Hamis könyörület, hamis felelősség
Aki úgy érzi, hogy nem szeretik, könnyen kétségbeeshet kapcsolatai miatt. "Nincs senki, akit szerethetnék? - tűnődik. A társaság után való kétségbeesett kapaszkodás még veszélyes kapcsolatok kialakítására is csábít. Például egy keresztény férfi olyan nőt keres, aki szexuális kicsapongásban él. Meggyőzte magát arról, hogy Isten arra hívta el őt, hogy megmentse ezt a nőt. Könyörületet érez iránta, segíteni akar rajta és úgy érzi, bizonyságot kell tennie Krisztusról; de ez a szánalom hamis. Ő valójában szeretet-szükségletének kielégítését keresi. Túl nagy kísértéssel találkozott, és szexuális bűnbe esik.
Sok házasság egyenes úton halad a katasztrófa felé, mert hamis könyörületre és hamis felelősségre épült. Például egy tiszta keresztény nő egy olyan férfit választ, aki mélyen bűnben él. Úgy gondolja, hogy ha ő nem segít rajta, akkor senki sem fog, és Isten őt fogja felelősnek tartani, ha a férfi elkárhozik. De Isten nem vár el tőle ilyen felelősséget. Képzelete becsapta őt, meggyőzte magát arról, hogy ő lesz az a katalizátor, ami a férfit angyallá változtatja. Hozzámegy feleségül, hogy megmentse őt. De végül azt teszi majd, amit tíz esetből kilencen tesznek: vagy elhagyja a férfit, vagy pedig egy fájdalommal és szenvedéssel teli életet él le vele.
"Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés eseti rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek." (1. Kor. 10:13.)
A "menekülés útja" itt az, hogy a hamis könyörületességen és hamis felelősségen alapuló kapcsolatokat az ember elkerüli.
A hamis könyörületesség más formáját az állatok fele való rendellenes viszonyulás mutatja. Például egy férfinak rossz napja volt a munkahelyén, minden barátja ellene fordult, de amikor este hazamegy, a kutyája szereti őt. Ugatással üdvözli, felugrik gazdájára és a kezét nyalja, csóválja a farkát és a földön hempereg. A kutyáknak ez a magatartása azt jelenti: "Szeretlek, örülök, hogy itthon vagy."
Nem az a rossz, ha valaki háziállatot tart, hanem az, amikor az ember tőlük várja el a szeretetet, és őket tekinti társaságnak. Isten Ádám elé vezette az állatokat, akiket teremtett, hogy Ádám nevet adjon nekik, "de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált" (l. Móz. 2:20.). Nincs olyan állat a világon, amelyik Ádámnak megfelelő társaságot tudott volna biztosítani.
Hogyan tudod megítélni azt, hogy a háziállatoddal való kapcsolatod már nem egészséges? Először: embernek tekinted-e az állatot? Úgy bánsz-e vele, mint egy emberrel, a családod egy tagjával? Néhány gazda úgy beszél kis állatkájáról, hogy "kisbabám", és az üdvözlőlapokra, személyes levelekre a kutya nevét is aláírja. Azután: levetkőzöd-e emberi mivoltodat és a háziállat szintjére mégy-e le, hogy vele kapcsolatot tudj tartani? Néhány gazdi állati személyiségjegyeket vesz magára, mert bensőséges kapcsolatra vágyik háziállatával. Szabadító szolgálatainkon láttunk olyan démonokat, amelyek az emberekben állatra jellemző viselkedést okoztak. Ezek az emberek démonok hatására olyan szokatlan dolgokat tettek, mint pl: kutya módjára ugattak, sziszegtek, akár a macskák, és úgy nyerítettek, mint a lovak. Még egy módja van annak, hogy megállapítsd, helyesen viszonyulsz-e az állatokhoz: az állat életének értékét nagyobbra becsülöd-e az ember életénél? Akiket az emberek elutasítottak és állatok fogadtak el, inkább elnézik azt, hogy egy ember megsérül, vagy meghal, minthogy egy állat szenvedjen. Azt is észrevettem, hogy azok az emberek, akik az állatokhoz nem egészségesen viszonyulnak, nagyon védik az állatokkal való kapcsolatukat. A biztonságos szeretetet fenyegetné, ha azt javasolnánk nekik, hogy szeretetük első helyére mást helyezzenek.