Azt,
hogy ez a kecskebak mennyire Jézus előképe, szemléletesen mutatja F. F.
Bosworth: Krisztus a gyógyító c. könyvének egy része (Tőlünk a golgotára c.
fejezet), amely Ésaiás próféta könyvének 53. részéről szól:
''A 4. versben (...betegségeinket
viselte és fájdalmainkat hordozta...) szereplő ''elviselte'' szó (nasza)
valójában azt jelenti, hogy felemelni, elvinni, hordozni, messzire
eltávolítani. A Mózes 3. könyvében ezzel a szóval találkozunk azzal a
kecskebakkal kapcsolatban, amely elvitte a nép bűneit ''vigye el (nasza) magán
a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a
pusztában'' (3.Mózes 16,22). Tehát Jézus az én betegségeimet és bűneimet
elvitte a ''táboron kívül'' a keresztre.A bűn és a betegség átkerült tőlünk a
Golgotára - a megváltás és egészség pedig átkerült a Golgotáról hozzánk.
A megváltói fejezet 4. versében szereplő héber
igék jelentése ''elvitte'' és ''elhordozta'' (nasza és szabal) tűnnek fel a 11.
és a 12. versekben is, ahol a bűn helyettesítő elhordozásáról van szó: ''Ő
vitte el (hordozta) vétkeinket'' és ''Ő sokak bűnét hordozta''. Mindkét szó
nehéz teher elhordozását sugallja és tényleges helyettesítést, illetve a
korábban hordozott teher teljes eltávolítását jelenti. Mikor Jézus elhordozta
bűneinket, el is vitte, azaz eltávolította azokat tőlünk. Mindkét szó magában
foglalja a helyettesítést, azaz, hogy egyik személy egy másik terhét
hordozza.''
A könyv magyarázata még folytatódik, de ennyi is elég annak megállapítására, hogy ahogyan a második kecskebak valóságosan elvitte a rárakott bűnöket Izraelből, úgy Jézus Krisztus is valóságosan felemelte és nehéz teherként, helyettünk, messze elhordozta, cipelte (Ezt mind jelenti az Ésa.53-ban használt nasza ige) a rárakott bűnöket. Azt, hogy hol vannak a bűneink, azt az Ésa.38,17 így írja le: ''Hátad mögé vetetted minden bűneimet!'' Ebben nem csak az a kijelentés van, hogy Isten nem emlékezik meg róluk többé soha, hanem a konkrét hely is benne van ebben az Igében. Hogy hol van ez az Isten háta mögötti hely, azt akkor tudjuk meg, ha megnézzük, hogy mi Istennek a ''háta mögött''.
Isten iránytűje más, mint az embereké. Héberül ui. az előre keletet (is) jelent, a hátra pedig nyugatot. (Jobbra = dél, balra = észak). Isten ''világnézete'' keleti irányultságú. Ennek megfelelően Isten háta mögött a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán van. (A héberben a ''Nagy-tengert'' - a mai Fölközi-tengert - úgy is emlegetik, mint ''Hátsó (Nyugati) -tenger.)
Zsolt.103,12: Amilyen távol van a napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk vétkeinket. Isten tehát a háta mögé, nyugatra, a tengerbe vetette bűneinket, amelyről Mikeás próféta - még mint jövőben bekövetkező dologról - így ír:Mik. 7,19: Hozzánk térvén könyörül rajtunk, eltapodja (lenyomja) álnokságainkat. Bizony a tenger mélységeibe veted minden bűnüket! Isten tehát ledobta és lenyomta bűneinket a tenger mélységeibe. Ugyanoda (meculót jám = tenger mélységei) ahonnét Jézus Krisztust meg felhozta!Zsolt.68,23-24: Azt mondta az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységeiből is kihozlak, hogy lábaidat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzon.
Ezek alapján tehát Jézus áldozatának két része: 1./ vérontás, fizikai halál a kereszten, 2./ a bűnök eltávolítása a kietlen, elválasztott földre. Ezért kellett lemennie a Seolba.
