II. Orbán pápa azért, hogy hadsereget toborozzon az első keresztes hadjárat számára, azonnali üdvösséget ígért a purgatórium kikerülésével azoknak, akik azonosultak e nemes céllal. A lovagok és a csőcselék, akik lelkesen válaszoltak a hamis ígéretre, Jeruzsálembe vezető útját rablás, fosztogatás és gyilkosságok jelezték. Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulásuk után legelső tetteik közé tartozott, hogy beterelték a zsidókat a zsinagógába, és rájuk gyújtották azt. A Szentföldre vezető útjuk során a keresztesek a zsidók elé vagy a megkeresztelkedés, vagy a halál lehetőségét adták. De Rosa így ír erről:
"1096-ban a wormsi zsidók felét lemészárolták, amikor a keresztes lovagok átvonultak a városon. A többi a püspöki rezidenciába menekült védelemért. A püspök kijelentette, hogy kész megmenteni őket, ha megkeresztelkednek. A zsidók visszavonultak, hogy a döntésről tanácskozzanak. Amikor a fogadóterem ajtaját újra kinyitották, mind a nyolcszáz halott volt. Néhányat lefejeztek, az apák megölték gyerekeiket, mielőtt feleségüket és önmagukat leszúrták, egy vőlegény a menyasszonyát ölte meg. Massada tragédiáját az első századból szerte Németországban megismételték, és később Franciaországban is mindenütt."
III. Pál pápa (1555-59) rövid uralma alatt Róma lakosságának módszeres irtása miatt a népesség száma majdnem felére csökkent a városban. Az áldozatok többségét a zsidók tették ki. 300 évvel korábban az egyház gettókba zárta a zsidókat, és „arra kötelezte őket, hogy sárga anyagból készült, kör alakú jelet viseljenek a mellkasukon megszégyenítésük jeleként”, de a rendeletet nem tartották be következetesen. IV. Pál pápa 1555. július 7-én adta ki döntő jelentőségű Cum nimis absurdum kezdetű antiszemita bulláját. A rendelet visszaparancsolta a zsidókat a gettókba; arra kényszerítette őket, hogy komoly veszteségekkel adják el vagyonukat, és csak szolgák vagy használtruhakereskedők lehettek.
A zsidók és a keresztények közötti házasságot halálbüntetéssel sújtották. Minden városban csak egy zsinagógát engedélyeztek, a többit lerombolták. Róma nyolc zsinagógája közül hét erre a sorsra jutott. IV. Pál már bíborosként is zsidó könyveket égetett, beleértve a Talmudot is, és nem engedélyezte ezek pótlását. Ez csupán néhány azon sérelmek és bűntények közül, amelyeket a zsidóknak el kellett szenvedniük a bulla következtében, amely meghatározó jelentőségűnek bizonyult az elkövetkező 300 év során.
XIII. Gergely pápa kijelentette, hogy a zsidók bűne, azazhogy megfeszítették Jézust, „egyre súlyosbodik a generációk során, és ennek a következménye az örök szolgaság”. Az utána következő pápák tovább folytatták az üldözést:
"A pápák hosszú sora tovább erősítette a zsidók iránti régi előítéletet; úgy kezelték őket, mint leprásokat, akik nem méltók a törvényes védelemre. VII. Piusz után XII. Leó, majd VIII. Piusz, XVI. Gergely és IX. Piusz következett - valamennyien IV. Pál jó tanítványainak bizonyultak.
Tizenegy nappal Róma eleste után, 1870. október 2-án a zsidók királyi rendelettel elnyerték a szabadságot, amelyet a pápaság tizenöt évszázadon át megtagadott tőlük. Európa utolsó gettóját is felszámolták."
"A pápák hosszú sora tovább erősítette a zsidók iránti régi előítéletet; úgy kezelték őket, mint leprásokat, akik nem méltók a törvényes védelemre. VII. Piusz után XII. Leó, majd VIII. Piusz, XVI. Gergely és IX. Piusz következett - valamennyien IV. Pál jó tanítványainak bizonyultak.
Tizenegy nappal Róma eleste után, 1870. október 2-án a zsidók királyi rendelettel elnyerték a szabadságot, amelyet a pápaság tizenöt évszázadon át megtagadott tőlük. Európa utolsó gettóját is felszámolták."
