Derek Prince - Jézus, az utolsó Ádám 3.

Zsidó 2,15: És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.

Ez az ördög köteléke volt. Újra visszamegyünk az azonosulás témájához a 16-os versben: Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

Jézus nem lett angyal, nem lett az angyalok helyettesítője, ezért nincs kibékülés a bukott angyalok és Isten között, mert nincs alapja, mert nincsen helyettesítő képviselő. Jézus nem vette fel az angyalok természetét, hanem Ábrahám magvának a képviselője lett, Ábrahámnak az egyenes leszármazottja.

Zsidó 2,17: Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.

Nagyon világos kép a teljes azonosulásról: Jézus testi természetében hasonul Ábrahámmal és leszármazottaival. A hangsúly azon van, hogy olyan ember lett, mint mi és nem angyallá lett. Ha ránézel Jézus nemzetségi táblájára, a Lukács 3,23-38-ra, akkor azt láthatod, hogy Józsefen keresztül - akiről azt mondták, hogy apja -, Dávidon keresztül, Ábrahámon keresztül Ádámra megy vissza. Két nemzetségi táblázat van az evangéliumban, a Máté 1-ben és a Lukács 3-ban. Máténál az apai oldal nemzetségi táblája található, itt a "nemzé" szó szerepel. Lukácsnál pedig az anyai oldal felmenőit láthatjuk, ezért ez egy másik nemzetségtáblázat. Mária minden valószínűség szerint nemzetségének utolsó tagja volt, és Mózes törvénye szerint ő lett örököse mindennek. Így az ő vonala Jézuson keresztül folytatódott. Jézus nemcsak József vonalának leszármazottja lett, hanem Máriáénak is. Mind a ketten Dávidtól származtak. Mindkét nemzetségtábla Dávidhoz megy vissza, és azután Dávidon keresztül Ádámhoz, különböző gyökereken keresztül. Ábrahám fölött pedig azt láthatjuk a 34-es versben a Lukács 3-ban, - ami nincs benne a görögben - hogy a fia valakinek, nem csak egyszerűen valakié, ahogy a magyar fordításban is. Tehát ez egy nemzetségi leszármazási lánc.

Lukács 3,34: Ez Jákobé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
És továbbmenve megnézzük a 38-as verset:
Ez Énósé, ez Séthé, ez Ádámé, ez pedig Istené.

Ez Jézus teljes nemzetségi táblája, visszavezetve Ádámig és Istenig. Ez megfelel a két evangélium természetének. Máté elsősorban zsidóknak mutatja be Jézust, Ábrahám, Dávid leszármazottjaként, Lukács pedig az emberi nemnek szól, ezért Ádámtól származtatja le Jézust. Vagyis Istentől, hiszen Isten alkotta Ádámot. A nemzetségi táblázat (Lukács 3) Jézust úgy mutatja be nekünk, mint az utolsó Adámot. Ő volt Istentől kijelölt képviselője az egész ádámi fajnak. Ez a helyettesítő szerepe - hogy a mi képviselőnk lett - tetőpontját a kereszten érte el. Ez volt a csúcspont.

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

A világban fellelhető gonoszság és az Isten szeretete közt feszülő ellentéttel már a Biblia szereplői is küzdöttek, és példájuk segíthet nekünk is a hitharcainkban. Ezek az emberek megtanulták, hogyan támaszkodjanak Istenre. Ha egy pillantást vetünk a történelemre, Izrael a leginkább támadott és üldözött nép volt évszázadokon át, és mégis közülük kerültek ki azok, akik számunkra az Istenbe vetett bizalom legdicsőségesebb példáit adták. „Ha vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód” (Ésaiás 43,2-3). 3000 év elteltével Izrael él és virul, és Istenük a mi Istenünk is. REINHARD BONNKE

A Föld még ma is bűzös levegőt áraszt a múlt században háborúkban legyilkolt kétszáz millió áldozat vérétől. Hol volt akkor Isten? Vajon befogta az orrát, és undorral elfordult a világtól? Hogyan tehetne ilyet? Vagy ő egy finom úriember, aki távol tartja magát a piszkos dolgoktól? Ha így van, milyen vértelen megoldást tudott volna hozni a világnak, amely minden, csak nem vértelen? Csak egy megsebzett Messiás hozhatott gyógyulást egy megsebzett világnak. Jézus vére mondja el az igazságot Istenről. A kereszténység igazsága nem csendes kolostorok magányában fejlődött ki, mint illatos liliom a meleg lakásban. Az emberi gonoszság Isten orrának szörnyűséges bűz, amit nem lehet parfümözött szép szavakkal semlegesíteni. Isten a bűnnel nem kipárnázott karosszékből számolt le, hanem egy római kivégzőeszközre szegezve. Az ördögre a saját felségterületén rontott rá, ott ütközött meg vele életre-halálra, szemtől szembe a halállal és a pokollal. Az ilyen frontális ütközés nem zajlhatott le vértelenül. „Jézus drága, drága vére kifolyt a Golgotán; kifolyt a lázadókért, kifolyt a bűnösökért, kifolyt értem...” Köszönöm, Úr Jézus! REINHARD BONNKE

Dave Hunt - A hét hegyre épült város 4.

Annak a Jézus Krisztusnak a nevében, aki ezen a földön semmilyen területet sem vallott magáénak, ez a hihetetlenül gonosz Borgia családból származó pápa, miután azt állította, hogy az egész világ az övé, húzott egy vonalat a világ akkori térképén Észak-Dél irányban, és az ettől keletre eső területek egészét a portugáloknak, a nyugati területeket pedig a spanyoloknak adta. Így tehát pápai adományként „az apostoli hatalom teljességéből” Afrika a portugáloké, Amerika a spanyoloké lett. Amikor Portugáliának „sikerült elérnie Indiát és a Malájföldet,
az új földterületek tulajdonjogának megerősítését a pápától eszközölték ki. Ennek természetesen volt egy feltétele: „a lakosságot katolikus hitre kellett téríteni”.'’ Jórészt ennek köszönhető, hogy Közép- és Dél-Amerikára az állam és az egyház közötti becstelen szövetség következtében a római katolicizmust erőszakkal rákényszerítették, és az emberek mind a mai napig katolikusok maradtak. Az Amerikai Egyesült Államokban (Québec és Louisiana kivételével) nem érvényesült a római katolicizmus befolyása, mivel ezekre a területekre nagyrészt protestánsok telepedtek le.

Az aztékok, inkák és maják leszármazottai sem felejtették el, hogy a római katolikus papok a világi fegyvereket igénybe véve őseiknek két lehetőséget adtak: vagy áttérnek a római katolikus hitre (ami gyakran azt is jelentette, hogy ezután rabszolgaként kellett élniük), vagy a halált választják. Olyan nagy volt a felháborodás, amikor II. János Pál pápa Latin-Amerikában tett látogatása során javasolta Junipero Serra (aki a katolikus hitet erőszakos eszközökkel terjesztette az indiánok között a XVIII. században) szentté avatását, hogy a pápa kénytelen volt a szertartást titokban lebonyolítani.

Jézus a következőket mondta: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének...” Viszont a pápák Jézus Krisztus nevében hadseregekkel és hajóhadakkal harcoltak egy olyan hatalmas királyság felépítéséért, ami nagyon is e világból való. Ennek a világi birodalomnak a létrehozásáért rendszeresen szellemi paráznaságba keveredtek császárokkal, királyokkal és uralkodókkal. Annak ellenére, hogy Krisztus menyasszonyának hívja magát, a római katolikus egyház istentelen uralkodókkal létesített házasságtörő kapcsolatot a történelem során, és ez mind a
mai napig így van. Ezt a szellemi paráznaságot a későbbiek során részletesen dokumentálni fogjuk.

Kenneth E. Hagin - Mi a helyzet Jóbbal?

Azután  az  Úr  megszabadította  Jóbot  fogságából, miután imádkozott vala az õ barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.
— JÓB 42,10. (KJV)

— De azt elfelejtetted, Hagin testvér, hogy Isten tette Jóbot beteggé — mondta valaki.
— Nem, nem Õ tette — hanem az ördög.
— Na igen, de Isten adott neki engedélyt rá!
De nem Isten rendelte el Jób nyomorúságát. Isten megfogja engedni neked, hogy akár kirabolj egy benzinkutat (szabad akaratod van), de nem fogja elrendelni, hogy megtedd. Isten csak egy értelemben  adott  „engedélyt” az ördögnek.  Ha te  megengeded  a sátánnak,  hogy  megtámadjon téged, akkor ezt Isten is meg fogja engedni, mert a sátán e világ istene (2Kor. 4,4), te pedig az õ területén élsz. Maga Jób nyitott ajtót az ördögnek a félelmeivel. Jób azt mondta:
„Mert amitõl remegve remegtem, az jöve rám…” ( J ób 3,25)
Sok  Biblia-kutató  megegyezik  abban,  hogy  Jób  egész története  mindössze  egy  kilenc–tizennyolc  hónapos idõszakot ölel fel. Láthatjuk, hogy végül Isten megszabadította  Jóbot  a  fogságából.  Amikor  tehát  Jób  beteg  volt,  az ördög  fogságában  volt.  Amikor  szegénységben  volt,  az ördög  fogságában  volt. Isten  azonban  megszabadította Jóbot  fogságából!  Kétszeresen  adta  vissza  neki  mindazt, amije volt. Ez a jellemzõ Isten munkájára!

Megvallás:  Isten  megszabadít  minket  fogságunkból! Nem  Õ  kötöz  meg  minket.  Isten  megszabadít  minket! Jézuson keresztül én szabad vagyok! Sohasem fogadom el  a  betegséget  és  testi  bajt,  mintha  az  Istentõl  jönne! Én tudom, hogy honnan jön — és ellenállok neki!

David Wilkerson - ÚJ SZÖVETSÉGRE LÉPÉS A HALÁLON ÁT 4.

„Lehullottam a semmibe, ahol így kiáltottam: „Uram, nem tudok már harcolni. Semmim sincs, amit felajánlhatnék neked – nincs érdemem, nem tudok mire hivatkozni. Nincs több erőm, nem küzdök már. Gyenge vagyok, és elhagyatott. Nem tudom kitalálni, mit is kellene tennem.”

A semmi mélyére jutottál, ahol már senkit sem ismersz a földön, aki segíthetne neked. Nincs tanácsadó, nincs, akit szeretsz, sem barát, sem lelkipásztor. Olyan hely ez, ahol már tudod: hacsak az Úr nem jön, hogy megváltoztasson téged – megnyissa a szemedet, és megmutassa az utat -, akkor nem tudsz megváltozni. E helyen már a kétely árnyéka nélkül tisztában vagy azzal, hogy magadtól semmire sem vagy képes. Itt egyszer s mindenkorra szembesülsz az igazsággal, hogy testi erőfeszítésed és igyekezeted sehova sem vezetett, és most már minden csak tőle függ. Ha kijelentésre van szükség, akkor ő fogja megadni. A szorongató bűnből a szabadítást a Szent Szellem végzi el. Ha valamit rendbe kell hozni az életemben, azt ő hozza rendbe. Ha öröm és áldás lesz számára az életem, azt ő teszi. Ö mutatja meg, hogyan járjak Szellem szerint. Egyedül a tőle származó hit által történik meg, hogy a Szent Szellem erőt ad leküzdeni a kívánságot vagy a szenvedélyt. Én magam kikerültem a képből. A kiüresedésből kell jönnie a felülről származó erőnek. ígéreteim értéktelenek, mert egyet sem tudok megtartani közülük. Igyekezetem hiábavaló, mert semmire sem jutok vele.

Lent vagyok az ürességben, ahol már nincs saját akaratom. Nem tudok segíteni magamon, akarat nélküli vagyok. Feladtam a magam akaratát, mert képtelen voltam arra, hogy legalább valamilyen szellemi erőt hozzak létre magamban. Itt már szilárd talajt éreztem a lábam alatt, és emlékeztem arra, hogy maga Jézus sem tudott a maga erejéből cselekedni. „Válaszolt pedig Jézus és (ezt) mondta nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, a Fiú semmit sem képes magától tenni, csak azt, amit lát az Atyától, mert amiket Ő tesz, azokat teszi ugyanúgy (hasonlóképpen) a Fiú is, mert az Atya kedveli a Fiút és mindent megmutat neki, amit (önmaga) tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd, hogy (ti) csodálkozzatok, ... Nem tehetek én magamtól semmit sem, ahogyan hallom, úgy ítélek és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.” (Jn 5,19-20.30)

Kiüresedett állapotomban így szóltam Jézushoz: „Testben megjelent Isten voltál, mégis szükséged volt az Atya irányítására. Semmit sem tettél magadtól. Várhatsz-e kevesebbet tőlem? Ha neked szükséged volt segítségre és vezetésre minden lépésnél, mennyivel inkább szükségem van arra nekem, hogy mindenben a vezérem légy? Mennyivel tanácstalanabb vágyókén ugyanazon szeretet és irányítás nélkül, amelyet te kaptál az Atyától? Jézus, te azt mondtad, hogy Atyád szeret téged, ezért megmutat neked mindent, amit ő maga tesz.”

Ha én Krisztusban vagyok, és az ő Atyja az én Atyám is, akkor engem is szeret. És megmutat nekem mindent, amit általam tenni akar önmagáért. „(ezt) mondta Jézus: amikor felemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy az én vagyok és magamtól semmit sem teszek, hanem amint tanított engem az Atya, ezeket úgy szólom és aki küldött engem, velem van, nem hagyott engem egyedül, mivelhogy én, amik neki kedvesek azokat teszem mindenkor.” (Jn. 8,28-29)

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Ültem már végig olyan igehirdetést, ami leginkább egy gyászbeszédhez hasonlított. És a hallgatóság: szenvtelen arcok, merev tekintetek. Emlékeztet ez bárkit is az Élő Jézusra? Higgyétek el, Jézus vagy az apostolok szolgálata során a hallgatóság nem úgy nézett ki, mint a márványszobrok a múzeumban. Jézus él - és a Szent Szellem itt van! Ők ketten csak elegendőek, hogy az alkalmaink izgalmasak legyenek, nem? REINHARD BONNKE

Mikor imádkozunk, ugyanazon az alapon, és ugyanazokkal a jogosultságokkal tesszük, mint Pál, János, Jakab vagy Péter. A legnagyobb szentekkel vagyunk egy szinten. A nekik szóló ígéretek a mi igéreteink is; az Úr, akihez imádkoztak a mi Urunk is; kiváltságaik a mi kiváltságaink is. Istennek nincsenek kedvencei - pontosabban, MINDNYÁJAN a kedvencei vagyunk. Ugyanaz a kulcsunk van az ajtóhoz, mint ami nekik volt: Jézus neve. Ez a név ad szabad belépést Istenhez, nem kell az ajtó előtt toporognunk. Nincs szükségünk angyalokra vagy szentekre, hogy bekísérjenek Isten jelenlétébe, mert hit által az ő fiai és lányai vagyunk, családtagok, örökösök! Szélesre tárt ajtón át mehetünk be az Atya házába! Nem ok ez arra, hogy imádkozzunk? Imádkoztál ma már? REINHARD BONNKE

Derek Prince - Jézus, az utolsó Ádám 2.

Zsidó 2,11-17:
(11) Mert a megszentelt és megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni.

Más szavakkal, aki "megszentel", az Jézus és akiket megszentel, azok a hívők és mindannyian egy forrásból valók, Istentől, az Atyától, ami okból nem szégyenli őket atyjafiainak, testvéreinek hívni. A Zsidó levél írója idéz néhány Igét az Ószövetségből, amelyek azt mutatják, hogy a Messiás a követőit elfogadja testvéreinek. A 12. versben idézi a 22. Zsoltár 23. versét, amely messiási zsoltár, kijelentés a Messiásról.

(12) Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dicséretet mondok néked.

A feltámadott Messiás, aki ezt a kijelentést teszi, a gyülekezetről szól, és atyjafiainak, testvéreinek hívja őket. A Zsidó levél írójának célja az volt, hogy hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus által való hitben, az egyháztagok azonosulnak Jézussal, mint testvérek. A 13. versben egy másik idézet van az Ószövetségből (2 Sámuel 22-ből).

(13) És ismét: én őbenne bízom.

Jézus az Atyában bízott a feltámadását illetően. És egy idézet az Ésaiás 8,18-ból: Imhol vagyok én és a gyermekek, akiket Isten nékem adott...

Ez is messiási beszéd, "én és a gyermekek, akiket nékem adott az Isten", vagyis a hívők Jézus Krisztusban. A Zsidó levél írója hangsúlyozza, hogy az Ószövetségből látni, hogy a Messiás Isten céljainak végrehajtásában, a megváltásban teljesen azonosul azokkal, akiket megvált, akiket megszentel, akiket Istenhez visszavisz, és Isten gyermekeinek hívja őket, testvéreinek.

Azután tovább olvassuk az azonosulásról a Zsidó 2,14-es versben:
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.

Jézus is része lett a testnek és vérnek, úgy mint mi. Nem volt más mód, hogy az ördögöt le lehessen győzni, hogy hatalmát megdöntse valaki, csak Jézus halála által volt ez lehetséges a kereszten, és így vetett véget az ördög hatalmának.

Dave Hunt - A hét hegyre épült város 3.

Aki a föld királyaival paráználkodott

Mindamellett, hogy a római pápa önmagát Krisztus földi helytartójának nevezi, ez az egyház azt is állítja magáról, hogy ő az egyedüli igaz egyház és ő Krisztus menyasszonya. Krisztus igazi menyasszonyának, akinek az a reménysége, hogy a Vőlegénnyel találkozni fog a mennyben, nincsen semmiféle világi becsvágya. A Vatikán azonban világi törekvésekkel van elfoglalva, ahogyan ezt a történelem is bizonyítja, és e célok elérése érdekében - pontosan úgy, ahogy János apostol a Jelenések könyvében előre látta - parázna kapcsolatba került a föld királyaival. Ezt a tényt még katolikus történészek is elismerik.

Jézus Krisztus ezt mondta tanítványainak: „Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl
titeket a világ” (János 15,19). A katolikus egyház azonban nagyon is e világból való. A pápák olyan világbirodalmat építettek ki, amelyet páratlan gazdagság, befolyás és vagyon jellemez. Ez a hatalomépítési törekvés nem csak a múltnak a sajátja. A II. vatikáni zsinat világosan kijelenti, hogy a római katolikus egyháznak ma is törekvése az, hogy uralma alá vonja az egész emberiséget és annak javait.
A pápák már hosszú ideje igényt tartanak a világ és az emberek fölötti uralomra. XI. Gergely pápa 1372-ben kiadott pápai bullájában (In Coena Domini) magának követeli az egész keresztény világ fölötti uralmát, beleértve a világiakat és a keresztényeket is, és mindenkit kiközösített, aki nem engedelmeskedett a pápának vagy nem fizetett neki adót Az In Coena-t. megerősítették az utána következő pápák is, és 1568-ban V. Piusz pápa esküvel fogadta, hogy ezután ez a törvény marad érvényben mindenkire vonatkozóan.

VI. Sándor pápa (1492-1503) kijelentette, hogy az összes addig még fel nem fedezett földterület a római pápa tulajdona, és hogy úgy rendelkezik azokkal, ahogy neki tetszik, Jézus Krisztus nevében, az Ő földi helytartójaként. II. János portugál király meg volt győződve arról hogy a pápa Romanus Pontifex bullájában kizárólag neki és az ő országának adta a Kolumbusz által felfedezett földterületeket. A spanyol király, Ferdinánd és felesége, Izabella azonban úgy gondolták, hogy ezeket a területeket a pápa nekik ajándékozta. 1493 májusában a spanyol születésű VI. Sándor három bullát adott ki, hogy elsimítsa a vitát.

Rodney H. Browne - A jó pásztor jellemzői 1.

Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló. János 10:2

Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. János 10:5

Jézus maga a Jó Pásztor, de gyermekei közül elhív bizonyos embereket vezetőkül arra, hogy táplálják a nyáját és gondot viseljenek róla. Az Úr bizonyos tulajdonságok alapján hívja el a pásztorokat/szolgálókat.

1. A pásztornak/szolgálónak személyesen kell ismernie az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet.

a. Nem szabad, hogy Isten és az evangélium történései idegenek legyenek a számára. Újjászületettnek kell lennie.

2 Korinthus 5:17 - Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.

János 3:5 - Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába.

b. Be kell legyen töltekezve Szent Szellemmel, és a Szent Szellem vezetése alatt kell, hogy álljon.

Galata 5:16-26 - Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. 17 mert a test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. 18 Ha azonban a Szellemtől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. 19 A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. 20 Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, 21 Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. 22 De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. 23 Az ilyenek ellen nincs törvény. 24 Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. 25 Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk. 26 Ne legyünk hiű dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

A Szent Szellem nemcsak azért adatott, hogy nyilvános csodákat hajtson végre - azért van jelen az életedben, hogy a te életedet is kiigazítsa. Sokan a Szent Szellemet showmesterként akarják maguk mellett tudni, hogy csak a gyülekezetben legyen jelen, de mindennapi életünkben minden nap mindnyájunknak szükségünk van a Szent Szellemre. Időt kell töltenünk a Szent Szellemmel ahhoz, hogy valóban megismerhessük Őt és ismerjük a hangját. Engednünk kell, hogy elvégezze a munkáját bennünk. Isten Szelleme csak azt tudja megtenni általunk, amit már velünk megtett és bennünk elvégzett!

2. A pásztornak/szolgálónak isteni elhívással kell rendelkeznie. Te nem döntheted el, hogy szolgáló leszel - Istennek kell elhívnia.

a. Te nem hívhatod el magadat; ha pedig van elhívásod, nem futhatsz el a másik irányba. Engedelmeskedned kell Istennek.

b. Nem léphetsz be a szolgálatba a pénz szeretete, személyes ambíciók miatt, vagy azért, mert azt akarod, hogy megbecsüljenek és tiszteljenek, figyelemfelkeltés miatt, önérdekből, illetve kényelemből. Csak Isten elhívására és a Neki való tetszés szándékával lehetsz keresztény szolgáló.

János 10:1-2 - Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló. 2 Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

Apostolok Cselekedetei 13:2-3 - Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem: Válasszátok el Nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre Én őket elhívtam. 3 Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.

1 Korinthus 12:28 - És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatevő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolókat, kormányokat, nyelvek nemeit.

Efézus 4:11 - És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul.

Róma 11:29 - Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az Ő elhívása.

R. Liardon - John Alexander Dowie 10.

Miután jogi úton való próbálkozásaik meghiúsultak, ellenségei azt ter­vezték, hogy kiadói kiváltságaitól fosztják meg. 1894-ben már világ­szerte olvashatták Dowie Levelek a Gyógyulás Fájáról című, heten­te megjelenő folyóiratát, amely bőséggel közölte a tanításokat és gyógyulások történeteit. Mondanunk sem kell: ez az újság nagyon kö­zel állt Dowie szívéhez - szeretetteljesen csak „Kis Fehér Galamb"-nak becézte.

Személyiségéből adódóan Dowie sohasem szépítgette szavait írá­saiban sem. Szenvedélyesen ostorozta a bűnt, és leleplezte a gonosz tevékenységét. Azok, akiket cikkei a legfájdalmasabban érintettek, az újságban újabb lehetőséget fedeztek fel arra, hogy véget vessenek szol­gálatának. A Levelek a Gyógyulás Fájáról ugyanis a búvalbélelt és ha­talmaskodó felekezetektől is óva intette az olvasót.
Az egyszerű emberek azonban szerették, hogy oly drámaian, ugyanakkor egyenesen beszél. Sokan maguk is ugyanazt mondták volna, így Dowie-ban szócsövüket látták. Még haragosai is olvasták az újságot - annak ellenére, hogy megvetették őt, kíváncsiak voltak mondanivalójára. Ennek köszönhetően a lap példányszáma gyorsan nőtt, és sokan úgy vélték, hogy Dowie támogatottsága és szolgálata jó­részt ezzel a kiadvánnyal kapcsolható össze.

Chicago főpostamestere lelkes katolikus volt. Dowie rosszakarói te­hát eljuttatták ehhez az emberhez egyik prédikációját, amelyben a pá­pa tévedhetetlenségét cáfolta. A tisztviselő úgy megsértődött, hogy azonnal megvonta Dowie-tól a postakedvezményt, ami arra kényszerítette őt, hogy az addigi postaköltség tizennégyszeresét fizes­se ki!
Dowie eszén azonban nem tudtak túljárni. Kifizette az összeget, majd nyomatékosan megkérte olvasóit: írják meg Washingtonba, mekkora igazságtalanság történt. Támogatói egyesült erővel akcióba léptek, és a washingtoni főpostamester azonnal kihallgatásra kérette Dowie-t. Mihelyt előadta sérelmét, és megmutatta a chicagói hírlap­ban róla közölt aljas hazugságokat, a kormány habozás nélkül feljelen­tette az újságot szerkesztőjével együtt. A történethez hozzátartozik, hogy ugyanez a szerkesztő - Dowie egyik legádázabb rosszakarója - 1896-ban egy más ügy miatt börtönbe is került, nyilvánosan megszé­gyenült, és teljesen tönkrement.

Mialatt Washingtonban tartózkodott, William McKinley elnök is fogadta, és meleg köszönetét mondott, mivel Dowie mindaddig ima­támogatásáról biztosította, amíg McKinley hivatalban marad. A Fehér Házból távozóban Dowie megjegyezte kísérőinek: attól tart, hogy az elnök életét veszély fenyegeti. Később olvasóit is megkérte, hogy imádkozzanak az elnök biztonságáért, mert nem vigyáznak rá megfelelően. Dowie prófétikus intelmei ellenére 1901. szeptember 6-án a New York állambeli Buffalóban rálőttek McKinley-re, aki nyolc nappal később belehalt sérülésébe. Ő volt az Egyesült Államok harma­dik elnöke, aki merényletben vesztette életét.

Derek Prince - Jézus, az utolsó Ádám 1.

Öt különleges esemény, amelyek Ádám bukásából fakadnak:

1. Ádám természete megváltozott. Az alapvető szó, amely jellemzi ezt a változást, a "romlandó, romlott". Ádám természete romlott lett szellemileg, fizikailag, és ezért halandó, halálra váró az ember.

2. Nagy változás, hogy a Sátán kicsikarta Ádám hatalmát, átvette amit Isten Ádámnak adott. Ezáltal a Sátán lett a levegőbeli hatalmasság fejedelme, amit Jézus említ a János evangéliumban és Pál az Efézusi levélben.

3. Az ádámi nemzetség ki lett szolgáltatva a démoni zaklatásoknak és uralomnak. Gonosz szellemek szabadultak rá az emberi nemre.

4. Ádám egész nemzetsége hiábavalóság alá került. A modern nyelvben ezt másképp mondjuk: fölöslegessé lett. Azaz minden virágzik és elpusztul. Egészséges, erős és azután hanyatlik. Az életnek minden területén ugyanaz az erő működik a Nap alatt. A Biblia ezt hiábavalóságnak nevezi.

5. Az ádámi nemzetség azonosult a Sátánnal a bűnben és az Istennel szembeni lázadásban, ezért Isten ítéletének várományosa lett. A Sátán ravaszságával bevonta az emberi nemet Isten elleni bűnébe, és ez azt jelentette, hogy bármely ítélet, amely a Sátánra vonatkozik, vonatkozik az ádámi nemzetségre is. Ez a megváltás szempontjából igen lényeges. Hogyan mentette volna meg Isten az embert anélkül, hogy megalkudott volna igazsága tekintetében? Megalkudott volna a Sátánnal? A választ a keresztben találjuk meg. Nincs más megoldás.

A jelenlegi tanulmányunk témája, mely a szellemi konfliktus megértéséhez nélkülözhetetlen: JÉZUS, AZ UTOLSÓ ÁDÁM.

1. Kor 15,45: Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

Pál az idézetet az 1 Mózes 2,7-ből vette, de Pál már mondja azt is, hogy az "utolsó Ádám megelevenítő szellemmé lett.” Ez egy tipikus páli mondat, tele van éles ellentétekkel. Három fontos ellentét van: az első és az utolsó; az élő és a megelevenítő; és a lélek és a szellem között. Az utolsó Ádám Jézus. Jézus Krisztusnak sok címe van az Igében. Az "utolsó Ádám" cím különlegesen adatott neki, mint az ádámi faj Istentől kijelölt képviselőjének. Ebben a minőségében jött Jézus erre a földre és élt közöttünk. Úgy élt, mint egy közülünk és szándékosan lett az ádámi faj egy tagja, azonosult minden szempontból az emberi nemmel.

Az evangéliumokban Jézus több mint nyolcvanszor nevezi magát "ember Fiának". Ezt a kifejezést a héber jelentésével lehet megérteni. Héberben ez "ben Ádám", jelentése: "fiú", illetve Ádám. Tehát az "ember Fia" kifejezés azt jelenti, hogy Ádám fia. Azaz mindannyiszor, ahányszor Jézus ember Fiának nevezi magát, szándékosan Ádám leszármazottjának nevezi magát, azonosítja magát az ádámi fajjal és azt mondja valójában, hogy én vagyok az utolsó Ádám. Jézus az idő szempontjából nem volt utolsó, mert nagyon sok ádámi leszármazott élt a Földön azóta is, de a cél tekintetében Jézus volt az utolsó.
Befejezte az ádámi nemet, pontot tett a gonosz örökségre! Amikor meghalt a kereszten, és azt mondta: "elvégeztetett", vége volt az egész örökségnek. Véleményem szerint ez az egész Szentírás központi igazsága, és ezért sok időt kell szánnunk rá, hogy tanulmányozzuk Jézus azonosulását az ádámi nemmel, mert itt Ádámról és leszármazottairól van szó.

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Jézus nem azért jött a világba, hogy megvédje a mennyet, hanem azért, hogy lerontsa a gonosz munkáját. Az ellenség táborába hatolva vállalta a harcot, szembe nézett a pokol minden hordájával és hajtóvadászatot indított a Sátán ellen, akit a sarokba szorított, és nem volt hozzá irgalmas: az ősi kígyó fejére taposott, lefegyverezte, és ártalmatlanná tette. Sátán „köszöni, nincs jól”. Jézus halálos sebet ejtett rajta! Jézus az ÚR! REINHARD BONNKE

„Olyan kiabálós prédikátor vagy”, szoktam hallani még a barátaimtól is. „Reinhard, nem tudnál egy kicsit visszavenni a hangerőből?” Erre azt szoktam válaszolni, hogy „de igen, néhányszor már megpróbáltam, hogy olyan visszafogottan, és méltóságteljesen prédikáljak, mint kritikusaim, de azok az alkalmak katasztrofálisak voltak. Amikor ezt szóvá tettem az Úrnak, azt mondta nekem: „Ne aggódj, Reinhard, a méltóságteljesség NINCS a Szent Szellem ajándékai között! (Galata 5,22) Micsoda kijelentés!
Ne legyünk szégyelősek! Az Úr öröme nem a gyengeségünk, hanem az ERŐNK! Az evangéliumot a hegyek tetejéről kellene kiabálni, hogy az egész világ meghallja. Méltóságteljesség? Sok 'méltóságteljes' keresztény olyan, mint a szivacs, ami már évek óta nem látott vizet! Jót tenne nekik egy fürdő Isten életfolyójában. Akkor nem lennének olyan szárazak és érdesek, hanem átitatódnának Szent Szellemmel és élettel. Megint túl hangos vagyok? De nem kérek érte bocsánatot! REINHARD BONNKE

Tom Marshall - A bizalom: az elkötelezettség ára 7.

Egy pillanat műve, vagy egy folyamat ered­mé­­nye-e a bizalom?

A bizalom, a keresztény terminológiához közelebb álló “hit” fo­ga­lom­hoz hasonlóan lehet mind egy pillanat műve, mind pedig egy fo­lya­mat végeredménye. Egy döntéssel kez­dődik, ugyanakkor olyan do­log, ami fo­kozatosan alakul és fejlődik ki. Mindkét as­pek­tust meg kell ér­tenünk.

A bizalom, mint döntés

Egy pillanat alatt meghozhatjuk azt a döntést, hogy megbízunk va­la­ki­ben. Alkalmazok valakit, és rábízok egy olyan munkakört, ahol ko­moly felelősséget fog viselni, rábízom magam az orvos kezelésére, vagy igent mondok egy házassági ajánlatra. Lehet, hogy sok kér­dé­sen és kételyen át vezet el az út ehhez a döntéshez, de előbb-utóbb el­ér­ke­zem arra a pontra, ahol döntenem kell: vagy megteszem, vagy pe­dig meg­­hátrálok. Tisztában vagyok azzal, melyik az a pillanat, ami­kor a koc­­ka már el van vetve, amikor a döntés meg­szü­le­tett. Ha ezek után meg­­változtatom az elhatározásomat, vagy megint el­bi­zony­­ta­­la­no­dom, an­­nak olyan íze van, mintha hűtlen lennék, vagy vissza­él­nék a bi­za­lom­­mal. Minél nehezebb volt meghozni azt a dön­tést, hogy bízni fo­gok, annál komolyabban fogom venni el­kö­te­le­zett­sé­ge­met, és annál ne­hezebben szánom rá magam arra, hogy meg­vál­toz­tassam dön­té­semet.

Ez segíthet megértenünk, hol van a hit helye Istennel való kap­cso­la­­tunk­ban. Elkezdjük meglátni, hogy a hit nem valami szeszélyből fa­ka­­dó döntés vagy feltétel, amit Isten az üdvösség alapjaként meg­ha­tá­ro­­zott. A hit minden személyes kapcsolat előfeltétele. Bele van épít­ve er­kölcsi világunkba az a tény, hogy minden kapcsolatban sze­re­pet ját­szik a bizalom. Igen különös felfedezés lenne, ha azt ta­pasz­tal­nánk, hogy hit vagy bizalom nélkül is lehetséges személyes kap­cso­la­tot ápol­ni Istennel. Bármilyen is lenne egy ilyen kapcsolat, egy do­log egé­szen biztos: nélkülözné a személyes jelleget.

A bizalom, mint folyamat 

De a bizalom folyamat is, mivel a bizalomnak növekednie kell. Egyet­len bizalomból fakadó cselekedet nem fogja bizalmunkat olyan erő­vel felruházni, hogy az képes legyen elviselni a kapcsolatra ne­he­ze­dő nyo­má­sokat. Ez az oka annak, hogy az Újszövetség sokkal na­gyobb fi­gyel­met szentel a növekedésnek és a hit táplálásának a meg­té­rés után, mint a hit kezdeti cselekedetének, amely belehelyez min­ket Krisz­tusba.

Nem kétséges, hogy ezen a területen súlyos hiányosságok mu­tat­koz­­nak a házasságról szóló tanításokban. A szeretet és egymás meg­ér­té­­se megkapja a kellő hangsúlyt, de csak nagyon keveset beszélnek ar­ról, hogyan kell felépíteni a bizalmat, vagy kifejleszteni ma­gunk­ban a meg­bízhatóságot. Ha megadnánk a bizalomnak azt a figyelmet és gon­dos­kodást, amit megérdemel, sokkal kevesebb házasság fe­nek­le­ne meg a megszegett ígéretek és a hűtlenség zátonyán.

A szülőknek is tudniuk kell, hogyan neveljenek gyermekeikből meg­­bíz­ha­tó tinédzsereket és felnőtteket, és a munkaadóknak is tisz­tá­ban kellene lenniük azzal, hogyan fejlesszék alkalmazottaik körében a fe­le­lősségtudatot. Következzen itt néhány vezérfonal arra nézve, hogyan lehet ezt el­kez­­de­ni. Az első kérdés az, hogyan fejleszthetjük magunkban a má­sok irán­ti bizalmat, és ezzel egyidőben hogyan segíthetjük elő azok­nak az em­bereknek a megbízhatóságát, akikben megbízunk. Má­sod­szor: ho­gyan fejleszthetjük saját megbízhatóságunkat, hogy az em­be­rek köny-nyebben meg tudjanak bennünk bízni.

700-as Club - Hatszoros fizetés

Hit Gyülekezete - Magyarország fölött az ég

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Jézus evangéliuma az egyetlen olyan fegyver, amivel ha eltalálunk egy halott embert, az életre kel. REINHARD BONNKE

Az egyik országos csatorna meghívott egy tévé vitára vallási témákban. Adás közben a beszélgetés hirtelen a lóversenyre terelődött - egy olyan témára, amelyről édeskeveset tudok. Aztán valami átvillant a szellememen, és a moderátorhoz fordulva ezt mondtam neki: „Tudja, én minden pénzemet feltettem Fehér Lóra, a Jelenések könyvéből.” Ő furcsán nézett rám, és visszakérdezett: „Fehér Lóra, a Jelenések könyvéből?” Szegény ember, totál nem volt képben, és zavarában megkérdezte tőlem, hogy ki a zsokéja. Azt feleltem: „A Jelenések 19. leírja a zsoké nevét: „Hű és Igaz, az Isten Igéje”. Jézus Krisztus, Isten Fia”. Aztán még gyorsan hozzátettem, hogy világos legyen: „Nem csak minden pénzemet tettem fel rá; az egész életemet, a sorsomat tettem fel Jézusra, mert tudom, hogy ő a biztos befutó!” 'Tuti tipp', ahogy a versenypályán mondják. A mi futamunk a célnál kezdődik, ott kapcsolódunk be a versenybe. Jézussal győztesek vagyunk! Ő az Örök és Egyetemes Győztes, aki azt mondja: „Veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” REINHARD BONNKE

Kenneth E. Hagin - Minden jó adomány

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincsen változás, vagy változásnak árnyéka. — JAKAB 1,17.

Mi a jó?
Az Apostolok cselekedetei 10,38 szerint Jézus szerte járt, jót  tett  és  gyógyított. A  gyógyulás  jó!  A  betegség  nem  jó. Minden gyógyulás az Atyától jön. Egyetlen betegség sem jön az Atyától.
Elõször is, honnan szerezné be azokat a betegségeket a  számodra?  Semmi  ilyesmi  nincs  a  mennyben.  Az ördögtõl  kellene  kölcsön  vennie!  (Nem  adhatsz  valakinek  olyasmit,  ami  neked  nincs.)  A  Biblia  azt  mondja, hogy a mennyben nincs betegség. Ezért a betegség nem jöhet a mennybõl. Mi az, ami valóban a mennybõl száll alá? Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék!

Megvallás:  Minden  jó  adomány  és  minden  tökéletes ajándék felülrõl való, és az én Atyámtól, a világosságok Atyjától száll alá. Csak jó ajándékok jöhetnek Istentõl, mert Isten jó, a mennyben pedig csak jó dolgok vannak. A mennyben  nincs  betegség.  Így  a  betegség  nem  jöhet Istentõl. Ezért én eldöntöttem, hogy csak azt fogadom el, amit az én Atyám ad — a gyógyulást!

R. Liardon - John Alexander Dowie 9.

Ekkor már százak és százak érkeztek Chicagóba, hogy részt vegyenek Dowie összejövetelein. Ennek következtében elég körülményes volt szállást találni a városban, így Dowie több tágas épületet is - a Gyógyulás Otthonainak nevezte ezeket - megnyitott a jövevények számára. Ezeken a helyeken a gyógyulásért jött betegek menedékre találtak és megpihenhettek a Sión Sátorban tartott istentiszteletek kö­zötti szünetekben. Állandó szolgálatban is részesültek itt: addig hall­gatták az Igét, míg el nem jutottak a hitnek olyan szintjére, ahol már csak a teljes gyógyulásuk volt hátra. A sajtó azonban - a Chicago Dispatch című újsággal az élen - könyörtelen volt. Az „otthonokat” el­megyógyintézetnek nevezték, és minden elképzelhető hazugságot összehordtak.

Dowie ellenségei úgy vélték, hogy ezekkel a gyógyító otthonokkal végre sebezhető pontra találtak. 1895 elején letartóztatták azzal a vád­dal, hogy „jogosulatlan gyógyszeres kezelést folytat”. A vád képtelen­sége nyilvánvaló, hiszen éppen Dowie volt a legutolsó, aki megtűrte volna a gyógyszereket az „otthonokban”. Dowie igen jó ügyvédet fo­gadott, aki azonban csak az ügy jogi oldaláról tájékoztatta. Ezért úgy látta jónak, hogy védelmét saját maga képviselje a tárgyaláson, hiszen nála jobban senki sem ismertethette a munkáját.

Dowie szónoki képességei azonban nem tudták megmásítani az is­tentelen „igazságszolgáltatás” döntését. Meggyőző érvelése ellenére pénzbírságot vetettek ki rá. Ám arra senki sem gondolt, hogy Dowie fellebbezni fog magasabb szinten, hiszen ez sokkal többe kerülne neki, mint maga a bírság. Mégis így történt, s ez a törvényszék már elma­rasztalta az első tárgyaláson hozott ítéletet. A pert Dowie nyerte meg.

A város abban reménykedett, hogy majdcsak kedvét szegi, ha foly­tatják a letartóztatósdit és a bírságolást. Még abban az évben százszor is letartóztatták! A súlyos üldözés ellenére Dowie sohasem csüggedt el - inkább rendkívül rugalmassá tették a nehézségek. Szinte élvezte ül­dözői szerencsétlenségét és faggatózásukat.
A gonosz mindig megpróbálja üldözni Isten erejét. Dowie azonban természetfeletti biztonságban érezte magát, mert az életében működő isteni hatalomba vetett horgonyt. Ami a mennyből származik, az so­hasem hajt térdet a földi előtt.

David Wilkerson - ÚJ SZÖVETSÉGRE LÉPÉS A HALÁLON ÁT 3.

Nem mondom el, hogy mit tudok tételes tanításként a keresztről. Inkább arról szeretnék beszélni nektek, amit a keresztről megtapasztaltam. (Még mindig dolgozom a teológiáján – később erről is írok majd.) Amit szeretnék veletek megosztani, annak sokak számára semmi értelme, viszont azok, akik saját erejükből küzdenek a szabadulásért, talán meg fogják érteni. Nos, a következő tapasztalatokat szereztem a keresztről:

Átéltem a „semmibe hullást”. Nem nagyon érdekel, hogy a szótár miként határozza meg a semmit. Mindössze annyit tudok, hogy elértem önmagam határáig – egyre lejjebb, le a teljes elhagyatottság helyéig. Olyan keményen és olyan sokáig harcoltam azért, hogy tetszésére legyek az Úrnak, őszintén törekedve, hogy szent és tiszta életet éljek! Állhatatosan próbáltam elnyomni a testemben és a lelkemben minden szenvedélyt és kívánságot. Rengeteg könyvet elolvastam, sok-sok magnószalagot meghallgattam, megoldási módokat, látásokat, titkokat kerestem, hogy győzelmes életet élhessek. Addig sírtam, amíg már nem maradtak könnyeim. Járkálva imádkoztam, térdelve imádkoztam, arcra borulva imádkoztam. Olyan nagyon akartam tetszeni az én Uramnak, hogy addig olvastam a Bibliát, míg a szemem belefáradt. Könyörögtem a Szent Szellemhez, hogy vágja le a botránkozást okozó jobb kezemet, vájja ki botránkoztató jobb szememet, tegyen meg bármit, amit meg kell tennie ahhoz, hogy megszabaduljak a makacs bűnöktől.

Aztán egy napon már nem bírtam tovább. Ekkor már imádkozni sem tudtam. Csak arra voltam képes, hogy feküdtem a padlón, üres lélekkel, könnyek nélkül. Elárasztott a teljes csőd érzése, és csak ennyit tudtam mondani: „Uram, nem tudom így tovább folytatni. Kimerültem. Megpróbáltam, de elbuktam. Miután annyit kerestem a könyvekben, annyit tanultam, annyira igyekeztem, hogy győzzek, még mindig a testemmel csatázom. Nem gyengültek a kísértések. Megpróbáltam élő áldozattá lenni. Küszködtem, hogy hit által éljek. Állhatatosan próbáltam a Szellemben élni és járni, engedni, hogy vezessen és erősítsen engem. De még mindig nem kaptam meg. Még mindig nem értem, miért nem jön be az életembe.”

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

A Biblia azt tanítja, hogy az ördög olyan, mint egy ordító oroszlán (1 Péter 5:8). A sötétben rejtőzik, és próbálja megrettenteni Isten gyermekeit az ordításaival. Azonban ha felkapcsolod Isten Igéjének lámpáját, felfedezed, hogy nincs semmiféle oroszlán. Csak egy egér nagy mikrofonnal! Érted? REINHARD BONNKE

A sikeres gyülekezet olyan, mint az a bizonyos égő csipkebokor: Isten beszél belőle. Szavaink az ő szavai; ha nem azok, nem érnek semmit. Az Istenért tűzben égő gyülekezet, a szent tűzzel égő csipkebokor jobban vonzza az embereket, mint bármilyen PR fogással kitalált egyházi kampány. Isten emésztő tűz, szolgái „tűznek lángjai”. Ha magunk nem lángolunk az Úrért, senki mást nem tudunk tűzbe hozni. Lehet az életünk egyébként teljesen rendben, tiszteletreméltóan és kifogástalanul végezhetjük a dolgainkat, és mégis... tűz nélkül. Helyesen, de hűvösen. A Kármel-hegyén a pogány papok hiába jártak el körültekintően az oltárra rakott áldozat dolgában, mégsem jött az áldozatukra tűz. Viszont amikor Illés helyreállította az Úr oltárát - mindent úgy, ahogy a könyvben meg van írva, a köveket, a fát, az áldozatot -, és tüzet hívott le a mennyből, a tűz lecsapott az áldozatra! A tűz volt az isteni pecsét. Az elfogadás tüze. Akár tetszik, akár nem: a keresztény hit vagy tüzes, vagy kudarcos. Szívek és életek tűzben, ragyogó arcok, szenvedélytől fütöttség és túláradó öröm.
Magadra ismertél? REINHARD BONNKE

Dave Hunt - A hét hegyre épült város 2.

Kicsoda a nagy parázna?

Az első dolog, amit az Ige az asszonnyal kapcsolatban kijelent, az, hogy egy "nagy parázna" (Jelenések 17,1), „akivel paráználkodtak a föld királyai” (2. vers), „és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai”. Miért hívnak egy várost nagy paráznának, és miért állítják róla, hogy a föld királyaival paráználkodott? Ilyen vádat soha nem lehetne megfogalmazni Londonnal, Moszkvával, Párizzsal vagy bármelyik más várossal szemben, hiszen ez teljesen érthetetlen lenne.

A paráznaságot és a házasságtörést a Biblia mind fizikai, mind szellemi értelemben használja. Jeruzsálemről Isten ezt mondta: „Mint lett paráznává a hű város!” (Ésaiás 1,21). Izrael népe, akit Isten minden más néptől elválasztott, hogy szent maradjon az Ő céljai számára, szentségtelen és Istent eláruló szövetségre lépett a körülötte élő bálványimádó népekkel. Izrael „kővel és fával (bálványokkal) paráználkodott” (Jeremiás 3,9); és bálványaikkal törtek házasságot (Ezékiel 23,37). Ezékiel könyvének 16. fejezete teljes egészében Izrael szellemi paráznaságáról szól, amelyet pogány népekkel és azok hamis isteneivel követett el. Ezt több más bibliai idézet is alátámasztja.

Egy város képtelen lenne fizikai módon paráznaságot elkövetni. Mindebből az következik, hogy János apostol, akárcsak az ószövetségi próféták, ezt a fogalmat szellemi értelemben használja. Ebből következően a városnak kell, hogy Istennel való szellemi kapcsolatot tulajdonítsanak, különben értelmetlen volna az ilyen állítás.
Bár Rio de Janeiro is hét dombra épült, mégsem tudunk olyan bizonyítékot találni, ami alátámasztaná, hogy szellemi paráznaságot követett el. Nem állítja, hogy különleges kapcsolata lenne Istennel. Bár Jeruzsálemnek megvan ez a kapcsolata, mégsem lehet a fenevadon ülő asszony, mert nem hét dombra épült. Ezen kívül azoknak a kritériumoknak sem felel meg, melyek döntően meghatározzák az asszony személyazonosságát.

Csak egyetlen olyan város van, amelyet a történelem során paráznasággal lehet vádolni, és ez a város Róma, pontosabban Vatikán városa. Ez a város megalakulása óta a kereszténység világméretű központjának tartja magát, és ezt az állítását mind a mai napig fenntartja. A Rómában székelő pápa azt állítja magáról, hogy ő Krisztus földi helytartója, Istennek kizárólagos képviselője. Róma a római katolikus egyház központja, és e tekintetben is egyedülálló.

Természetesen számos egyháznak a központja található városban, de csak egyetlen olyan város van, amely egy egyház kizárólagos központja. Például a mormon egyház központja Salt Laké City-ben található, de ez a város sokkal több, mint maga a mormon egyház. A Vatikánnal egész más a helyzet. Ez a római katolikus egyház legfőbb központja, és csakis az. Ez a város egy olyan szellemi valóság, amelyet könnyen lehetne szellemi paráznasággal vádolni, ha bebizonyosodna róla, hogy nem maradt hű Jézus Krisztushoz.

Derek Prince - Lucifer lázadása 8.

A következő kép Tírus királyát mutatja be (Ezékiel 28,11-19). Ezt elolvasva azon­nal szembetűnik, hogy ez a rész egy má­sik személyről, a Sátánról szól. Az idézett versek múlt idejűek, de az utóbbi rész jö­vő időt tartalmaz.

Ezékiel 28,11-19: „És lön az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: így szól az Úr Isten: te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsesség­gel, tökéletes szépségben. Édenben, Is­ten kertjében voltál; rakva valál minden­féle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és ónixszal, berillussal, zafírral, gránátul és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtettél. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Fedd­hetetlen voltál útaidban attól a naptól fog­va, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bő­sége miatt belsőd erőszakossággal telt meg, és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztétek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad böl­csességedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére. Vétkeid sokaságá­val kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthe­lyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek. Mindnyájan, akik ismertek a népek közt, el­borzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!”

Nézzünk meg néhány rövid részletet versenként:

12. vers: „tele voltál bölcsességgel” - Lucifer, mielőtt elbukott, gyönyörűséges, di­csőséges, értelmes Kérub volt.

13. vers: „Édenben, Isten kertjében voltál” - ez bizonyára nem igaz Tírus uralkodójáról, és elsősorban az Ádám előtti korra utal. Ez nem az az Éden, ahol Ádám élt, hiszen ez utóbbi­ban „Tírus uralkodója” már nem volt ragyogó Kérub. A „rakva valál” kifejezés az angol for­dításban így szól: „sípjaid készültek”, Nem ér­tem teljes egészében, de úgy sejtem, hogy a Sátánnak rendkívüli zenei tehetsége lehet, és újra meg újra azt látom, hogy felhasználja a zenét és a vallást annak érdekében, hogy az embereket megfogja és becsapja.

14. vers: „Valál felkent, oltalmazó Kérub" - a Kérub az Isten imádatának helyét, a templo­mot oltalmazta, éppúgy, mint az a két Kérub, amely az Isten ládáján van. A Kérub különleges helyet foglal el, ott van, ahol Isten jelenléte megnyilvánul: „te voltál Isten szent hegyén, tüzes kövek között jártál”.

15. vers: „Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fog­va, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték ben­ned”; az angol fordítás szerint: „Tökéletesnek teremtettél, de vétek találtatott benned” - ez a lázadásra utal. Tökéle­tes Kérubnak lett teremtve, aki gyönyörűséges értelemben, szépségben, de Isten ellen fellázadt.

16. vers: „Kereskedésed bősége” - az eredeti szövegben szereplő héber szó, amelyet ‘forgalom’-ként fordíthatunk, magában hordozza a föl-le járni mint rágalmazó jelentést is. Ez arra utal, hogy a Sátán titkos agitáció által elidegenítette az angyalokat Istentől. Talán azt mondta nekik: „Vajon nem lehetnék én jobb uralkodó? Isten nem becsül meg benneteket eléggé, de ha én lépnék a helyébe, sokkal na­gyobb szabadságot, hatalmat adnék nektek.”
A 3Mózes 19,16-ban ugyanez a szó fordul elő: „Ne járj rá­galmazóként a te néped között...”; a Példabeszédek 11,13, valamint a Példabeszédek 20,19. is ezt a kifejezési használja: „a rágalmazó megjelenti a titkot...”; „Megjelenti a titkot, aki rágalma­zó, tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.” A rágalmazó és a fecsegő na­gyon közel állnak egymáshoz. A Sátán fecsegett az angyaloknak, hogy sokkal jobb sorsot biztosít nekik, mint amit Istentől kaptak.

14. vers: „Szíved felfuvalkodott szépséged miatt.” - Lucifer olyan szép volt, hogy erre büsz­ke lett. Úgy gondolom, nagyon fontos figyelembe venni, hogy a történelemben az első bűn nem a gyilkosság és a házasságtörés volt, hanem a gőg, a büszkeség és a lázadás. Milyen kinyilatkoz­tatás van ebben? Afrikában élt egy tanító, akit nem tudtam meggyőzni róla, hogy szüksége van megtérésre. Már belefá­radtam minden érvelésembe, amikor egy szép napon oda­jött hozzám, és azt mondta: „Tudod mit láttam meg? Azt, hogy az első bűn a felfuvalkodottság. Sosem követtem el házasságtörést, de Isten megmutatta, hogy milyen gőgös voltam.” Ez fontos kijelentés volt. Ennek alapján Isten meg­mutatta nekem, hogy az első bűn nem az erkölcstelenség volt, hanem a gőg, a büszkeség, a kevélység az Isten által adott szépségre és bölcsességre.

18-19. vers: „Megfertőztetted szent helyeidet.” - Ebből megtudjuk, hogy ő volt a felelős Isten szent helyeiért az Ádám előtti korban. Rendkívül kiművelt személy, mond­hatni művész volt, aki azután elbukott. Ebben a részben a prófécia múlt időről jövő időre vált át („s többé örökké nem leszel”), és itt látjuk az isteni ítéletet, amely talán még nem teljesedett be egészen.

A tanítás itt véget ér. Néhány nap múlva indul az új tanítássorozat, Szellemi konfliktus címmel, mely nagyjából 150 részből fog állni.

Tom Marshall - A bizalom: az elkötelezettség ára 6.

Az ígéretek megtartása: szavahihetőség

Az adott szavunkhoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy akkor is meg­tartjuk ígéretünket vagy eskünket, ha az számunkra kényelmetlen vagy költséges dolog. Az emberek ma­nap­ság nagyon könnyen tesz­nek ígé­re­teket, amelyeket aztán lelkiismeretfurdalás nélkül meg­szeg­nek, ezért az ígéretet valami olyan ügynek tekintjük, amelynek nincs sem­mi je­len­tősége. A mai ígéretben van egy ki nem mondott fenn­tar­tás, ami va­la­hogy így hangzik: “Feltéve, hogy az nekem még akkor is ké­nyel­mes lesz, vagy nem változnak meg az érzelmeim, vagy a kö­rül­mé­nyek nem dik­tálják másként, megígérem, hogy...” Ilyen fel­té­te­les ígéretek mellett nem csoda, ha az emberek elkötelezettsége is fel­té­te­les­sé válik. Ho­gyan kötelezhetnéd el magad minden fenntartás nél­kül egy olyan em­ber­nek, akiről tudod, hogy visszatáncolhat, ha a kö­rül­mé­nyek meg­vál­toz­nak?

Meg kell értenünk, hogy amikor megígérünk valamit, akkor nem egy javaslatot vagy szándékot fogalmazunk meg, hanem:

a)  Komolyan és őszintén elkötelezzük magunkat jövőbeni vi­sel­ke­dé­sünk­re nézve;

b)  Komolyan gondoljuk, hogy amit vállaltunk, azt megtesszük, és biz­to­sítjuk a másik felet arról, hogy valóban úgy fogunk tenni, ahogy meg­ígértük, és

c)  Vállaljuk azt a kötelezettséget, hogy beváltjuk adott szavunkat, ami­kor eljön az ideje, függetlenül attól, milyen nehéz vagy költ­sé­ges lesz ez a számunkra. Más szavakkal: korlátozzuk cselekvési sza­­bad­ságunkat az adott helyzetben, mivel kötelesnek érezzük ma­gun­kat, hogy pontosan úgy tegyünk, ahogyan megígértük.

Isten ígéretei komoly elkötelezettséget jelentenek, melyekre épít­he­tünk, és amikor Ő ezeket az ígéreteket adta, akkor korlátozta saját cse­lek­­vési szabadságát, mivel előre megmondta, hogy adott kö­rül­mé­nyek kö­zött mit fog tenni. Ígéreteinket nekünk is ugyanilyen ko­mo­lyan kell vennünk.

Becsületesség: az igazsághoz való hűség

Nagyon nehéz megbízni egy olyan emberben, akinek a szavára nem le­het adni, vagy állandóan gyanakodnunk kell, nem fog-e meg­té­vesz­te­ni ben­nünket. “Aki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bi­zony­­ság pedig az álnokságot.”

De a bizalmat a kommunikáció bizonyos módjai is meg­ne­he­zít­he­tik, mivel néha nem vagyunk tudatában annak, hogy megtévesztően vi­sel­­ke­dünk, illetve olyan benyomást keltünk, mintha meg akarnánk té­vesz­­te­ni a másik embert.

1.  Nem mondjuk el a teljes igazságot. Amit mondunk, az igaz ugyan, de szavaink nem rajzolják fel a teljes képet.

2.  Közvetve vagy burkoltan beszélünk, amivel találgatásokra, kö­vet­kez­­te­tésekre kényszerítjük a másik embert. Nagyon nehéz meg­bíz­ni egy olyan kijelentésben, amelynek van egy rejtett tartalma, vagy ame­lyik arra kényszerít minket, hogy “a sorok között ol­vas­sunk”.

3.  Elmondjuk a tényeket, de az érzelmeinket nem, így a másik em­ber a sötétben tapogatózik azzal kapcsolatban, hogyan is látjuk azt a kérdést.

4.         Más és más emberek számára különféle köntösbe öltöztetjük mon­da­­ni­valónkat. Ezt a hibát vezetők rendszeresen elkövetik, és ez min­dig bizalmatlanságot kelt a hall­gatókban, amikor össze­ha­son­lít­gat­ják a különféle kijelentéseket. 

Újra élőben a Vidám Vasárnap, rendhagyó dicsérettel

Örömmel tájékoztatunk, hogy a hétvégén újra élőben jelentkezik a Vidám Vasárnap. A dicséretben ezúttal a Bornemisza Péter Gimnázium gyermekkórusa fog szolgálni.

Kérjük, hogy mind imában, mind pedig lehetőség szerint személyes részvétellel támogassátok az istentiszteletet, Németh Sándor igehirdetését! Különösen számítunk a Hit Parkban a Budapesten és Pest megyében lakó testvérekre!

Szeretettel várunk téged személyesen az összejöveteleken!

Üdvözlettel:

Vidám Vasárnap Szerkesztősége

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Isten nem a „mindent megmagyarázás Istene”, hanem a „minden vigasztalás Istene”. Nem azért jött el, hogy az összes miértünket megválaszolja. Azért jött, hogy elmondja, hogyan élhetünk neki tetszően. Amikor a leprás Naámán arám hadseregparancsnok Elizeushoz érkezett gyógyulásért, a próféta a szolgáját küldte ki a magasrangú vendéghez azzal az üzenettel, hogy menjen el a Jordán folyóhoz és fürödjön meg benne (2Királyok 5.). Naámánt ez ingerültté tette, és azt mondta: „Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból.” Ezt képzelte el, de az Úr nem az ő elképzelései szerint cselekedett. Az evangélium Isten elképzelése, amely az emberi gondolkodás számára bolondság - mégis, ez Isten bölcsessége. Kövesd az ő igéjét és vigaszt, gyógyulást, szabadulást nyersz. REINHARD BONNKE

Dave Hunt - A hét hegyre épült város 1.

És az asszony, amelyet láttál, ama nagy város, amelynek királysága van a földnek királyain...
Itt az elme, amelyben van bölcsesség. A hét fő a hét hegy, amelyen az asszony ül. Jelenések 17,18 és 9

Egy asszony lovagol a fenevadon, és ez az asszony az a város, amely hét hegyre épült, és uralkodik a föld királyain! Elhangzott-e valaha is ilyen kijelentés a történelem során? János apostol szerint az előző állítás elfogadásának feltétele a „bölcs elme”. Mi nem akarunk könnyedén átlépni ezen a kijelentésen. Ez a kinyilatkoztatás megérdemli, hogy odafigyeljünk rá, és akár imádkozzunk is ezzel kapcsolatban.

Az Ige nem használ homályos, sem allegorikus nyelvet, hanem teljesen egyértelműen és világosan jelenti ki, hogy: „Az asszony... ama nagy város”. Semmi nem indokolja azt, hogy az állítás mögött valami más, rejtett értelmet próbáljunk találni. Mégis megjelentek olyan könyvek, és elhangzottak olyan prédikációk, amelyek azt állították, hogy a „titokzatos nagy Babilon” egyenlő az Egyesült Államokkal. Ez nem lehet így, ugyanis az Egyesült Államok egy ország, és nem egy város. Az ember joggal utalhat úgy az Egyesült Államokra mint Szodomára, ha figyelembe vesszük azt a tisztességet, amellyel mostanában a
homoszexuálisokat illetik, de az teljesen egyértelmű, hogy az Egyesült Államok nem azonos azzal a Babilonnal, amit János apostol látott ebben a jelenésben. Az asszony egy város.

Ráadásul egy hét hegyen (vagy dombon) épített város. Ez a meghatározás kizárja, hogy az ókori Babilonról lenne szó. Csak egyetlen olyan város van, amelyet több mint 2000 éve úgy ismernek, mint a hét dombra épített várost - és ez Róma. A Thomas Nelson-féle Katolikus Enciklopédia ezt írja: „Róma városán belül, melyet a hét dombra épített városnak is neveznek, található Vatikán állam egész területe”.

Természetesen vannak más városok is, mint pl. Rio de Janeiro, amit szintén hét dombra építettek. Ezért János apostol megad még legalább hét más jellemző vonást, amik viszont egyedül csak Rómára igazak. A következő fejezetekben mindegyiket részletesen meg fogjuk vizsgálni, de most fontos, hogy felsoroljuk és röviden áttekintsük őket. Amint látni fogjuk, a világon csak egyetlen olyan város van, amely a történelem és a jelen kor eseményeinek fényében megfelel a János apostol által leírt követelményeknek, beleértve a „Babilon, a titok” meghatározást is. Ez a város tehát Róma, pontosabban Vatikán városa.

Még a katolikus apologéta, Kari Keating is beismeri, hogy Róma hosszú ideig Babilonként volt ismert. Keating az állítja, hogy Péter apostolnak ez a mondata: „Köszönt titeket... a babiloni gyülekezet” (lPéter 5,13) bizonyítja, hogy Péter Rómából írt. Ehhez a következő magyarázatot fűzi: Babilon Rómának titkos neve. A Biblia utolsó könyve hatszor használja ilyen értelemben (a hat közül négy a 17. és 18. fejezetben található), és ugyanígy megtalálható olyan nem bibliai művekben is, mint amilyen pl. a Szibilla-könyvek (5,159f.), Baruch Apokalipszise (ii, 1) és négy Ezsdrás (3,1). Eusebius Pamphilius, aki 303 körül írt, megjegyezte, hogy „azt mondják, Péter I. levelét... Rómában írta; és hogy ezt ő maga is jelzi azáltal, hogy a városra képletesen mint Babilonra utal.

Ami az asszony homlokára írt TITOK szót illeti, ez tökéletesen illik Vatikán városára. A titok vagy misztérium a római katolicizmus lényegét képezi, kezdve a „Mysterium Fidei” szavaktól (amit akkor mondanak, amikor állítólag a kenyér és a bor Krisztus valóságos testévé és vérévé változik) egészen az egész világon elterjedt, titokzatos Mária-jelenésekig. Minden egyes „szentség” a keresztségtől a betegek szentségéig (utolsó kenet) magán viseli azt a misztikus hatalmat, amit a hívők a papnak kell, hogy tulajdonítsanak. Róma új katekizmusa kijelenti: „a
liturgiának célja az, hogy beavassa a hívőket Krisztus misztériumába, továbbá, hogy az egyház liturgiájának egésze maga is „misztérium” (titok).

Derek Prince - Lucifer lázadása 7.

Most tekintsünk át néhány igehelyet az írásból, ami az említett eseményekre utal. Főként az Ezékiel 28. feje­zetét vizsgáljuk meg. Ez elsősorban Tírus városával foglalkozik, amely az óko­ri világ egyik nagy keres­kedelmi központja volt. Is­ten üzenetében két külön személlyel találkozunk itt: az egyik Tírus fejedelme, a má­sik Tírus királya. Mindenképpen szeretném világossá ten­ni, hogy ez a két személy nem lehet ugyanaz. A fejedelem egy földi személy (ember), a király pedig egy láthatatlan angyali személy, aki nem lehet más, mint a Sátán. Ez mu­tatja, hogy minden ádámi királyság, birodalom fölött van egy láthatatlan, sátáni személy, sátáni szellemi királyság, amit azért szerveztek meg, hogy a földi király­ságokat a Sátán céljainak megfelelően irá­nyítsák. Ezt a szellemi tényt számításba kell venni.

Most nézzük meg az Ezékiel 28,1—2-t.
Először Tírus fejedelmének szól az üze­net: „Embernek fia! Mondjad Tírus fejedelmének: ezt mondja az Úr Isten: mivel­hogy felfuvalkodott a szíved és ezt mond­tad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tevéd a szíved, minő az Isten szíve.”

Tehát Tírus fejedelme kétség nélkül egy történelmi személy, ugyanakkor ószövet­ségi előképe az Antikrisztusnak. Külön­böző, az Antikrisztusra utaló személyiségjegyei vannak. Gondoljunk például arra, hogy az Antikrisztus, aki Istennek tartja magát, beül majd az Isten templomába, imádatot követel, és emellett hatalmas kereskedelmi és vallási birodalommal ren­delkezik. Később Tírus fejedelméről a kö­vetkezőket olvassuk:
„Lám, bölcsebb volnál te Dánielnél! Sem­mi elrejtett dolog nem homályos néked!” (Ezék 28,3) Tehát olyan emberről van szó, aki Istennek képzeli és gőgösen felmagasztaltatja magát. Az Antikrisztus rendkívüli, természetfeletti bölcsességgel rendelkezik, és hatalmas anyagi jólét veszi körül.

Ezékiel 28,4-9: „Bölcsességeddel és értelmeddel gyűjtöt­tél magadnak gazdagságot, s gyűjtöttél aranyat s ezüstöt kin­cses házaidba. Bölcsességednek nagy voltával kereskedé­sed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt. Ezokáért így szól az Úr Isten: mivel olyanná tevéd szíved, minő az Isten szíve: azért íme, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyétlenebbjeit, és kivonsszák fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet. A sírgödörbe szállítanak alá, s meghalsz a megölöttek halálával a tengerek szívé­ben. Vajon mondván mondod-é megölöd előtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átalütőnek a kezében!”

Az, aki Istennek tartja magát, amikor rá­következik Isten ítélete, úgy hal meg, mint ember!

Kenneth E. Hagin - A megdorgálás

Hogy  azt  [a  Gyülekezetet] megszentelje, meg tisztítván a víznek fürdõjével az Ige által. — EFÉZUS 5,26.

— Te megfeledkeztél valamirõl — mondta valaki egyszer.
— Mirõl feledkeztem meg?
— Arról,  hogy  a  Zsidókhoz  írt  levélben  az  áll:  „Mert akit szeret az Úr, megdorgálja…” (Zsid. 12,6)
— Nem, nem feledkeztem meg errõl. Ez a vers valóban ott van, de nem azt mondja, hogy: akit szeret az Úr, megbetegíti.

Az  emberek  sajátos  módon  értelmeznek  bizonyos verseket. A megdorgálnak fordított görög szó jelentése, gyereket nevel, tanít. Te is neveled a gyermekeidet, iskolába járatod õket. Mondtad azonban valaha is a tanárainak:
„Ha Johnny nem tanul rendesen, verje ki a szemét”, vagy: „Ha Johnny engedetlenkedik, törje el a lábát”, vagy: „Sújtsa rák akkor”. Nem, te nem így fegyelmezed, és nem így neveled a gyermekedet! És Isten sem így teszi!

Megvallás: Az Ige és Isten Szelleme tanít engem. Az Ige és Isten Szelleme nevel engem. Az Ige és Isten Szelleme fegyelmez engem. Az Ige vízének fürdõjével vagyok megtisztítva.

David Wilkerson - ÚJ SZÖVETSÉGRE LÉPÉS A HALÁLON ÁT 2.

Nem hiszen, hogy igazán megérthetjük az új szövetség lényegét, amíg mélyen át nem éljük személyesen a kereszthordozást. Mindig is ismertem minden részletében Krisztus kereszthalálát. Amikor fiatal lelkész voltam, élénk színekkel ecseteltem a keresztet. Őszintén beszéltem arról, milyen szomorú lehetett Jézus, amikor Péter megtagadta, milyen lehetett, amikor a töviskoszorút a homlokára nyomták, hogyan gúnyolták, hogyan kiabált a csúfolódó csőcselék, miként hatoltak kezébe a szögek, hogyan döfte át oldalát a lándzsa. Szenvedélyesen prédikáltam, elvittem a hallgatóságot Júdás kertbéli csókjától az utolsó felkiáltásig: „Elvégeztetett.” Azonban ezek a részletek – beleértve a Kálvárián történtek pátoszát is – nem a kereszt legmélyebb értelmét jelentik. Közülünk sokan ismerik a Kálvária fizikai történéseit, de kevesen élték át és értették meg Krisztus megfeszítésének valódi szellemi jelentését, nem beszélve arról, hogy mit jelent felvenni a saját keresztünket, és meghalni Krisztussal együtt.

Jézust tömegek követték mindenfelé, amerre járt. Egy alkalommal váratlanul megállt, a tömeghez fordult, és így szólt:

„..aki nem hordozza (veszi vállára) a keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet nekem tanítványom” (lásd a Lk 14,27-et). Mi, hívők életünk során folyton halljuk ezt a mondatot: „Vedd fel a kereszted, és kövess engem!” Olvassuk Jézus szavait: „...Aki nem veszi föl keresztjét (kínkaróját) és nem követ engem, nem méltó hozzám.” (Mt 10,38). „ha valaki (én)utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel a keresztjét és kövessen (engem),” (Mt 16,24) Azután Pál is kijelenti: „Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével nem, akin keresztül nekem a világ (kozmosz) meg van feszítve, én pedig a világnak.” (Gal 6,14).

A dilemma ebben áll: Nem lehetek Krisztus tanítványa, ha nem veszem fel a keresztemet. Nem követhetem őt másképpen, csakis a kereszt útján. Csak akkor érdemlem meg, hogy gyermeke legyek, ha hordozom az ő keresztjét. És arra kapok felszólítást, hogy a kereszttel dicsekedjek. Láthatóan itt van az új szövetség megértésének kulcsa. De hogyan vegyem fel a keresztet, hogyan öleljem át, és miként ragaszkodjam hozzá, ha nem is tudom, mit jelent?

Hányféle meghatározását hallottad a keresztnek életed során? Elfogadom, hogy a sok év alatt sosem mutatták be nekem a keresztet úgy, hogy az kielégítette volna legmélyebb sóvárgásomat iránta. Nem tudtam a maga teljességében prédikálni róla, mert nem tapasztaltam meg. Teológiai szempontból is titok maradt számomra.

Elkeseredésemben az Úrhoz fordultam: „Atyám, tudod, hogy nyugtalan vagyok; szeretném felvenni a keresztemet, és követni téged. De hol van a kereszt? Mi a kereszt? Azt mondod, hogy az én keresztem. Pál pedig azt mondja, hogy meg kell feszíttetnem és meg kell halnom. De Uram, hogyan szólíthatsz fel arra, hogy öleljek át egy keresztet, amit nem is értek? Ha pedig nem értem, akkor hogyan juthatok el az új szövetség ismeretére?”

Felelj nekem becsületesen: Érted-e magadra vonatkoztatva, hogy mit jelent a kereszt, a te kereszted, a te halálod? Meg tudod-e magyarázni nekem, mit jelent számodra felvenni a keresztedet, és mi történt, amikor megtetted ezt?

Íme, a legelterjedtebb magyarázat, amit hallottam: A kereszt valamiféle teher – valamilyen zavaró dolog, egyfajta fájdalmas iga -, mint például egy betegség vagy egy tövis a testben. Azonban még ez a meghatározás sem visz közelebb a kereszt megértéséhez. A kereszt, amelyről Jézus beszél, nem csupán valamiféle fizikai megtöretés lelki utunk során. Sokkal mélyebb és sötétebb mindannál, amit eddig felsoroltunk. Hallottam egyeseket, akik ezt mondták: „Az ő keresztje a gonosz, átkozódó férje.” Vagy: „Az elmúlt húsz évben nem volt nap, hogy ne fájt volna valamije. Ez az ő keresztje.” Nem – a kereszt sokkal több, mint ezek a dolgok együttvéve.

Kenneth E. Hagin - Valaki

Beteg-e valaki [akárki] köztetek? Hívja magáhoza  gyülekezet  véneit, és  imádkozzanak  felette, megkenvén õt olajjal az Úrnak nevében. És a hitbõl  való  imádság  megtartja  a  beteget, és  az  Úr felsegíti õt. És ha bûnt követett is el, megbocsáttatik néki. — JAKAB 5,14. 15.

— Beteg-é valaki köztetek? Kik között? A gyülekezet tagjai között! Ezek  szerint  biztosra vehetjük,  hogy  Istennek  az  az akarata, hogy ha „valaki” beteg a gyülekezetben, meggyógyítsa õt! Az pedig biztos, hogy nem Isten akarata, hogy
„valaki” is beteg legyen a Gyülekezetben!
— Hagin  testvér,  valamirõl  azért  megfeledkeztél — mondta egyszer valaki.
— Mirõl feledkeztem meg?
— A  Biblia  azt  mondja:  ha  Vele  együtt  szenvedünk, akkor Vele együtt fogunk uralkodni.
— Nem, én nem feledkeztem meg errõl — magyaráztam. — Olvassuk  el  újra:  „…  ha  ugyan  VELE  EGYÜTT szenvedünk…”  (Róm. 8,17) De  mit  kell  elszenvednünk:  a tüdõgyulladást?  A  rákot?  A  tuberkulózist?  Nem!  Jézus nem szenvedett ilyesmitõl.
Mit  kellett  Jézusnak  elszenvednie?  Az  üldöztetést.  És ebben  neked  is  lesz  részed,  ha  helyesen  élsz.  Különösen akkor, ha az isteni gyógyítást, a Szellem ajándékait és a hitet prédikálod. Már több mint hatvan éve üldöztetéseket szenvedek, de betegségtõl és gyengeségtõl még nem szenvedtem.

Megvallás: Az  Isten  akarata  az  Egyház,  az  Õ  Teste számára  az,  hogy  szent  egészségben  járjon.  Istennek az az akarata, hogy én egészséges legyek!

R. Liardon - John Alexander Dowie 8.

A féltékeny lelkészek heves támadást indítottak Dowie ellen, ő azonban mostanra már veterán tapasztalatokkal rendelkezett az „ellenzékkel” való szembeszállás terén. Az üldöztetés csak még inkább felszínre hoz­ta briliáns észjárását és lelkierejét - ellenfeleit egy gondolatra sem mél­tatta soha, hacsak közvetlenül nem veszélyeztették szolgálatát.
Bejárta Amerika földjét, s végül úgy döntött, hogy Evanstonban te­lepedik le, Chicago környékén, Illinois államban. A chicagói lapok ke­serű vádakkal illették; hamis prófétának és csalónak bélyegezték. Ker­telés nélkül kimondták azt is, hogy személye nem kívánatos Chicagó­ban, ám támadásaiktól Dowie-nak az arca sem rándult. Ott maradt azon a helyen, amelyre választása esett, de azért elment szolgálni bár­hová, ha Isten úgy vezette.

Történt egyszer, hogy éppen gyógyító konferenciát tartott Chica­góban, amikor egy tumorban haldokló asszonyhoz hívták. Abban az időben Chicago volt Amerika második legnagyobb varosa. Nagyon erős gonosz szellemiség uralta, Dowie-t mégis élénken foglalkoztatta a gondolat, hogy ott építi ki szolgálati főhadiszállását. Így most úgy te­kintett ennek az asszonynak a segélykérésére, mint annak próbájára, hogy elkezdje-e a szolgálatot a városban, vagy sem. A tumor állítólag kókuszdió nagyságú volt, és már több helyen is buijánzott az asszony testén. Amikor Dowie imádkozott érte, azon nyomban meggyógyult. Ami történt, oly rendkívüli volt, hogy több chicagói újság is tudósított az eseményről. Most már meg volt győződve arról, hogy itt kell meg­vetnie világméretű szolgálatának alapjait, s így is tett. Ellenségeinek ugyan nem volt ínyére a dolog, de ezzel Dowie cseppet sem törődött.

Néhány hónappal később készültek megnyitni a Világkiállítást. Dowie tehát egy kis „fakunyhót” épített a kapun kívül, és elnevezte „Sión Sátornak’'. A tetején lobogó zászlón ezek a szavak ékeskedtek: „Minden Krisztusban van”. Éjjel-nappal szolgált. Bár a kezdet szerény volt, a látogatók sora gyors ütemben nőtt, míg végül az embereknek már odakünn a hóban kellett tolonganiuk, hogy elkapjanak valamit a bent történő csodálatos gyógyulások látványából.
Akárcsak Ausztráliában, Dowie Chicagóban is a gyógyító isteni erő által lelt nyitott ajtókra. Egy egész várost még senki sem ejtett ennyire ámulatba, sem
azelőtt, sem azóta. Dowie mégis élete nagy küzdelmét vívta meg azok­ban a napokban. Isten Igéjét erőben mutatta be, ami az orvosi szak­mának és a vallásos közösségeknek egyaránt anyagi veszteséget oko­zott. A szinte őrjöngő sajtó szövetséges tömböt alakított - amelybe lel­készeket is tömörített hogy minden lehetséges módon megálljt pa­rancsoljanak szolgálatának. Munkáját azonban senki sem volt képes homályba borítani. Nagy bánatukra az újságcikkek folytonos áradata és a könyörtelen rágalomhadjárat csak még inkább kiterjesztette a munkát.

Reinhard Bonnke evangelizációk

Kenneth E. Hagin - Gyógyító igeversek 2/6

Derek Prince - Lucifer lázadása 6.

Nézetem szerint az Ádám előtti peri­ódusban a menny és a föld tökéletes volt, nem ‘tohu és bohu’. Isten átadott Lucifernek egy bizonyos hatalmi szin­tet, amelybe beletartozott a föld is. Ezt a térséget egy Ádám előtti faj - vagy fajok - lakták, és létezett egy Ádám előtti Édenkert is. Az ‘éden’ azt jelenti: ‘kedv, tetszés’. Templom és szent hegy is volt. Lucifer volt a templom örző­je, és ő vezette az istentiszteleteket.

Amikor ezt megértettem az Igéből, ak­kor láttam meg azt is, hogy Lucifer, aki Sátánná lett, milyen mértékben hasz­nálja a vallást az emberek becsapásá­ra. Ő mestere a vallásnak és a vallásos szokások szervezésének, mert e térén tevékenykedett bukása előtt is.

Lucifer büszke lett a saját bölcsessé­gére és szépségére, és az Istennel va­ló egyenlőségre vágyott. Számomra na­gyon valószínűnek tűnik, hogy ez a pozíció a Fiúé volt, az örök Fiúé, az Úr Jézus Krisztusé. Lucifer tudatosan előkészített egy lázadást, becsapta és elcsábította Istentől és a Fiútól a hatal­ma alá rendelt angyalokat, azután tá­madásba vezette őket Isten trónja el­len. Ezért őt és angyalait levetették a mennyből, Isten lakóhelyéről, amely az „egek ege”. Ezután egy rivális ki­rályságot alapított Istennel szemben, ami a magasságban helyezkedik el Is­ten lakóhelye és a látható ég között.

A Sátán és a lázadó angyalok bizonyos mértékig maguk után vonták a föld lakóit a lázadásba és mindenfajta gonosz­ságba. Ez az időszak valószínűleg sokáig tartott, mert Isten csodálatra méltóan hosszútűrő, és nem torol meg mindent azonnal. Hiszem azt, hogy Isten mindent felajánlott a meg­bocsátás érdekében az egész Ádám előtti lázadó fajnak, de végül hatalmas ítéletet hozott a földre és lakóira - főleg víz által. Ennek eredményét írja le az lMózes 1,2, amikor azt mondja: a föld ’kieten és puszta’ lett, ’tohu és bohu’.

A különböző népek mitológiái számtalan utalást tar­talmaznak az Ádám előtti aranykorra. (Nem azt mondom, hogy ezek a mitológiák igazak, de tartal­mazzák az igazság morzsáit és ugyanazok a mítoszok kü­lönböző népeknél megtalálhatóak.) A föld egyszerű­en csak hozta a gyümölcse­it, lakói pedig ettek-ittak.

Ugyancsak sok történe­tet találunk arról, hogy egy egész földrész elsüllyedt az óceánban - ez az úgynevezett „mélység”. Ez eszünkbe juttathatja a démonok szavait, akik így kér­lelték Jézust: „Ne küldj minket a mélységbe." Ezek a szellemi lények tisztában vannak vele, hogy eljön az idő, amikor majd oda kell menniük, és Jézus tudta ezt, hiszen ismerte az Atya prog­ramját. Ez a mélység meg­felel a börtön képének, amely az ítélet helyéül ké­szíttetett az előttünk lévő civilizációnak.

Véleményem szerint az Ádám előtti faj test nélküli szellemei megfelelnek a démonoknak, azoknak a gonosz szellemeknek, akik jelenleg is működnek a földön. Ezek nem angyalok, hanem emberi - vagy ahhoz hasonló - lények szellemei. Az afrikai ébredés egyik szemtanúja mesélte, hogy többször előfordult: amikor gonosz szelleme­ket űztek ki az emberek­ből, azok beszélni kezd­tek. Egy férfi megkérdezte az egyiktől: „Te az Ádám előtti fajból vagy?” Mire ő azt mondta: „Igen.” Nem tudom, igaz-e ez a törté­net, én inkább csak érde­kességként említettem.

Kenneth E. Hagin - Szállj szembe a betegséggel

És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek. […] Azokat  pedig, akik  hisznek, ilyen  jelek követik: az én nevemben… betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.
— MÁRK 16,15. 17. 18.

Álljunk meg és vizsgáljunk meg itt valamit. Mit mondott Jézus, hogy a betegek közül kikre tegyük rá a kezünket?  Jézus  csak  azt  mondta:  „betegekre”  —  ez a  rendelkezés. Ha Isten lenne a betegség szerzõje — ha Isten sújtaná betegséggel és testi bajokkal az embereket — és ha az lenne az akarata, hogy bizonyos emberek betegek legyenek, —  akkor  ez  a  kijelentés  zavart okozhatna.  Mert  ebben Jézus  felhatalmazott  minket  a  kézrátételre  MINDEN
beteget illetõen: hogy tegyük a kezünket MINDEN betegre.  Ha  nem  Isten  lenne  az,  aki  gyógyít,  Jézusnak  valami ilyesmit  kellett  volna  mondania:  „Tegyétek  a  kezeteket azokra, akiket Isten meg akar gyógyítani, és azok meg fognak gyógyulni. Akik számára pedig nem ez Isten akarata — nem fognak meggyógyulni.”
De  ez  nem  így  van!  Isten  megbízta  a  Gyülekezetet, hogy szálljon szembe a betegséggel — ez a rendelkezése!

Megvallás: Isten  az,  aki  gyógyít.  Isten  senkit  sem  tesz beteggé. Isten az, aki megszabadít. Isten senkit sem kötöz meg. Nem engedem meg az ellenségnek, hogy megpróbálja  elfogadtatni  velem  a  betegséget  vagy  a  megkötözöttséget, mintha Istentõl volna. A sátán a betegség szerzõje. Isten  megbízott  engem,  hogy  szálljak  szembe  a  betegséggel!

Tom Marshall - A bizalom: az elkötelezettség ára 5.

Felelősségtudat: a tudatos megbízhatóság

Akkor tudunk megbízni valakiben, ha számíthatunk arra, hogy amit vál­­lal, azt meg­te­szi, anélkül hogy ellenőriznünk kellene, megteszi-e vagy sem. A felelősségtudattal ren­del­kező ember késztetést érez, hogy ra­gaszkodjon adott szavához. Számára a sza­va­hi­he­tőség tu­da­tos dolog.
A felelősségtudat és a szavahihetőség a kis dolgokban való áll­ha­ta­tos megbízhatóságon keresztül épül fel, de a hatalommal ren­del­ke­ző em­berek számára gyakran egy olyan szimbolikus fontossága van, ami messze meghaladja ezeknek közvetlen jelentőségét. A tá­len­tu­mok pél­dá­za­tában, amikor az első szolga eljön, és így szól: “Uram, a te gírád tíz gírát nyert”, akkor ura így válaszol: “Jól vagyon jó szol­gám, mi­vel­hogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz vá­ro­son”.

A dolog másik oldala az, hogy ha valaki apró dolgokban meg­bíz­ha­tat­­lan, akkor ítélete így hangzik: “Ha kis dolgokban nem bízhatsz meg ben­ne, hogy fog viselkedni, ha igazi válsághelyzet köszönt be?”

Következetesség: a megbízhatóság legfontosabb alapelve

Ahhoz, hogy meg tudjunk bízni valakiben, kiszámítható reagálásokra van szükségünk. Hogyan tudnál megbízni abban az emberben, aki ma va­dul lelkesedik egy el­kép­ze­lé­sért, hol­nap viszont már egy szik­rá­nyit sem érdekli, vagy az egyik nap tréfának tekint va­lamit, másnap vi­szont ret­tenetes dühbe gurul miatta?
Hasonló módon nagyon nehéz megbízni egy olyan emberben, aki min­­dig a pillanat hatása alatt cselekszik, mivel soha nem tudhatod, mit fog tenni. Egy ilyen emberrel megtörténhet, hogy ráharap egy rossz kö­vetkeztetésre anélkül, hogy kellően végig­gon­dol­ta volna a dol­go­kat, vagy hiányos információk alapján cselekedni kezd.

A következetesség jellemvonása megkívánja, hogy döntéseinket alap­el­vek, ne pedig han­gu­la­ta­ink vagy érdekeink szerint hozzuk, és hogy ne a pillanat hatása alapján cse­le­ked­jünk, hanem józanul, éssze­rűen alkalmazzuk alapelveinket a körülmények mér­le­ge­lé­se után.

Hit Gyülekezete Marosvásárhely - Csata az óriásokkal

Kenneth E. Hagin - A gyógyítás jó

A názáreti Jézust, mint kené fel Õt az Isten Szent Szellemmel  és  erõvel, ki  széjjeljárt  jót  tévén  és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög elnyomása alatt voltak; mert az Isten volt Õvele.
— APOSTOLOK CSELEKEDETEI 10,38.

Ki kente fel a Názáreti Jézust? Isten! Jézus pedig azt mondta: „… az Atya, aki énbennem lakik, Õ cselekszi e dolgokat.” ( J án. 14,10) Hogyan  tudta  Isten  megcselekedni ezeket Jézuson keresztül? Úgy, hogy felkente Jézust Szent Szellemmel és gyógyító erõvel. Mit tett Jézus azzal a kenettel, amivel Isten felkente Õt? Szertejárt és jót tett! Mi volt az a jó, amit Jézus tett? A gyógyítás!
Ily módon, valójában Isten gyógyította az embereket, amikor  Jézus  gyógyította  õket,  mert  Isten  volt  az,  aki felkente Jézust. Isten az, aki gyógyít! Isten senkit sem betegít meg! Kiket gyógyított meg Jézus? Mindazokat, akik az  ördög  hatalma  alatt  voltak.  Mindazokat!  Mindazok, akik  meggyógyultak  Jézus  szolgálata  során,  az  ördög  elnyomása  alatt  voltak.  (Ez  nem  jelenti  azt,  hogy  mindegyikükben egy gonosz szellem lett volna, de azt igen, hogy az ördög áll minden betegség mögött.) Mégis, ahogy hallunk  némelyeket  beszélni  - még  szolgálókat  is - azt akarják elhitetni velünk, hogy Isten és az ördög szerepet
cseréltek az elmúlt kétezer év alatt; Isten az, aki betegséget helyez  az  emberekre,  az  ördög  pedig  meggyógyítja  õket. Ez  azonban  képtelenség!  Az  ördög  most  is  ugyanaz  az ördög, mint ami volt. Isten pedig ugyanaz az Isten!


Megvallás:  A  sátán  az  elnyomó,  nem  pedig  Isten.  Jézus a Szabadító!

Kenneth E. Hagin - Gyógyító igeversek 1/6

A "Gyógyító igeversek" Kenneth E. Hagin összeállítása a Biblia gyógyulásra vonatkozó igéiből, kommentárok nélkül, felsorolás szerűen.
Hagin felesége is ezeket hallgatva gyógyult meg súlyos szívbetegségből.

R. Liardon - John Alexander Dowie 7.

Végül is Dowie bűnbánatot tartott, és 1880-ban visszatért az isteni gyógyulás üzenetéhez. Megtérése önmaga számára is nagy fizikai és szellemi áldással járt - a szellemi ajándékok kezdtek látványosan működni életében, s úgy áradtak rá a kijelentések, mint addig soha. Engedelmessége folytán ezrek gyógyultak meg a szolgálata által. Az üldöztetés is felerősödött, egészen addig a pontig, hogy ellenségei merényletet szerveztek ellene: megpróbáltak bombát rejteni az íróasztala alá. A szerkezetet úgy időzítették, hogy a késő délutáni órákban robbanjon fel, amikor Dowie általában a hivatalában tartózkodott. Hirtelen azonban egy hang ezt mondta ne­ki: „Kelj fel, menj ki innen!” Amikor harmadszor hallotta ugyanezt, végre befejezte munkáját, fogta a kabátját és hazament. Szerencsés hazaérkezése után pár perccel a bomba néhány háztömbbel távolabb felrobbant íróasztala alatt.

1888-ban Dowie valahogy ráérzett arra, hogy a szolgálatán lévő kenetet Amerikában, és később talán Angliában kell kamatoztatnia. A ke­net igazából az év júniusában lett nyilvánvaló, amikor San Franciscó­ban az Aranykapu híd alatt haladt el. Az újságok szétkürtölték a hírt: Dowie Amerikába jött! Kalifornia minden részéről tódultak hozzá az emberek gyógyulásért - zsúfolásig telt csarnokokban, reggeltől estig vártak sorukra, mert Dowie egyszerre csak egy személyért imádkozott. Ezt pedig egészen különleges módon tette. Rendíthetetlenül hitt abban, hogy addig senki sem folyamodhat gyógyulásért, amíg újjá nem születik, és fel nem számol minden olyan életstílust, amely ellentétes az evangéliummal. Rendszerint felháborodott azon, ha világias­ságot látott valakiben, aki imát kért tőle gyógyulásáért. Fölfogásának az lett az eredménye, hogy szolgálata korai szakaszában kevesebb em­berért imádkozott - ám ők abban a szempillantásban meggyógyultak.

Kevéssel később már széltében-hosszában gyógyító összejöveteleket tartott Kalifornia partvidéke mentén. Ekkoriban találkozott Maria Woodworth-Etterrel, a nagyszerű női gyógyító evangélistával. A két vezető között konfliktus támadt, amelynek következtében Dowie el­utasította Woodworth-Etter szolgálati módszerét. Ezzel - úgy hi­szem - tragikus hibát követett el.

Életünk során számos kapcsolat alakul ki, olykor alkalmiak, más­kor egészen bensőségesek. Isten országa szempontjából azonban az Úrtól származó kapcsolatok a legfontosabbak. Minden elhívott sze­mély életében - akár természetes, akár szellemi feladatra szól a külde­tése - vannak Istentől rendelt találkozások, amelyekkel éppen a szó­ban forgó személyt kívánja megerősíteni az Úrral való közösségében. Lehet, hogy alkalmi kapcsolatunk nagyon sok van, ám az ilyenfajta szellemi kapcsolatból csak egy-kettő adódik. Általában fél kezünkön megszámolhatjuk, hány ilyen van az életünkben.

Úgy hiszem, Dowie és családja óriási lehetőséget szalasztottak el: azt, hogy áldást hozó kapcsolatba kerülhessenek Maria Woodworth- Etter-rel. Valami oknál fogva - talán „férfibüszkesége” miatt - Dowie minden alkalommal ostorozta Ettert, ahányszor csak lehetősége nyílt erre. Egyszer elment ugyan az összejövetelére, felment az emelvény­re, és elismerte, hogy a szolgálata Istentől van. Később azonban a szel­lemében kapott bizonyság ellenére is elutasította Ettert.

Etter szolgálati módszere azért zavarta, mert nem értette meg. Ar­ra mégsem szakított soha időt, hogy őszinte szívből, személyesen is meghányja-vesse vele a dolgokat. Mivel Etter szolgálati stílusa nem fért össze az általa bevett módszerekkel, teljesen elzárkózott tőle. Etter ugyanúgy rendelkezett kijelentéssel Isten gyógyító erejéről, mint ő, ám a Szent Szellemmel való együttműködés terén jóval tapasztaltabb volt nála. Megvolt hozzá a szellemi ereje, hogy befolyásolja Dowie életét. Megtaníthatta volna arra, hogy miképpen élhet szellemből, miközben a teste pihen; ezen a területen ugyanis Dowie-nak problémái voltak. Megesett például, hogy pusztán szenvedélyétől hajtva negyvenhárom órán keresztül dolgozott. Marián keresztül más, hasonlóan erős hitű és elhívású személyek barátságát is megnyerhette volna, ami tulajdon szolgálatát is előmozdította volna. Ő azonban nem élt a lehetőséggel.

Ennek az lett a következménye, hogy csak némelyekkel került al­kalmi ismeretségbe - és ők is a saját követői közül kerültek ki -, ahe­lyett, hogy az Istentől rendelt kapcsolatok kialakulhattak volna közöt­te és más vezetők között.
Úgy vélem, Dowie-val kapcsolatban érdemes megjegyezni: attól nem zárkózott el, hogy elbeszélgessen korának nagy szélhámosával, Jacob Schweinfurth-tel, aki Jézus Krisztusnak adta ki magát." Még a híres istentagadót, Robert Ingersollt is kihívta vitára, ám Etter testvérnővel szemben sohasem volt olyan előzékeny, hogy szóba álljon vele.

Ne szalaszd el a kapcsolataidban kínálkozó isteni lehetőségeket! Munkatársak mindig lesznek körülötted, de Istentől rendelt szellemi kapcsolat elvétve adódik az életben.

David Wilkerson - ÚJ SZÖVETSÉGRE LÉPÉS A HALÁLON ÁT 1.

EGY KORÁBBI FEJEZETBEN MÁR LESZÖGEZTEM, hogy továbbra is az emberé annak a terhe, hogy minden dologban engedelmeskedjen Istennek. Bár az új szövetség révén a Szent Szellem ellát minden szükséges erőforrással ahhoz, hogy a szövetség ránk eső részét meg tudjuk tartani. Az új szövetség létrehozásakor Isten esküvel kötelezte magát arra, hogy ellát minket a szükséges erővel ahhoz, hogy megtarthassuk a szövetség minden feltételét és követelményét. Amikor pedig Isten megesküszik, hogy „megteszem”, hittel feleljük: „Úgy legyen.”

Hadd mutassak nektek még egy csodás igazságot az új szövetséggel kapcsolatban. Az írás azt sugallja, hogy az Úr sosem jut elég közel a népéhez, a népet pedig sosem tudja annyira közel hozni magához, mint szeretné. Ennélfogva e kötelező érvényű szerződés által szorosan egyesít magával, magához köt és átalakít. Az új szövetségben az Úr vállalja, hogy megőrzi gyermekeit a bukástól, vigasztalja, bátorítja őket, és biztosítja, hogy a bennünk lakó Szent Szellem meg tudja törni és meg is töri a bűn erejét és hatalmát.

Ez az igazság az egyetlen reményük azoknak a hívőknek, akiknek a szíve vereséget szenvedett a szorongató bűnnel folytatott harcban. Csak akkor arathatunk teljes győzelmet a bűn felett, ha feltárul számunkra az új szövetség titka.

ISTEN AKKOR TÁRTA FEL ELŐTTEM A KERESZT ÉRTELMÉT, AMIKOR MÉLYEN ÁTÉREZTEM, MENNYIRE ÉRTÉKTELEN ÉS SEMMI VAGYOK.

Éveken át törekedtem az új szövetség megértésére, mert hittem, hogy olyan csodás igazságnak bizonyulhat, amely megszabadíthatja az utolsó idők bűnökkel terhelt gyülekezetét a példátlan erkölcsi romlástól. Szorgosan kutattam ezt az igazságot, elolvastam minden könyvet, ami a témáról fellelhető volt. De mindegyik túlságosan tudományos és titokzatos volt. Szerettem volna a saját életemben látni és megtapasztalni az új szövetség hatalmát. Ha valóban a szövetség a titka a bűn feletti uralkodásnak, akkor nagyon is gyakorlati módon kell megnyilvánulnia annak a harcnak a során, amelyet a saját szívem megtisztításáért folytatok. Elmondtam Istennek, hogy sosem fogok tudni másoknak beszélni erről a szövetségről, ha nem tapasztalom meg munkáját a saját életemben. Akkor csak holt betű marad.

Felajánlottam tehát az életemet és szolgálatomat az Úrnak, mint egyfajta szellemi laboratóriumot, amelyben kipróbálhatóak és igazolhatóak azok az igazságok, amelyeket megmutat nekem. Most már elmondhatom nektek, hogy az új szövetség feltárása volt számomra a leginkább életadó, bűnpusztító igazság, amelyet valaha is megismertem vagy megtapasztaltam.

Attól a naptól fogva, amikor Isten megígérte nekem, hogy megnyitja előttem a szövetség igazságait, éveken át imádkoztam: „Uram, mikor feded fel előttem a szövetség értelmét?” Ő így válaszolt: „Meg kell tapasztalnod a keresztet, mielőtt megértenéd. Az új szövetség tanítását csak akkor fogod megérteni, ha már átmentél azon a folyamaton, hogy felveszed a keresztedet, és teljesen meghal benned az önzés.”

Megjelent az Új Exodus májusi száma

Tartalomból:

- Németh Sándor: A prófétai szolgálat. A Szent Szellem működése és az okkult tevékenységek közötti különbségek.
- Németh Judit: A prófétálás karizmája. A prófétai ajándék működése és céljai.
- Flaisz Endre: Szellemtelen lelkek. A történelmi kereszténység elvesztette az emberről alkotott bibliai képet (szellem, lélek, test). Az emiatt is spirituális vakságba hanyatlott egyházak ma már gyakran nem is tudnak különbséget tenni a lelki (pszichikai) és szellemi képességek között éppúgy, ahogy a Szent Szellem és az okkultizmus között sem.
- Répás László: Prófétálás eksztázisban. A montanizmus, avagy az "Új prófécia" mozgalma a 2. században.
- Finta Szilvia: A gerle hangja. A Szent Szellem a rabbinikus irodalomban és a qumráni tekercsekben
- Mario, a varázsló az osztályfőnököm. Kötelező relaxáció az iskolákban.
- Josias Terschüren: A Szent Szellem elutasításától a nácizmusig
- Kulcsár Árpád: Egy kiátkozó zsinat
- Hack Márta: Pünkösd az Ószövetségben.
- Petrőcz Katalin: Gyógyulások ajándékai
- Ruff Tibor: Leleplezés. Előszó János apostol leveleihez és a Jelenések könyvéhez
- SZPA Bibliafordítás: János I-III. levele; Jelenések könyve

Derek Prince - Lucifer lázadása 5.

Mikor prédikátorként Afrikában jártam, az afrikaiak állandóan feltették nekem a kérdést: „Isten miért teremtette a Sátánt?” Létezik erre egy lehetsé­ges válasz, ami persze nem teljes, ez pedig a következő: Isten soha nem teremtett Sátánt. Isten Lucifert teremtette, egy dicsőséges, ragyogó, szép angyalt. Lucifer lett Sátánná, amikor fellázadt a Mindenható Isten ellen. A Sátán szó hé­ber kifejezés, amely bukásától fogva vonatkozik rá. Ez a név ‘ellenállót’, ‘ellentétest’, ‘ellenfelet’ jelent.

Nézzük meg ezzel kapcsolatban a Zakariás könyvének egyik versét: „Azután megmutatá nekem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobbkeze felől álla, hogy vádolja őt.” (Zak 3,1)
Az angol fordításban a 'vádolja' szó helyett az 'ellenáll­jon' kifejezés szerepel. Tehát a Sátán az, aki ellenáll mind­annak, amit Isten és az emberei tesznek. Vagyis ő nemcsak Isten ellenfele, hanem ha Isten embere vagy, akkor a te ellenfeled is. Jósua Isten oldalán állt, és ott volt a Sátán a jobbkeze felől, hogy vádolja őt - tehát ellene álljon. Ha Is­ten oldalán állsz, akkor a Sátán a jobbkezed felől vádolni, kárhoztatni fog, el akar bátortalanítani, és el akar nyomni. Ez tény. Sokszor mindent megteszünk, hogy Istent szolgál­juk, és közben az ellenálló megpróbálja megnehezíteni a dolgunkat. A Sátán nem törődik olyanokkal, akik semmit nem akarnak tenni Istenért, hanem azokkal foglalkozik, akikben van tenniakarás.

Most nézzünk meg újra a Jelenések 12-ből egy képet, amely azt mutatja, ahogy az angyalok követik a Sátánt. „Láttaték más jel is az égben, és íme vala egy nagy veres sárkány, akinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona. És a farka után vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azo­kat; és álla az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fi­át megegye.” (Jel 12,3-4) A veres sárkány nyilvánvalóan az ördög, aki „a farka után vonszá az ég csillagainak harmadrészét”. Ez allego­rikus kép, nem szó szerinti sárkányról van szó, megengedhető, hogy a csil­lagokat is allegorikusán értelmezzük. A magyarázatok kilencven százaléka megegyezik abban, hogy a Sátán ma­ga után vonta az angyalok harmad­részét, mint egy farkat. Láthatjuk te­hát, hogy az angyalok három csoport­ba oszlanak, és mindegyiknek van egy Istentől kijelölt vezetője. Lucifer, aki lázadást szervezett Isten uralma ellen, maga után vezette az angyalait is. Ez az eredete minden lázadásnak.