Erőszakos térítések
A csecsemőkeresztség katolikus doktrínája lerombolta azt az igazságot, hogy az ember nem cselekedetek vagy ceremóniák által válik kereszténnyé, hanem úgy, hogy elfogadja Isten kegyelmét a Jézus Krisztusba vetett személyes hit által. Mivel a kereszténységnek automatikus üdvösségszerző jelentősége volt, III. Leó pápa elrendelte a zsidók erőszakos megkeresztelését. Olykor a zsidóknak két választási lehetőséget adtak: vagy megvallják hitüket Jézus Krisztusban, vagy meghalnak. Néhány esetben csupán a börtön vagy a környékről való elűzetés volt osztályrészük. Maimonidész, a híres, nagy tekintélyű rabbi, filozófus és orvos is egy ilyen rendelet elől menekült először Spanyolországból Marokkóba, majd 1135-ben Egyiptomba. Ma a Spanyolországban található egykori zsidónegyedek látogatóinak tájékoztató brosúrákat adnak, amelyek beszámolnak néhány tragikus történelmi eseményről, mint például a Girona városában történtekről:
"1492. március 31-én a katolikus uralkodóként ismert Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd kibocsátották azt a rendeletet, amely kiűzte a zsidókat Spanyolország területéről... [A zsidóknak] nem volt más választásuk, mint feladni hitüket, vagy az elkerülhetetlen száműzetés. Azoknak, akik a száműzetés elkerülése végett áttértek a kereszténységre, szembe kellett nézniük az inkvizíció teljes dühével, amely már 1490-ben elkezdte Gironában az eretnekek üldözését... Néhány zsidó családot az inkvizíció keze gyakorlatilag eltörölt a föld színéről."
Egy hitetlen megkeresztelése a mennybe való bejutás garanciája volt. Zsidó gyerekeket erőszakkal vízzel fröcsköltek le, és „keresztényeknek” kiáltották ki őket olyanok, akik ezáltal hitték biztosítottnak mennyei lakóhelyüket. XIV. Benedek (1740-58) is támogatója volt ennek a rémuralomnak, mivel úgy rendelkezett, hogy ha egy gyereket saját és szülei akarata ellenére kereszteltek is meg, ennek ellenére római katolikussá vált. Ha ezután a kényszer hatására „áttértek” megtagadták új keletű „hitüket”, eretnekekké váltak annak minden szörnyű következményével együtt.
Az ilyen és hasonló bűnök évszázadokon keresztül folytatódtak. Például 1858-ban IX. Piusz utasította a pápai rendőrséget, hogy egy gazdag zsidó család hét éves fiát vegyék el tőlük, és helyezzék el egy bentlakásos katolikus iskolában. A fiút, Edgár Mortarát, nem sokkal születése után egy katolikus házvezetőnő a szülők tudta és beleegyezése nélkül megkeresztelte, ami által a gyermek úgymond a katolikus egyház tagjává lett.
Amikor a szülők könyörögtek a pápának, hogy engedje haza a fiukat, az a pápáktól megszokott stílusban felelt (utalva az újságokban az eset kapcsán megjelent ellenséges hangvételű cikkekre): „Fütyülök az egész világra!” Hasler így folytatja a történetet:
"A pápa különösen kegyetlenül bánt a zsidó közösség fiatal titkárával, Sabatino Scazzocchióval, és olyan súlyosan megalázta, hogy a fiatalember hosszan tartó idegösszeroppanást kapott. Két évvel később IX. Piusz Edgár Mortarát kispapi ruhában állította a Rómában élő zsidó közösség elé."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
