A náci antiszemitizmus egyházi támogatása
Hermann Göringet és Franz von Papent a konkordátum kidolgozását célul kitűző útjuk során a Vatikán szívélyes fogadtatásban részesítette. Világossá vált, hogy Róma barátságosan viszonyul a náci rezsim felé. Senki nem olvasta a Mein Kampf-ot? Dehogyis nem, de Rómának és Berlinnek sok közös vonása volt, beleértve a zsidók üldözését és legyilkoltatását. Nem volt hiány katolikus vezetőkben, akik nyíltan támogatták a zsidók megsemmisítését. 1933 és 1939 között vezető katolikusok írásai, melyek „mind olyan folyóiratokban jelentek meg, melyeket papok szerkesztettek, vagy olyan könyvekben, melyeken az ímprimacur (Engedélyezve) felirat volt látható”, ehhez hasonló gondolatokat jelentettek meg:
"A zsidóknak „demoralizáló hatásuk van a vallásosságra és a nemzeti karakterre”. A német nép számára több kárt, mint „hasznot hoztak”. A zsidók „halálos gyűlölettel viseltettek Jézus iránt, miközben az árja Poncius Pilátus örömmel szabadon engedte volna”... A zsidók „...a kereszténység iránti határtalan gyűlöletükben mindig is legelöl álltak azok sorában, akiknek célja az egyház elpusztítása volt.”
Roth káplán, aki a Náci Egyházügyi Hivatal egyik tisztviselője lett, a zsidókat „erkölcsileg alacsonyabb rendű fajnak” nevezte, „akiket ki kell zárni a közéletből”. Egy könyvben Dr. Hauser a zsidókat „Németország keresztjének” nevezte, „egy olyan népnek, amelyet kitagadott Isten, amely átok alatt van, és amely nagymértékben felelős azért, hogy Németország elvesztette az első világháborút...” Senn atya „Isten eszközének” nevezte Hitlert, „aki a judaizmus legyőzésére hivatott”. A nácizmus - mondta - biztosítja „az utolsó nagy lehetőséget a zsidó iga lerázására.”
Az egyház teljesen együttműködött a nácikkal „a zsidó fajból származó emberek kiválogatásában...”. Egy pap a következőket írta a Klerusblatt c. egyházi folyóiratban: „Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy segítsük az embereket ebben a szolgálatban”. Az egyház ezt az ördögi „együttműködést” az egész háború alatt folytatta, még akkor is, amikor a zsidó lét egyenlő volt „a deportációval és a teljes fizikai megsemmisüléssel”. Az egyház tisztában volt a zsidók szörnyű sorsával. Csupán hónapokkal azelőtt, hogy a Lengyelország elleni támadással megkezdődött a háború, 1939. január 30-án, Hitler egy beszédében kijelentette, hogy ha háború törne ki, ez „a zsidó faj kiirtását” eredményezné.
Hitler totalitárius, korlátlan hatalmi rendszerét elfogadta az egyház, amíg partnereként tudott működni. Günter Lewy, aki az egész náci időszak jelentősebb dokumentumait alaposan áttanulmányozta, erre a megállapításra jut: „a Szentszék nem helyezkedett szembe nagyobb mértékben a nácizmus központi politikai doktrínáival, mint amennyire ezt maguk a német püspökök tették”. Faulhaber bíboros „mindent megtett azért, hogy érthetővé tegye, nem érdekli zsidó kortársainak a megmentése”. Az embernek különbséget kell tennie - mondta - a Krisztus megfeszítése előtt élt zsidók és az utána élők között. 1939-ben Gröber érsek kijelentette, hogy:
"Jézus Krisztus alapvetően különbözött a kortárs zsidóktól olyannyira, hogy gyűlölték őt, megfeszítését követelték, és „gyilkos gyűlöletük a későbbi századokban folytatódott”.
Jézus zsidó volt - ismerte el Hilfrich limburgi püspök... 1939-ben -, de a keresztény vallásnak utat kellett törnie ezekkel az emberekkel szemben.
Kari Adam teológus védelmezte a német nép tiszta vérének a megőrzését, mint az önvédelem jogos cselekedetét, mivel „...a német mítoszt, kultúrát és történelmet döntően a vér formálta”.
A bajorországi papok lapjában az 1918-as forradalomról szóló egyik cikk azt ecsetelte, hogy milyen szerepet játszottak a zsidók az akkor még le nem győzött német hadsereg hátba támadásában."
Bertram bíboros (a kelet-németországi egyházmegye feje) és Grober érsek (a felső-rajnai egyházmegye vezetője) más püspökökkel együtt kifejezte aggodalmát, amiért az új kormány katolikus közszolgálati alkalmazottakat bocsátott el. Ugyanakkor a püspökök nem tulajdonítottak jelentőséget az új koncentrációs táborokban napirenden lévő brutalitásokról szóló jelentéseknek. Grober még „támogató tag”-ja is lett az SS-nek, és anyagi hozzájárulásait a legvégsőkig biztosította.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
