A Kolosse 1,13-15 szintén az emberi nem előtti időszakról szól, és a legtökéletesebb képet nyújtja Jézus Krisztus személyéről, mint az örökkévalóságban létezőről: „Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az ő szerelmes Fiának országába; kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata, aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtmény előtt született.”
Jézus a földi életében azt mondta, hogy „aki engem lát, az látja az Atyát”. Pál így ír róla a Kolosse-levél 1. részében: „minden teremtmény előtt született”. A magyarázó fordítás azt mondja: „Ő az elsőszülött minden teremtmény előtt.” Tehát Jézus nem teremtetett, hanem született. Azután megtörtént az egész teremtés általa: Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön. Ő maga tehát nem teremtmény, hanem örökkévaló, mint Isten, és része Istennek.
A föld előtti mennyei teremtésre is vonatkoznak a Kolosse 1,16-17-ben szereplő igazságok: „Mert Őbenne [Krisztusban] teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és őreá nézve teremtettek. És ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn."
Négy rendbe sorolva említi az Ige azokat a létezőket, amelyek a Föld előtt teremtettek.
Az itt felsorolt hatalmi szintek a következők:
1. királyi székek,
2. uraságok,
3. fejedelemségek,
4. hatalmasságok.
Ez a rend a világmindenség uralmát mutatja lefelé haladó sorrendben. Az univerzumban a legmagasabb hatalmi szint a királyi székek. A Jelenések 4. részében olvassuk, hogy amikor János elragadtatott a mennybe, elsőként Isten trónját látta meg és körülötte a királyi székeket. Ez a trónrend, amely a leghatalmasabb a világmindenségben. A hatalmi szintek mindegyikének megvan a maga tekintélyi rendje és az ebből fakadó korlátai. Ez a rend az Igében végig említést nyer, az Újszövetségben körülbelül féltucatszor fordul elő a fejedelemségek, hatalmasságok kifejezés. Az Ige kinyilvánítja, hogy amikor a világmindenségben kitört a lázadás, akkor ez a fejedelemségek szintjén történt. A Biblia a lázadó szellemi erőket mindenhol így nevezi: „fejedelemségek”, ami arra utal, hogy a két felsőbb szinten nem volt lázadás.
Az írás tehát bizonyos személyeket fejedelmeknek nevez. Nézzük meg ezzel kapcsolatban az arkangyal kifejezést. Ez a szó azt jelenti: ‘uralkodó angyal’. Az ‘arkész’ görög kifejezést az ‘uralkodni’ szóval adhatjuk vissza - emiatt fordítják az ‘arkangyal’-t ‘fejedelemség’-nek. Az angyaloknak van hatalmuk, uralmi rendben élnek, és a Biblia arra enged következtetni, hogy voltak időszakok, amikor angyalok uralkodtak a földön is. Az Ige név szerint megemlít három főangyalt, másképpen arkangyalt. Ezeknek az angyali fejedelmeknek fontos szerepük van az emberi nem történetében is. Az első, aki név szerint előfordul: Lucifer. „Miként estél alá az égről Lucifer, hajnal fia?” (Ézs 14,12) A Lucifer szó ‘fényhordozó’-t jelent. A héber eredetiben álló kifejezés ‘ragyogó’-ként fordítható. Ez a cím egy uralkodó angyali fejedelemre utal. Nyilvánvalóan mennyei szinten is kiváló személyről lehetett szó, egy dicsőséges és szépséges lényről; hiszen a neve is ezt mutatja: ragyogó.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
