2014. március 25., kedd

Dave Hunt - A Vatikán, a nácik és a zsidók 3.

Amit a Vatikán és a német püspökök tudtak

A katolikus vezetők csak akkor helyezkedtek szembe a nácizmussal, amikor „egyházi ügyekkel és érdekekkel” került konfliktusba. így, amíg csendben maradtak a holocaust egészével kapcsolatban, az egyház szót emelt és megpróbálta úgy védelmezni a zsidókat, hogy térjenek át a katolikus hitre. Ennek a fényében még inkább elítélendő az, hogy nem léptek fel az ellen, hogy a nácik kiirtsák a zsidókat. „30 millió katolikus volt Németországban. Bár a zsidókat (néhány katolikus) titokban segítette, az egyház soha nem jelentette ki nyilvánosan, hogy a zsidók védelmezése keresztény kötelesség”. A Vatikán számos könyvet szigorúan betiltott, de a Mein Kampf ot és a nagy számú katolikus vezető mérgező antiszemita műveit soha nem tette a tiltott olvasmányok Indexére.

Josef Miiller, egy katonai titkosszolgálati tiszt, Faulhaber bíboros bizalmasa, „rendszeresen informálta a főpapot a Lengyelországban elkövetett állandó kegyetlenkedésekről”. Ugyanúgy tett Hans Globke, egy magas rangú katolikus tiszt, aki a Belpolitikai Minisztériumban „volt megbízva faji ügyek intézésével”. A Vatikán és a német püspökök a német lakosság többségével együtt teljesen tisztában voltak azzal, hogy a zsidókat összegyűjtik és kiirtják. Viereck a következőket mondja:

"Hitler megsemmisítés-ügyi szakértője, Rudolf Hess ezt írta az „Auschwitz parancsnoka” című műben: „Amikor erős szél fújt, az égett hús bűze több kilométerre elhatott, és a környéken lakók mind a zsidók elégetéséről beszéltek”. Egy másik tábornok megjegyzi, hogy amikor egy áldozatokkal teli busz haladt el, még a német gyerekek is ezt kiabálták: „Itt jön ismét a gyilkos doboz!"

Az egyház nagyon jól tudta, hogy mi történik, mégis becsukta a szemét és a száját. Kurt Gerstein, a Hitler evangéliumi ellenzékének megtért tagja, SS-tiszt lett, hogy megtudja a megsemmisítő táborok titkát és elmondja a világnak. A beszámolóját elvitte a pápa személyes képviselőjének Berlinbe, aki nem volt hajlandó őt fogadni, miután elmagyarázta küldetésének a célját.
Európa-szerte „papok tízezrei voltak a nagy- és kisvárosokban és a falvakban. Látták, ahogy házakat ürítenek ki, és falubelieket deportálnak; hallották az erről szóló beszámolókat. Kivételesen jól informáltak voltak”. Rendszeresen érkeztek haza az orosz frontról katolikus katonák a totális mészárlásról szóló beszámolókkal. „A Vatikán az elsők között értesült a fajirtó programokról. A Vatikán kapott hivatalos információt az öldöklésekről 1942 márciusában saját diplomatáitól is”.

Hitler az egész világ előtt büszkélkedett aljas szándékaival és tetteivel. A Vatikánnak nincs mentsége egyrészt a nácikkal folytatott partneri viszonyra, illetve Hitler folyamatos méltánylására, másrészt a zsidó kérdéssel kapcsolatos döbbenetes hallgatására sem. Az egyre növekvő gonoszságok ellenére a római katolikus egyház továbbra is együttműködött a Führerrel, és ráadásul még elismerően is szólt róla. Még azután is, mikor Hitler csapatai az ígéretek ellenére bevonultak és elfoglalták a demilitarizált Rajna-vidéket, a katolikus vezetők egész Németországban magasztalták Hitlert, akik között volt Schulte bíboros is a kölni katedrálisban.

A Hitlerrel kötött konkordátum nem volt új keletű dolog. A pápák évszázadokon keresztül együttműködtek gonosz uralkodókkal. Megegyezett vajon Jézus Pilátussal vagy Pál apostol Néróval? Mégis azok, akik azt állítják magukról, hogy Péter utódai, elvtelen szövetségeket kötöttek pogány uralkodókkal Konstantintól kezdve, és egészen a háború végéig Hitler szövetségesei maradtak, ami több száz millió dollár bevételt jelentett számukra, melyet a náci kormány fizetett a Vatikánnak.