Jézus
szelleme tehát elindult lefelé a Föld alsó részeire. Beteljesítette a második
kecskebak feladatát, eltávolította a bűnöket a távoli helyre. Ha a bűn
rajtamaradt volna a testén, akkor a nemsokkal később érkező Arimátiai Józsefre
is veszélyes lett volna, amikor megfogta Jézus testét, hogy gyolcsba csavarja.
De mire Jézus testéhez ért, azon már nem volt rajta a bűn. Az Jézus szellemével
együtt ment le a Seolba.
A Seolig tartó út beletelt egy
időbe. Jézus szellemének át kellett mennie lefelé a nagy vizeken. Erről szól a
69.zsoltár:Az éneklőmesternek a sósannimra (Liliomok), Dávidé.Szabadíts
meg engem ó Isten, mert a vizek elértek a lelkemig. Mély sárba estem be, ahol
meg nem állhatok, feneketlen örvénybe jutottam és az áradat elborít engem.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom, szemeim elbágyadtak, várván
Istenemet. Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem,
hatalmasak a vesztemre törők, amit nem én ragadtam el, azt kell megfizetnem.
Ó Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak
előtted. Ne szégyenüljenek meg miattam, akik tebenned remélnek, Uram,
Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek ó, Izraelnek
Istene. Mert teérted viselek gyalázatot és borítja pirosság az én arcomat.
Atyámfiai előtt idegenné lettem és anyám fiai előtt jövevénnyé. Mivel a te
házadhoz való féltő szeretet emésztett engem, a te gyalázóidnak gyalázásai
hullottak rám. Amikor sírtam és böjtben gyötörtem lelkemet, az is gyalázatomra
vált. Amikor gyászruhába öltöztem, akkor példabeszéddé váltam nekik. A kapuban
ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. Én pedig hozzád
könyörgök, ó Uram; ó Isten a te jóságod nagysága szerint hallgass meg engem a
te szabadító hűségeddel. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne süllyedjek,
hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből. Hogy el ne borítson
a vizek árja és el ne nyeljen az örvény, és be ne zárja száját felettem a
verem! Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmed! A te irgalmasságod
sokasága szerint tekints reám És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól, mert
szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! Légy közel az én lelkemhez és
váltsd meg azt! Az én ellenségeimért szabadíts meg engem. Te ismered az én
gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat, jól ismered minden szorongatómat. A
gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem. Vártam részvétre, de hiába,
vigasztalókra, de nem találtam. Sőt, ételembe mérget adtak, és szomjúságomban
ecettel itattak engem. Legyen az ő asztaluk előttük tőrré, és nekik a
gondtalanoknak hálóvá. Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő
derekukat tedd mindenkor roskataggá. Öntsd ki a te haragodat rájuk és a te
haragodnak búsulása érje utol őket. Legyen az ő lakásuk puszta és az ő
hajlékukban ne legyen lakos. Mert aki te megvertél azt üldözik, és a tőled
sújtottak fájdalmát szólják meg. Szedd össze álnokságaikat és a te igazságodra
ne jussanak el. Töröltessenek ki az élők könyvéből és az igazak közé ne
írattassanak. Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel ó
Isten a te segedelmed! Dicsérem az Isten nevét énekkel, és magasztalom
hálaadással És kedvesebb lesz ez az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt
körmű tuloknál. Látják ezt mind a szenvedők, és örülnek, ti Istent keresők, elevenedjék
a ti szívetek! Mert meghallgatja az Úr a szegényeket és az ő foglyait nem veti
meg. Dicsérjék őt az egek és a föld, a tengerek és ami csak mozog azokban! Mert
megtartja Isten a Siont és megépíti Júdának városait, és ott lakoznak majd és
bírni fogják azt. És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak
majd, azok, akik szeretik az ő nevét.
Jézus
tehát ment lefelé és elérte a mélység vizeit, a tehomot. Az áradat sodorta
magával (3.vsz.), közben végig kiabált, Istenhez kiáltott annyira, hogy elfáradt
benne. 5.vsz.: Azt kell megtérítenie, amit nem ő rabolt el, azaz az emberek
igazságát kellett neki visszaállítania Isten előtt. Sok helyen szólnak még ezek
a zsoltárok arról is, hogy ott lent Jézusnak ellenségekkel kellett
szembenéznie: ''hadd meneküljek meg gyűlölőimtől és a vizek mélységeiből''
(15.vsz.). Úgy tűnik, hogy ez a számtalan gyűlölő - a Seol, a Halál és társaik
- Jézus elé mentek, ''Básán bikái''
után, amikor már Jézus kilehelte szellemét, ők gyötörték.
A Sátán és szolgái azt hitték, hogy most végleg leszámoltak Jézussal, hogy az, akinek a helyére Sátán az őslázadásnál pályázott, - de akinek a helyét nem kapta meg, sőt le is vetették a mennyből emiatt - és az, aki ellenállt a Sátán kísértésének a pusztában, most már végleg az övék. A Sátán elégtételt érezhetett, hiszen az ő szemszögéből ''Jézus miatt'' vetették ki a mennyből. Most itt volt a bosszú ideje, az elégtétel ideje. Ők nem tudták azt, hogy Jézus harmadnapon fel fog támadni, hiszen ha tudták volna ''nem feszítették volna meg a dicsőség Urát'''. Egyenlőre azonban nagyon nyertesnek hitték magukat, úgy érezték, hogy a mérleg nyelve most már végleg az ő oldalukra billent. Amikor Jézust körülvették ''Básán bikái'', akkora sötétség volt szellemi szinten is, mint fizikális szinten. Ott voltak a kereszt körül a Sátán, a területi szellemek, valószínűleg nem hagyták ki ezt a Seol és a Halál sem. Amikor Jézus kilehelte szellemét, azt - a rajta levő rengeteg bűn miatt, mint minden más bűnös emberét - a Halál és a Seol vette át. Ők szállították le Jézust a Seolba, ezért kiabált Jézus, hogy az Atya mentse meg őt ettől a számtalan és hatalmas ellenségtől (Seol, Halál és a nekik alárendelt szellemek a Seol kapuiból).
