2014. március 18., kedd

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 15.

Jézus a Seolban - Teológiai magyarázata
           
Miért kellett Jézusnak lemennie a Seolba? A kereszten azt kiáltotta, hogy teteleszthai), azaz hogy teljessé, tökéletessé tétetett, célhoz vitetett, befejeztetett. Akkor miért nem mehetett föl egyből az Atyához? Miért kellett neki három napot a Seolban töltenie?    Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kaphassunk, meg kell néznünk Jézus Krisztus helyettesítő és engesztelő áldozatának részeit. Ehhez a legjobb kép az ÓSZ-ben, a Lev.16-ban  található. [1]      

A Lev.16. része a Nagy Engesztelő Áldozat rendtartását írja le. Ez ma is a zsidók egyik legnagyobb ünnepnapja, Jom Kippurnak hívják. Az ÓSZ-ben akkora jelentősége volt, hogy néha csak Jom-nak, a ''nap''-nak hívták. Ez az ünnep volt az ÓSZ-i Istentisztelet tetőpontja. Lev.16,6-10: És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Azután vegye elő a két kecskebakot, és állítsa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának bejáratához. És vessen sorsot Áron a két bakra, egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett állítsa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.          

A főszerepet tehát két kecskebak játszotta. Ez a Nagy Engesztelő Áldozat két része.            Áronnak először egy tulkot kellett áldoznia magáért, hogy a népért való áldozatot bűn nélkül tudja bemutatni. Miután magáért és háznépéért elvégezte az engesztelést, ki kellett sorsolnia a sátor bejáratánál, hogy a két bak közül melyiket öljék meg és melyiket küldje el a pusztába Azázelnek.

Lev.16,15-22: És ölje meg a bűnért való áldozati bakot, amely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belül, és úgy tegyen annak vérével, amint a tuloknak vérével tett, azaz hintse azt a fedélre és a fedél elé. Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izrael fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt, mindenféle bűnei miatt, így cselekedjen a gyülekezet sátorával is, amely közöttük van, az ő tisztátalanságaik között. Senki se legyen a gyülekezet sátorában, amikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig, és végezzen engesztelést magáért, házanépéért és az Izrael egész gyülekezetéért. Azután menjen ki az oltárhoz, amely az Úr előtt van, és végezzen engesztelést azért is, vegyen ugyanis a tulok véréből és a bak véréből és kenje meg az oltár szarvait köröskörül. És hintsen arra a vérből az ő ujjával hétszer, így tegye tisztává és így szentelje meg azt Izrael fiainak tisztátalanságaitól. Miután pedig elvégzi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést, hozza elő az élő bakot. És tegye Áron mind a két kezét az élő bak fejére, és vallja meg felette Izrael fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit, és rakja azokat a bak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, hogy vigye el magán a bak minden hamisságukat kietlen földre, és bocsássa el a bakot a pusztába.   

A sorsolás után megölte Áron azt a bakot, melyre a sorsolásnál az Úrért való sors esett. A vért a szentek szentjében a kegyelem fedelére kellett hintenie, majd a gyülekezet sátorát és az oltárt is meg kellett így tisztítania Izrael fiainak tisztátalanságaitól. Miután így elvégezte az engesztelést a szenthelyért, a sátorért és az oltárért, elő kellett vezetnie az élő bakot, és rá kellett olvasnia, szavaival rá kellett raknia a bak fejére Izrael fiainak minden bűnét. Majd el kellett küldenie a bakot kietlen földre, hogy az első bak megölése, a vérontás által elnézett bűnöket elvigye Izrael fiai közül Azázelnek. Az Azázel csak ebben a fejezetben fordul elő a Bibliában, jelentése is bizonytalan: eltávolodni, eltávolítani, elküldés, odaadás, az, aki elmegy, elfordít. Úgy tűnik, arra utal, hogy Izraelből eltávolítják a bűnöket, amikor neki küldik. Használata személyre utal, a zsidó hagyományban Azázel egy nagy hatalmú gonosz angyal.

Lev.16,30-31: ...ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket, minden bűnötökből megtisztultok az Úr előtt. Szombatok szombatja ez nektek, sanyargassátok meg azért magatokat, örökkévaló rendtartás ez. Lev.16,34: És örökkévaló rendtartás legyen ez nektek, hogy egyszer egy évben engesztelést végezzenek Izrael fiainak minden bűnért.            

Nagyon fontos rendelet volt ez. Izraelből az egy év alatt felhalmozódott bűnöket ez vezette le, ez távolította el, a bűn minden következményével együtt. Ha ezt betartotta volna  Izrael, nagyon nagy hatalma lett volna, nem alakult volna úgy a történelmük, ahogy alakult (fogságok stb.). Ezenkívül is van még ok, ami miatt nagyon fontos ez az áldozat: ez Jézus Krisztus helyettesítő és engesztelő áldozatának egyik legnagyobb ÓSZ-i előképe, amire már az elnevezéséből is lehet következtetni (Nagy Engesztelő Áldozat, bár a Bibliában ez így nincsen benne).       

Az első bakot tehát, a bűnért való áldozatot megölték. Ez Jézus halálának képe a keresztfán. Ahogy az első baknak kifolyt a vére, úgy Jézusnak is, de ez Jézus áldozatának is csak az első része volt. A második rész is egy bak, nem tulok, nem galamb, tehát ugyanolyan hangsúly van rajta, ugyanolyan fontos, mint az áldozat első része. Ez a második bak is azonosult a bűnnel, amikor Áron ráolvasta. De ezt nem ölték meg, hanem az volt a feladata, hogy - Isten rendeléséből - a bűnöket kietlen helyre vigye, el Izraelből. A kecskebakot azután a pusztában sorsára hagyták. (Ez a bűnvallás lényege is: amikor elfogadjuk Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatát, akkor ezzel együtt megbocsátatnak a bűneink. Isten többé nem tulajdonítja azokat nekünk. De ezek a bűnök - a terhei - még rajtunk maradnak, ahogyan Izraelben is ott maradt volna a bűn, ha az első bak feláldozása után nem küldték volna el a másodikat a pusztába a rárakott bűnökkel. Ez nem csak jelképes cselekedet volt, ma sem az. Ahhoz, hogy lemenjenek rólunk ezek a terhek, nekünk is meg kell vallanunk, rá kell raknunk a megfeszített Jézusra. Így valósul meg az, hogy ''betegségeinket Ő viselte'' és hogy ''az Úr mindnyájunk vétkét Őreávetette''



[1]Derek Prince: Szellemi konfliktus, 2. rész: Jézus Krisztus elszenvedte a halál mindhárom szakaszát c. fejezet. Itt ír Derek Prince a Lev. 16 - ról, mint Jézus kereszthalálának kettős előképéről.