2014. március 30., vasárnap

Reinhard Bonnke - Amikor a csoda véget ért 1.

APOSTOLI FELADAT

Ha az Úr ma apostolokat akarna látni, akkor nem lenne hiány jelentkezőkben. Az apostolé nemes cím. Hányan akarnának viszont apostolok lenni, ha tudnák, mit kell tenniük tulajdonképpen?
Szerintem az apostol nem egy igazgatói asztal mögött ül. Az apostolok nem csak ültek. Az "apostol" szó "küldöttet" jelent. Mire küldetett el az apostol? Először is arra, hogy evangélista legyen. Másodszor arra, hogy szenvedjen a szolgálatáért. Hadd mondjam el: a bizonyságtétel és az evangelizálás a kiváltságunk. Azt tesszük, amit az apostolok tettek.

Az Úr a tizenkettőt jelölte ki első tanúiul. Elküldte őket, hogy bemutassák az evangéliumot a világnak, és nekünk folytatnunk kell ezt a munkát. Az első apostolok jellemzője az volt, hogy elkezdték az evangélizációt. Jézus tanította őket és ők ezt a tanítást továbbadták nekünk. Ők voltak az alap. Mi arra lépünk, amerre ők vezettek.
Az "apostol" nem volt megtisztelő cím, ami híressé tette őket. Ez a név azt jelezte, mit kell tenniük (azaz: menni), és ők voltak az üldözés, - nem pedig a megbecsülés - első céltáblái is. Azt olvassuk: "Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul" (I.Kor. 4:9).
Ők nem Isten által kijelölt egyházfőnökök voltak. Az irányítást másokra hagyták. Az Ap.Csel. 15-ben az, aki ilyesmit csinált, Jakab, nem apostol volt, mert Jakab apostol már az Ap.Csel. 12-ben vértanúhalált halt. Sehol sem olvasunk arról, hogy az apostolok rendelkezéseket adtak volna ki. Az ő különös kitüntetésük az volt, hogy "méltókká tétettek arra, hogy az Ő nevéért gyalázattal illettessenek" (Ap.Csel. 5:41.) és ők örültek ennek. Az egyetlen rang, amit élveztek, az volt, hogy Krisztus úttörőiként szenvedtek.

A Márk Evangéliuma azért említi az "apostol" szót, mert a tanítványok prédikáló és gyógyító körutat jártak be. Az egész Újszövetségben az apostolság végig egy dolgot jelentett: az evangélium hirdetését. Pál azt írta: "Krisztus elküldött engem, hogy az evangéliumot hirdessem." A rómaiakhoz írt jelentős levelét az apostol munkájának világos meghatározásával kezdi: "Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére" (Róma 1:1.).

Ez volt az apostolok hatalmi területe. Amikor Filep Samáriában prédikált, mások pedig Antiókiában evangélizáltak, az apostolok úgy érezték, hogy mint az igazság őreinek, bele kell egyezniük ebbe (Ap.Csel. 8:14., 10:22.). Jézus azt mondta nekik: "néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen." (Mt. 16:19.).

Péter nem a menny kapujában csörgeti a kulcscsomóját, mint valami égi portás, vagy rendőrparancsnok. Ez ostobaság. Az a beszédfordulat, amit Jézus használt, egyszerűen azt jelenti, hogy Péter hirdette először az evangéliumot Pünkösd napján, és ezzel kinyitotta az országot azok előtt, akik hisznek. Péter kulcsai az evangéliumot jelentették.
Az Úr valóban egészen világossá tette, hogy a kulcsok nem kizárólag Péter kezében vannak (Ap.Csel. 1:8.). Az oldással és kötéssel kapcsolatos ígéret mindenkinek szól, aki hisz és engedelmeskedik (Mt. 18:18.). A felszabadító erő Isten Igéjének hirdetéséből fakad.

Az apostolok érezték, hogy az ő kiváltságuk az evangélizáció feladatának elvégzése. Szent megbízatás volt ez! Királyi kincsekért voltak felelősek. Pál "a boldog Isten dicsőségének evangéliumáról írt, mely reám bízatott". És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra" (1. Tim. 1:11-12.). Azt is kijelentette, hogy ő "Pál Jézus Krisztusnak apostola aki megjelentette a maga idejében az ő beszédét a prédikálás által, amely reám bízatott a mi megtartó Istenünknek parancsolata szerint" (Tit. 1:1-3.).

Tehát minden apostol elsősorban evangélista volt. De nem volt minden evangélista apostol. Őket mindig megkülönbözteti a Szentírás, amikor az "evangélista" szó kerül említésre (Ap.Csel. 21:8., Ef. 4:11., 2. Tim. 4:5.). Az evangélisták azonban osztoznak az apostolokkal azok fő kiváltságában, a prédikálásban. Ők is végzik az apostol fő feladatát. Az evangélisták az apostoli kar meghosszabbításai.