A féltékeny lelkészek heves támadást indítottak Dowie ellen, ő azonban mostanra már veterán tapasztalatokkal rendelkezett az „ellenzékkel” való szembeszállás terén. Az üldöztetés csak még inkább felszínre hozta briliáns észjárását és lelkierejét - ellenfeleit egy gondolatra sem méltatta soha, hacsak közvetlenül nem veszélyeztették szolgálatát.
Bejárta Amerika földjét, s végül úgy döntött, hogy Evanstonban telepedik le, Chicago környékén, Illinois államban. A chicagói lapok keserű vádakkal illették; hamis prófétának és csalónak bélyegezték. Kertelés nélkül kimondták azt is, hogy személye nem kívánatos Chicagóban, ám támadásaiktól Dowie-nak az arca sem rándult. Ott maradt azon a helyen, amelyre választása esett, de azért elment szolgálni bárhová, ha Isten úgy vezette.
Történt egyszer, hogy éppen gyógyító konferenciát tartott Chicagóban, amikor egy tumorban haldokló asszonyhoz hívták. Abban az időben Chicago volt Amerika második legnagyobb varosa. Nagyon erős gonosz szellemiség uralta, Dowie-t mégis élénken foglalkoztatta a gondolat, hogy ott építi ki szolgálati főhadiszállását. Így most úgy tekintett ennek az asszonynak a segélykérésére, mint annak próbájára, hogy elkezdje-e a szolgálatot a városban, vagy sem. A tumor állítólag kókuszdió nagyságú volt, és már több helyen is buijánzott az asszony testén. Amikor Dowie imádkozott érte, azon nyomban meggyógyult. Ami történt, oly rendkívüli volt, hogy több chicagói újság is tudósított az eseményről. Most már meg volt győződve arról, hogy itt kell megvetnie világméretű szolgálatának alapjait, s így is tett. Ellenségeinek ugyan nem volt ínyére a dolog, de ezzel Dowie cseppet sem törődött.
Néhány hónappal később készültek megnyitni a Világkiállítást. Dowie tehát egy kis „fakunyhót” épített a kapun kívül, és elnevezte „Sión Sátornak’'. A tetején lobogó zászlón ezek a szavak ékeskedtek: „Minden Krisztusban van”. Éjjel-nappal szolgált. Bár a kezdet szerény volt, a látogatók sora gyors ütemben nőtt, míg végül az embereknek már odakünn a hóban kellett tolonganiuk, hogy elkapjanak valamit a bent történő csodálatos gyógyulások látványából.
Akárcsak Ausztráliában, Dowie Chicagóban is a gyógyító isteni erő által lelt nyitott ajtókra. Egy egész várost még senki sem ejtett ennyire ámulatba, sem
azelőtt, sem azóta. Dowie mégis élete nagy küzdelmét vívta meg azokban a napokban. Isten Igéjét erőben mutatta be, ami az orvosi szakmának és a vallásos közösségeknek egyaránt anyagi veszteséget okozott. A szinte őrjöngő sajtó szövetséges tömböt alakított - amelybe lelkészeket is tömörített hogy minden lehetséges módon megálljt parancsoljanak szolgálatának. Munkáját azonban senki sem volt képes homályba borítani. Nagy bánatukra az újságcikkek folytonos áradata és a könyörtelen rágalomhadjárat csak még inkább kiterjesztette a munkát.