Kövér Gábor - Jézus a Seolban 19.

Más részek is mutatják, hogy mit érzett Jézus lefelé menet:Jób22,10: Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen, vagy nem látod a sötétséget és a vízáradatot, amely téged elborít?Jóbnak is sok mindent megmutatott Isten Szelleme, ez itt pl. egy egyértelmű rész a tehomban érzettekről.       

Talán meglepő, de ekkor született a 42. és folytatása, a 43. zsoltár is. Dávid éppen egy nagy nyomorúságban írta ezt a zsoltárt, amikor a Szent Szellem betöltötte:

Zsolt.42,1: Az éneklômesternek Kóráh fiainak tanítása. Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!  3 Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élô Istenhez (nem véletlen, hogy mint élő Istenre vágyott); mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elôtt? (azaz mikor vonulhat be az Atya elé a feltámadás után.) 4 Könnyem volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nekem: "Hol van a te Istened?" 5 Mikor ezekrôl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelôtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem ôket, az ünneplô sokaságot, az Isten házáig. 6 Miért  görnyedsz meg (össze) lelkem és nyughatatlankodol (zajongsz) bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki arcának szabadításáért. 7 Istenem! összegörnyed bennem a lelkem; ezért emlékezem rád a Jordán és Hermon földjérôl, a Miczár hegyérôl. 8 Örvény örvényt (tehom tehomot) hív elô zuhatagjaid morajánál; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! (hullámaid és habjaid átvonultak rajtam) - ebből az első olvasásra nem ideillőnek látszó részből kiderül hogy ezek valójában Jézus érzései voltak.  (nagy hangzavarba került Jézus, a vizek örvénylő morajába)       9  Nappal kirendeli kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. 10 Hadd mondjam Istennek, az én kôszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? 11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nekem: Hol van a te Istened? 12 Miért görnyedsz össze lelkem, és miért nyughatatlankodol (zajongsz) bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, az én szabadítómnak és Istenemnek.Zsolt.43,3: Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. 4 Hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömöm Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged citerával, Isten, én Istenem! 5 Miért görnyedsz össze lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek.          

Jónás próféta könyve is erről az érzésről, Jézus Seolba meneteléről szól:

Jónás2,2 És könyörgött Jónás az Úrnak, az ô Istenének a halnak gyomrából. 3 És mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam és meghallgatott engem; a Seol torkából sikoltottam és meghallottad az én szómat.        

Ez alapján az Ige alapján tehát Jónást levitte a hal a Seol torkáig, bejáratáig. Ott Jónást megcsapta a Seol ''hangulata'' iszonyúan megijedt, és az az ember, aki rövid idővel ezelőtt még lefeküdt a hajó aljában, hogy meghaljon, most kétségbeesetten sikoltott Istenhez, mert megérezte, hogy hova kerülne, ha nem engedelmeskedne Istennek.       
Ez a történet olyan kérdéseket vet fel, hogy hogyan tudott a hal olyan gyorsan a Földközi-tengerből a tengerek egyik forrásához (pl. egy mélytengeri árokhoz) úszni, 3 nap alatt oda - vissza megtéve az utat, hogyan tudna egy hal nemhogy az óceán fenekéig, de ott a tehom egyik forrásán leúszva egészen a tehom aljáig leúszni, ahol a vizek már olyan kemények, mint a kő? A hőmérsékletről (többezer fok) már nem is beszélve. Ez lehetetlennek látszik.  A megoldás azonban egyszerű: a nagy hal nem ment sehova, ott maradt egész három nap alatt a Földközi-tengerben, Palesztina partjai közelében. Az a héber szó ui. ( GEP =beten), amit Károliék ''torok''-nak fordítottak ''méh''-et, ''legbelső''-t jelent. 

A Jónás 2,3 tehát valójában így hangzik:Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem, a Seol legbelsejéből könyörögtem és meghallottad hangomat.      
A Seol legmélyében pedig Jónás soha nem volt! A hal gyomrában tehát nagyon rosszul érezte magát Jónás, és a Szent Szellem megadta neki is Jézus érzéseit. Így nem csoda, hogy Jónás imája szinte ugyanolyan, mint a 69. zsoltár, hiszen ugyanaz a Szellem szólta - csak más ember szája által. 

Jónás (tehát Jézus) ezt érezte: 4 Mert mélységbe dobtál engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a folyam (örvény); hullámaid és habjaid mind átmentek rajtam!  5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elôl; vajon láthatom-e még szentséged templomát! 6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár (tehom) kerített be engem, hínár szövôdött fejemre. 7 A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai  (reteszei) felettem örökre! Mindazáltal kiemelted életemet a múlásból (veremből=sahat), oh Uram, Istenem! 8 Mikor elcsüggedt bennem a lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szent templomodba.  9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; 10 De én hálaadó szóval áldozom neked; megadom a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. 11 És szólt az Úr a halnak, és kivetette a Jónást a szárazföldre.                   

Itt is megtalálhatóak az örvény, hullámok, habok, nagyon mozgalmas ez a kép is. Jézus még a vízinövényekbe is belegabalyodott. A 7. vsz. is érdekes: Jézus lejjebb szállt, mint a hegyek alapjai, még a Föld závárai is bezáródtak fölötte. A Seol még ezeknél is mélyebben van. (Ebben a részben már a feltámadás is benne van, bár addig Jézus Krisztusnak még sok mindenen át kellett mennie.)