Kövér Gábor - Jézus a Seolban 20.

Jézus tehát egyre lejjebb haladt. A tehom után következő állomást mutatja be a 9. zsoltár:Zsolt.9,14 Könyörülj rajtam, Uram! Lásd meg nyomorúságomat, a mely gyűlölôim miatt van, úgy, hogy felemelsz engem a Halál kapuiból; 15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hogy örvendjek szabadításodban. 16 Besüllyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábuk. 17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. 18 Seolba jutnak a gonoszok, minden nép, a mely elfeledkezik Istenrôl. 19 Mert a szegény nem lesz végképp elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.         

Jézus leért a Halál kapuihoz. Ezek a Seol kapui. Úgy imádkozott, hogy könyörüljön rajta az Atya, úgy, hogy felemeli őt onnét.       Jézus kétszer járt a Halál kapuiban: egyszer, amikor lefelé ment, és másodszor, amikor felfelé jött. Amikor felfelé jött, akkor már nem nyomorult, segítségre szoruló volt, hanem már győztes. Ezt a zsoltárt tehát akkor mondta, amikor lefelé ment.            
A Halál kapuiban Jézus szemei elé az Ezékiel 32-ben szereplő kép tárult. Látta a pogányokat, nemzeteket, ahogyan a Seolban vannak. Ugyanúgy, nemzetenként látta őket, ahogy Ezékiel próféta is felsorolta. De Jézus tudta, hogy Ő nem lesz így, végképp elfelejtve, ahogy azok a népek.  

Amíg Jézus a Seol kapuiban volt, az ott levő gonosz erősségek  - Seol és Halál vezetésével - folyamatosan gyötörték:Zsolt.143:1: Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imámra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. 2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élô sem igaz elôtted! 3 Íme, ellenség üldözte lelkemet, a földhöz paskolta (zúzta) életemet; betaszított engem a sötét helyeken, mint a régen meghaltakat!  4 (Ezért) Elborult bennem a szellemem, eliszonyodik bennem a szívem! 5  Megemlékezem a régi idôkrôl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. 6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. (42.zsolt.) 7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elepedt a lelkem. Ne rejtsd el orcádat elôlem hogy ne legyek hasonló a gödörbe (bór) szállókhoz. 8 Reggel hallasd velem kegyelmedet (a feltámadás reggele), mert bízom benned! Mutasd meg nekem az utat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! 9 Szabadíts meg engem ellenségeimtôl, Uram; hozzád menekülök!  10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó szellemed vezéreljen engem az egyenes földön. 11 Eleveníts meg engem (tégy élővé), Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! 12 És kegyelmedbôl semmisítsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.   

Ezek a zsoltárok úgy kezdődnek, hogy még a meghallgatásért is könyörög az író. Azért, mert azonosult egy (''a'') bűnös emberrel, és tudja, hogy egy bűnös ember imáját sem hallgatja meg Isten.   Jézus ki volt szolgáltatva a gonosz szellemeknek, akik bántalmazták, üldözték, a földhöz verték, majd bevetették a Seolba, a sötétségbe, a régen meghaltak közé. Nem ''csak leszállt'', hanem bedobták a Seolba. A Seolban szelleme elborult, a szíve pedig eliszonyodott. A Seol egy szó szerint iszonyú hely. A 11.vsz.-ban azért könyörög, hogy Isten vezesse ki a lelkét ebből a nyomorúságból, a Seolból.          De addig még el kellett telnie egy kis időnek, Jézust csak most dobták be a Seol mélyébe