Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 7.

Minden egyes alkalommal, amikor ellenállunk annak a démoni nyomásnak, amely valamilyen bűn elkövetésére akar minket kényszeríteni, egyre jobban a felszínre kényszerítjük a démonokat, és szorításuk fokozatosan csökkenni fog. A „Ne engedj a kísértésnek” kezdetű régi himnusznak van egy sora, amely kifejezi a démonok elleni harcnak egy rendkívüli jelentőségű és nagyon erőteljes igazságát:

            Minden egyes győzelem segít a következő kivívásában.

A bűnök teljes megvallása és a szívből átélt megtérés mindig aláássa a démonok jogait. Ezek nélkül azonban napestig is parancsolhatunk a démonoknak, hogy menjenek ki, minden fáradozás eredménytelen marad. Valószínű, hogy Jézus ezért számolt le a béna ember bűneivel (Lukács 5), mielőtt megkísérelte volna, hogy meggyógyítsa őt bénaságából. A megvallás és a megtérés elmulasztása valószínűleg a sikertelen szabadító szolgálatok legfontosabb oka.

A személyesen elkövetett bűnök általi démonizálódás ellen a legjobb védelem az azonnali megvallás és megtérés. Ha rajtakapnak minket egy bűn elkövetésén, akkor természetes reakciónk az, hogy megpróbálunk elrejtőzni (lásd például 1Mózes 3) arra irányuló kísérletként, hogy eltitkoljuk az ügyet Isten elől, az emberek elől, akik ellen vétkeztünk, vagy mindenki elől. De ha vétkezünk, és utána azonnal odamegyünk az Atyához igaz megvallással és megtéréssel, és kérjük az ő bocsánatát, akkor folyamatosan megszüntetjük azt a helyzetet, amelyet a démonok ki tudnának használni. Minél tovább várunk azzal, hogy odamenjünk Istenhez, annál mélyebben meggyökereznek a démonok az életünkben, és annál nehezebb lesz kiszabadulni az ellenség karmai közül.

Vannak emberek, akiknek az a gondjuk a személyesen elkövetett bűneikkel, hogy a bűnös életstílus annyira az életük részévé vált, hogy nincsenek is tisztában azzal, hogy bűnt követnek el, nem is beszélve arról a tényről, hogy a bűnök elkövetése által démonizálódhattak!

A 139. zsoltár utolsó két versében, amikor Dávid felkiáltott az Úrhoz, hogy próbálja meg őt és vizs­gálja meg, van-e benne valami gonoszság, leírt egy nagyon fontos imádságot, amelyet min­den­kinek bele kell foglalnia az imádságaiba, aki arra törekszik, hogy engedelmeskedjen az Úr­nak. Mert a szívünk kétségbeejtően gonosz (Jeremiás 17:9), és ha a saját értelmünkre vagyunk utal­va, akkor soha nem leszünk képesek pontosan megkülönböztetni magunkban az igazságot a té­vedésektől. Ehhez csak Isten ismer minket elég alaposan. Csak ő az, akire rá lehet bízni azt, hogy leleplezzen bennünk minden rosszat (hogy aztán megfelelő módon leszámolhassunk vele) és megáldhasson minden olyan dolgot, ami jó.

Az elmúlt években nagyon sok idősebb keresztény felé szolgáltam, akik között voltak jól ismert és megalapozott szolgálatok tagjai is. A lelkigondozói szoba bizalmas légkörében megosztották velünk belső problémáikat. Néhányuk szívét összetörte az, hogy folyamatosan harcolniuk kellett a – gyakran szexuális jellegű – kísértésekkel, amelyekkel szemben tehetetlennek bizonyultak. Ezek az emberek sok esetben soha nem értették meg, hogy nem egyszerűen olyan kísértésekkel har­colnak, amelyek kívülről vagy bukott testi természetükből származnak, hanem a bennük lévő dé­monokkal küszködnek, amelyeket soha nem ismertek fel. Lehetetlenség olyan ellenséggel meg­küzdeni, amelynek még a személyét sem ismertük fel!

Mennyire örülhet a Sátán, amikor a keresztényeknek azt tanítják, hogy ők nem lehetnek dé­mo­ni­záltak! Nincs még egy tanítás, amely ekkora jogokat adna az ellenségnek ahhoz, hogy ész­re­vét­lenül és ellenállás nélkül járjon Isten szentjei között. Micsoda megkönnyebbülést jelent, ami­kor valaki felismeri, hogy azok a gondolatok és kísértések, amelyekkel már évek óta küsz­kö­dik, olyan forrásból származnak, amellyel szabadulás útján le lehet számolni!

Amikor ezek az emberek elmondják életük egész történetét, általában kiderül valamilyen szexuális bűn, amelyet korábban elkövettek, és amellyel leszámoltak megvallás és megtérés által („minden a vér alatt van” – mondják ők!), de amellyel soha nem foglalkoztak a megtisztulás és a szabadulás szempontjából. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy olyan embert részesítek lelkigondozásban, akinek nincs semmiféle szexuális problémája. Az ajtó felnyitása nagyon fájdalmas lehet, és ehhez nagyon nagy alázatra és őszinteségre van szükség, de ilyen radikális szolgálat nélkül az érintett személynek a belülről származó démoni nyomás alatt kell élnie élete egész hátralévő idejében.

Jézus azt parancsolta az egyháznak, hogy űzzék ki a démonokat. Milyen szomorú lehet az Úr, amikor azt látja, hogy Isten szentjei fel nem ismert démonokkal küszködnek, pedig Jézus kiontotta az ő vérét azért, hogy meg lehessen törni mind a bűntudatot, mind pedig a bűn hatalmát. Azzal a ténnyel is gyakran találkozunk, hogy az emberek testi betegségeinek nagy része azon démonok tevékenységének hosszú távú következménye, amelyek még fiatal korukban bejutottak az életükben valamilyen bűn miatt, és mivel nem ismerték fel őket, szétmorzsolták létük alapjait.

Minden bűnnel ugyanolyan módon kell leszámolni, de rájöttünk arra, hogy vannak a bűnöknek olyan területei, amelyek annyira fontosak a démonizálódás szempontjából, hogy ezekkel külön címszavak alatt foglalkozunk.