2014. március 20., csütörtök

Dave Hunt - A Vatikán, a nácik és a zsidók 1.

„A legtöbbet a jezsuitáktól tanultam. És amennyire tudom, Lenin is. A világ soha nem ismert nagyszerűbb dolgot, mint amilyen a katolikus egyház hierarchikus felépítése. Nagyon sok dolgot egyszerűen csak átvettem a jezsuitáktól, hogy a párt felhasználja mindezt.”
Adolf Hitler

A keleti frontról hazaérkező katonák szörnyű történeteket meséltek arról, hogy az elfoglalt orosz területeken a zsidó polgári lakosságot - férfiakat, nőket, gyerekeket - hogyan állították sorba, és géppisztollyal hogyan öldösték le ezrével őket.
...1942 tavaszán a „Fehér Rózsa” kiadvány melyet a Müncheni Egyetem egyik diákcsoportja és egy filozófiaprofesszor állított össze, beszámol a 300 000 lengyelországi zsidó meggyilkolásáról, és felteszik a kérdést, hogy a német nép (melynek körülbelül 43%-a katolikus volt) miért maradt közömbös ilyen égbekiáltó bűnökkel szemben.

Hitlernek a zsidók kiirtására vonatkozó szándékát ismerték a Vatikánban már a konkordátum aláírása előtt, bár a holocaust soha nem bírt jelentőséggel az egyháznak a Führerrel való tárgyalásai során. 1933. április 1-jén, körülbelül négy hónappal azelőtt,hogy a Vatikán aláírta vele a konkordátumot, Hitler a zsidók bojkottjával elkezdte tervszerű programját. Mindezt a következő szavakkal igazolta: „Hiszem, hogy amit ma teszek, az a Mindenható Isten akaratával egyezik. A zsidók elleni harccal az Úr harcát vívom.” Amikor az olaszországi nagykövet Mussolini nevében megkérte Hitlert, hogy ismét gondolja át a zsidók elleni kemény fellépését, Hitler „teljes bizonyossággal” azt jósolta, hogy öt vagy hatszáz éven belül a Hitler nevet az egész világon tisztelni fogják, „mint azét az emberét, aki egyszer és mindenkorra kiirtotta a zsidó pestist a világból”.

Hitler sok német pszichiáter támogatását élvezte, akik később úgy nyilatkoztak, hogy Himmler, Hess és más náci tömeggyilkosok teljesen „normálisak” voltak. Ami a német pszichiátereknek a zsidók iránti érzéseit illeti, Carl Jung sokak véleményét fejezte ki, mikor az Új Német Pszichoterápia Társaság elnökeként a következőket írta:

"Az árják tudatalattija nagyobb teljesítőképességgel rendelkezik, mint a zsidó... Freud (egy zsidó)... épp oly kevéssé ismerte a német lelket, mint azok, akik őt bálványozzák. Tanultak valamit a nemzeti szocializmus erőteljes megjelenéséből, amelyre a világ csodálatot kifejező szemekkel néz."

Adolf Eichmann SS alezredes a szerepét, (ő volt a zsidók kiirtásának irányítója az egész, nácik által elfoglalt Európában) egy feladatként fogta fel, és semmi köze nem volt Istenhez vagy a valláshoz. A katolikusokkal ellentétben neki semmi baja nem volt a zsidókkal. Még Simon Wiesenthal is, aki a náci háborús bűnösök felkutatására szentelte az életét, azt állította, hogy Eichmann-nak „nem volt oka rá, és nem érzett gyűlöletet konkrétan a zsidók ellen. ... Ugyanezt a munkát elvégezte volna, ha parancsot kapott volna rá, hogy ölje meg az összes embert, akinek a neve kezdőbetűje P vagy B, vagy mindazokat, akiknek a haja vörös.”

Hitler számára viszont a holocaust egy nagyon is szellemi vállalkozás volt. Azzal a meggyőződésével összhangban, hogy a zsidók kiirtásával Isten akaratát cselekszi, Hitler elrendelte, hogy a végső megoldást a „lehető leghumánusabban” hajtsák végre. Annak ellenére, hogy Hitler üldözte az egyházat, amikor csak észrevette, hogy az útjában áll, végig kitartott amellett, hogy: „Most is, mint ahogy kezdetben is, katolikus vagyok, és mindig az is fogok maradni”. Meg volt győződve arról, hogy az a terv, amit jó katolikusként kigondolt, be fogja fejezni „azoknak a Krisztus gyilkosainak” a lemészárlását, amelyet a katolikus egyház a középkorban kezdett el, de olyan tökéletlenül hajtott végre. John Toland így magyarázza:

"A kiirtást ezért a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül végre lehetett hajtani, mivel ő csak mint Isten bosszúálló keze tette ezt mindaddig, amíg személytelenül, kegyetlenség nélkül folyt le. Himmler szeretett „kegyelemből” ölni. Elrendelte a technikai szakértőknek, hogy olyan gázkamrákat fejlesszenek ki, amelyek hatékonyan és „emberségesen” fogják megsemmisíteni a zsidók tömegeit, ezután marhavagonokba zsúfolta be az áldozatokat, és keletre küldte őket, hogy gettókban várják meg, amíg elkészülnek a megsemmisítő központok Lengyelországban."