Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 14.

Bűntudat

A bűntudat az a teher, amelyet egy embernek a legkevésbé kellene hordoznia. Isten Jézus Krisztusban való megváltó munkájának egész célja az volt, hogy a bűntől és annak következményeitől megmentsen bennünket. A bűn fő következménye a bűntudat. A törvény időszaka alatt nem volt megváltás ez alól (lásd Zsid. 9:9-10.), de az Újszövetségben "nincsen azért IMMÁR - azaz MOST MÁR - semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem szellem szerint''(Róma 8:1.).

Ha valaki bűnt követett el, van rá orvosság. A bűnből való megtérés és az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. Jézus vére lemossa a bűnt és a hozzá kapcsolódó Ítéletet.

"Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől hogy szolgáljatok az élő Istennek." (Zsid. 9:14.)

Néhányan bűnösnek érzik magukat, bár nem is vetkeztek. Ezek a szegény párák észre sem veszik a Sátán agyafúrt tervet, hogy alaptalan bűntudattal gyötörje őket. Olyan gonosz dolgokért vádolják magukat, amit más tett velük. Így kezdenek cl gondolkodni:
"Rászolgáltam, hogy' így bánjanak velem. Az én hibámból vannak
ezek a megpróbáltatások. Ez az egész helyzet Isten ítélete rajtam."
Legtöbb esetben ez a negatív énkép lesz a végső következménye
annak, ha mások - legtöbbször családtagok - lekicsinyelnek és
vádolnak valakit. Milyen pokoli teher azt gondolni, hogy az ember
minden sebet, amit kapott, megérdemel, és nincs rájuk orvosság!

Nagyon elterjedt az is, hogy az ember a saját bűnét másra fogja. Amikor Isten kérdőre vonta Ádámot elkövetett bűne miatt, Ádám azt mondta: "Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, úgy evém" {1. Móz. 3:12 ). Így Ádám az ő szégyenét Istenre és a feleségére hárította. Amikor Isten Évához fordult, ő azt mondta: "a kígyó ámított el engem, úgy evém”. Így Éva is elhárította magáról bűne felelősségét, és azt állította, hogy az ördög csábította el őt. Isten azt mondja az Ő Igéjében, hogy mindnyájan magunk felelünk elkövetett bűneinkért.

"Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága." (Jak. hl 3, 14.)

A bűntudat nehéz és felesleges. Ha a bűn valakinek a saját hibájából származik, a bűnös tisztuljon meg Jézus vére által, és fehér lesz, mint a hó! Ha valaki magára vette mások bűneit, tegye le ezeket a terheket! Isten azt akarja, hogy a közbenjárás terheit hordozzuk, ne pedig a bűntudatét. Ha valakit mások által elkövetett bűnök miatt helytelenül vádolnak, csak nyugodjon meg, Isten igazsága szerint "mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. Az ő tulajdon urának áll vagy esik” (Róm. 14:12, 4.).

Kisebbrendűség

A kisebbrendűségi érzés szoros kapcsolatban van az elutasítottsággal. Akit elutasítottak, elnyomtak, hajlamos arra, hogy önmagát lebecsülje. Amikor másokhoz hasonlítja, alsóbbrendűnek, amikor felméri képességeit, alkalmatlannak minősíti magát.
Isten szemében nincs kisebbrendű ember. Isten mindannyiunknak saját képességeket és felelősséget adott. A tálentumok példázata arra tanít bennünket, hogy Isten egyeseket több felelősséggel ruházott fel, mint másokat, és mindaz, amit elvár, csak annyi, hogy hűek legyünk azon, amit ránk bízott.