha Isten sújtaná betegséggel és testi bajokkal az embereket — és ha az lenne az akarata, hogy bizonyos emberek betegek legyenek, — akkor ez a kijelentés zavart okozhatna. Mert ebben Jézus felhatalmazott minket a kézrátételre MINDEN
beteget illetõen: hogy tegyük a kezünket MINDEN betegre. Ha nem Isten lenne az, aki gyógyít, Jézusnak valami ilyesmit kellett volna mondania: „Tegyétek a kezeteket azokra, akiket Isten meg akar gyógyítani, és azok meg fognak gyógyulni. Akik számára pedig nem ez Isten akarata — nem fognak meggyógyulni.”
De ez nem így van! Isten megbízta a Gyülekezetet, hogy szálljon szembe a betegséggel — ez a rendelkezése!
Megvallás: Isten az, aki gyógyít. Isten senkit sem tesz beteggé. Isten az, aki megszabadít. Isten senkit sem kötöz meg. Nem engedem meg az ellenségnek, hogy megpróbálja elfogadtatni velem a betegséget vagy a megkötözöttséget, mintha Istentõl volna. A sátán a betegség szerzõje. Isten megbízott engem, hogy szálljak szembe a betegséggel!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
