Kövér Gábor - Jézus a Seolban 20.

Jézus tehát egyre lejjebb haladt. A tehom után következő állomást mutatja be a 9. zsoltár:Zsolt.9,14 Könyörülj rajtam, Uram! Lásd meg nyomorúságomat, a mely gyűlölôim miatt van, úgy, hogy felemelsz engem a Halál kapuiból; 15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hogy örvendjek szabadításodban. 16 Besüllyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábuk. 17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. 18 Seolba jutnak a gonoszok, minden nép, a mely elfeledkezik Istenrôl. 19 Mert a szegény nem lesz végképp elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.         

Jézus leért a Halál kapuihoz. Ezek a Seol kapui. Úgy imádkozott, hogy könyörüljön rajta az Atya, úgy, hogy felemeli őt onnét.       Jézus kétszer járt a Halál kapuiban: egyszer, amikor lefelé ment, és másodszor, amikor felfelé jött. Amikor felfelé jött, akkor már nem nyomorult, segítségre szoruló volt, hanem már győztes. Ezt a zsoltárt tehát akkor mondta, amikor lefelé ment.            
A Halál kapuiban Jézus szemei elé az Ezékiel 32-ben szereplő kép tárult. Látta a pogányokat, nemzeteket, ahogyan a Seolban vannak. Ugyanúgy, nemzetenként látta őket, ahogy Ezékiel próféta is felsorolta. De Jézus tudta, hogy Ő nem lesz így, végképp elfelejtve, ahogy azok a népek.  

Amíg Jézus a Seol kapuiban volt, az ott levő gonosz erősségek  - Seol és Halál vezetésével - folyamatosan gyötörték:Zsolt.143:1: Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imámra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. 2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élô sem igaz elôtted! 3 Íme, ellenség üldözte lelkemet, a földhöz paskolta (zúzta) életemet; betaszított engem a sötét helyeken, mint a régen meghaltakat!  4 (Ezért) Elborult bennem a szellemem, eliszonyodik bennem a szívem! 5  Megemlékezem a régi idôkrôl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. 6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. (42.zsolt.) 7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elepedt a lelkem. Ne rejtsd el orcádat elôlem hogy ne legyek hasonló a gödörbe (bór) szállókhoz. 8 Reggel hallasd velem kegyelmedet (a feltámadás reggele), mert bízom benned! Mutasd meg nekem az utat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! 9 Szabadíts meg engem ellenségeimtôl, Uram; hozzád menekülök!  10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó szellemed vezéreljen engem az egyenes földön. 11 Eleveníts meg engem (tégy élővé), Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! 12 És kegyelmedbôl semmisítsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.   

Ezek a zsoltárok úgy kezdődnek, hogy még a meghallgatásért is könyörög az író. Azért, mert azonosult egy (''a'') bűnös emberrel, és tudja, hogy egy bűnös ember imáját sem hallgatja meg Isten.   Jézus ki volt szolgáltatva a gonosz szellemeknek, akik bántalmazták, üldözték, a földhöz verték, majd bevetették a Seolba, a sötétségbe, a régen meghaltak közé. Nem ''csak leszállt'', hanem bedobták a Seolba. A Seolban szelleme elborult, a szíve pedig eliszonyodott. A Seol egy szó szerint iszonyú hely. A 11.vsz.-ban azért könyörög, hogy Isten vezesse ki a lelkét ebből a nyomorúságból, a Seolból.          De addig még el kellett telnie egy kis időnek, Jézust csak most dobták be a Seol mélyébe

"Mocskos nácik", "mocskos zsidók": mi a különbség? - Németh Sándor válaszol

Miért kampányolnak a Jobbik ellen? - Németh Sándor válaszol

Rodney H. Browne - ENGEDELMESKEDJETEK ISTENNEK ÉS ÁLLJATOK ELLENE AZ ÖRDÖGNEK

De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád. 7 Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. 8 Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Jakab 4:6-8

 

Addig nem tudsz ellenállni az ördögnek, amíg nem engedelmeskedsz Istennek.

 

Isten mindannyiunknak mindazt a kegyelmet megadja, amire szükségünk van ahhoz, hogy legyőzzük a bűnt és az ördögöt:

 

de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: 21 Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által. Róma 5:20b-21

 

Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad:

 

Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. 6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Néki gondja van reátok. Péter 5:5-7

 

A büszke, öntelt szellem könnyű célpontja az ördögnek. Ha azt gondolod, hogy egymagad el tudsz bánni az ördöggel, rá fogsz jönni, hogy nem vagy vele azonos súlycsoportban. Az erő egyedül Jézustól származik és árad keresztül azon az életen, amely engedelmes Neki.

 

Jézus legyőzte az ördögöt, és minden hatalom Néki adatott:

 

A názáreti Jézust, mint kené fel Őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, Aki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, akik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten volt Ővele. Apostolok Cselekedetei 10:38

 

És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.Máté 28:18

 

Jézus hatalmat adott a hívőnek, hogy használja az Ő nevét:

 

Visszatére pedig a hteven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a Te neved által! 18 Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. 19 Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. 20 De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. Lukács 10:17-20

 

Hatalmad van gonosz szellemek és démonok felett, de nem emiatt kell örvendezned, hanem csak amiatt a tény miatt, hogy a neved be van írva az Életnek Könyvébe, amely a Bárányé.

 

Ezért teljesen rendeld alá magad Istennek és az Ő Igéjének - szellemeddel, elméddel és akaratoddal.

 

Fiam, az Én szavaimra figyelmezz, az Én beszédeimre hajtsad füledet. 21 ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. 22 Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség. Példabeszédek 4:20-22

 

Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Róma 8:7

 

Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által. Efézus 5:26

 

A testi gondolkodás, amely nem lett megújítva Isten Igéje szerint nem tud és nem is fog engedelmeskedni Isten törvényének, de ha át van mosva Isten Igéjével, megszentelt lesz és alá lesz rendelve annak. Fogadd örömmel Isten Igéjét a szívedbe.

 

Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged; 6 Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad. 7 Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Zsidókhoz írt levél 12:5b-7

 

Vesd alá magad Atyád Istened fenyítésének és feddésének. Ő szeret téged, és a megfenyített élet gyümölcse az igazság békességes gyümölcse!

 

Állj ellene az ördögnek, és elfut tőled:

 

Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Efézus 4:27

 

Bűn, engedetlenség és kevélység által lehet helyet adni az ördögnek. Ne engedd be az ördögöt az életedbe, és ne engedd be a bűnt, az engedetlenséget, ill. a kevélységet sem. Az Efézus 2:2-ben azt olvassuk, hogy az ördög a levegőbeli hatalmasság fejedelme, az a szellem, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.

 

Fiacskáim! Senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: 8 Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. 1 János 3:7-8

 

Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa!

 

Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: 9 Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be. 1 Péter 5:8-9

 

Légy elővigyázatos, légy éber, légy szilárd a hitben és állj ellene az ördögnek!

 

Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében. 11 Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. 12 Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Efézus 6:10-12

 

Nem viaskodhatunk az ördöggel saját erőnkkel, de vitézkedésünk fegyvereivel legyőzhetjük őt: az igazsággal, az igazlelkűséggel, a békesség evangéliumával, a hittel, az üdvösséggel, Isten Igéjével, kitartó imádsággal, és legfőképpen Jézus nevével!

 

Engedelmeskedj Istennek, és állj ellene az ördögnek!

Reinhard Bonnke - Amikor a csoda véget ért 1.

APOSTOLI FELADAT

Ha az Úr ma apostolokat akarna látni, akkor nem lenne hiány jelentkezőkben. Az apostolé nemes cím. Hányan akarnának viszont apostolok lenni, ha tudnák, mit kell tenniük tulajdonképpen?
Szerintem az apostol nem egy igazgatói asztal mögött ül. Az apostolok nem csak ültek. Az "apostol" szó "küldöttet" jelent. Mire küldetett el az apostol? Először is arra, hogy evangélista legyen. Másodszor arra, hogy szenvedjen a szolgálatáért. Hadd mondjam el: a bizonyságtétel és az evangelizálás a kiváltságunk. Azt tesszük, amit az apostolok tettek.

Az Úr a tizenkettőt jelölte ki első tanúiul. Elküldte őket, hogy bemutassák az evangéliumot a világnak, és nekünk folytatnunk kell ezt a munkát. Az első apostolok jellemzője az volt, hogy elkezdték az evangélizációt. Jézus tanította őket és ők ezt a tanítást továbbadták nekünk. Ők voltak az alap. Mi arra lépünk, amerre ők vezettek.
Az "apostol" nem volt megtisztelő cím, ami híressé tette őket. Ez a név azt jelezte, mit kell tenniük (azaz: menni), és ők voltak az üldözés, - nem pedig a megbecsülés - első céltáblái is. Azt olvassuk: "Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul" (I.Kor. 4:9).
Ők nem Isten által kijelölt egyházfőnökök voltak. Az irányítást másokra hagyták. Az Ap.Csel. 15-ben az, aki ilyesmit csinált, Jakab, nem apostol volt, mert Jakab apostol már az Ap.Csel. 12-ben vértanúhalált halt. Sehol sem olvasunk arról, hogy az apostolok rendelkezéseket adtak volna ki. Az ő különös kitüntetésük az volt, hogy "méltókká tétettek arra, hogy az Ő nevéért gyalázattal illettessenek" (Ap.Csel. 5:41.) és ők örültek ennek. Az egyetlen rang, amit élveztek, az volt, hogy Krisztus úttörőiként szenvedtek.

A Márk Evangéliuma azért említi az "apostol" szót, mert a tanítványok prédikáló és gyógyító körutat jártak be. Az egész Újszövetségben az apostolság végig egy dolgot jelentett: az evangélium hirdetését. Pál azt írta: "Krisztus elküldött engem, hogy az evangéliumot hirdessem." A rómaiakhoz írt jelentős levelét az apostol munkájának világos meghatározásával kezdi: "Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére" (Róma 1:1.).

Ez volt az apostolok hatalmi területe. Amikor Filep Samáriában prédikált, mások pedig Antiókiában evangélizáltak, az apostolok úgy érezték, hogy mint az igazság őreinek, bele kell egyezniük ebbe (Ap.Csel. 8:14., 10:22.). Jézus azt mondta nekik: "néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen." (Mt. 16:19.).

Péter nem a menny kapujában csörgeti a kulcscsomóját, mint valami égi portás, vagy rendőrparancsnok. Ez ostobaság. Az a beszédfordulat, amit Jézus használt, egyszerűen azt jelenti, hogy Péter hirdette először az evangéliumot Pünkösd napján, és ezzel kinyitotta az országot azok előtt, akik hisznek. Péter kulcsai az evangéliumot jelentették.
Az Úr valóban egészen világossá tette, hogy a kulcsok nem kizárólag Péter kezében vannak (Ap.Csel. 1:8.). Az oldással és kötéssel kapcsolatos ígéret mindenkinek szól, aki hisz és engedelmeskedik (Mt. 18:18.). A felszabadító erő Isten Igéjének hirdetéséből fakad.

Az apostolok érezték, hogy az ő kiváltságuk az evangélizáció feladatának elvégzése. Szent megbízatás volt ez! Királyi kincsekért voltak felelősek. Pál "a boldog Isten dicsőségének evangéliumáról írt, mely reám bízatott". És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra" (1. Tim. 1:11-12.). Azt is kijelentette, hogy ő "Pál Jézus Krisztusnak apostola aki megjelentette a maga idejében az ő beszédét a prédikálás által, amely reám bízatott a mi megtartó Istenünknek parancsolata szerint" (Tit. 1:1-3.).

Tehát minden apostol elsősorban evangélista volt. De nem volt minden evangélista apostol. Őket mindig megkülönbözteti a Szentírás, amikor az "evangélista" szó kerül említésre (Ap.Csel. 21:8., Ef. 4:11., 2. Tim. 4:5.). Az evangélisták azonban osztoznak az apostolokkal azok fő kiváltságában, a prédikálásban. Ők is végzik az apostol fő feladatát. Az evangélisták az apostoli kar meghosszabbításai.

Dave Hunt - A Vatikán, a nácik és a zsidók 5.

Egyértelműen bűnös

Ez az érv is elhangzott már, hogy ha a pápa tiltakozott volna, amire sokan fel is kérték, a zsidók sorsa még rosszabbra fordult volna. Hát lehetett volna ennél rosszabb? Vajon megmentett valakit a Vatikán némasága? Nyilvánvaló, hogy nem. De Rosa jól megfogalmazza ezt: „Volt azonban a világon egy ember, akinek az állásfoglalásától Hitler is félt, mert katonái között sok volt a katolikus. Ez az egy ember azonban hallgatott. Annak láttán, amit Winston Churchill ‘a világtörténelemben valószínűleg valaha is elkövetett legnagyobb és legszörnyűbb, égbekiáltó bűntettnek’ nevezett, jobbnak tartotta semlegesnek maradni.”

Az egyház nyíltan ellenezte a náci eutanázia-programot, és sikeresen meg is állította azt. A püspökök felszólaltak az olyan zsidókkal való rossz bánásmód miatt, akik katolikusok lettek, és az ellen is felléptek, hogy a zsidók közé sorolják azokat a katolikusokat, akik csak részben voltak zsidók. Szintén ellenezték a katolikusok és zsidók közötti házasságok erőszakos felbontását, és a zsidó fél ezt követő deportálását. De soha nem szólaltak fel a zsidók elpusztítása ellen. Günter Lewy így ír erről:

"Amikor a náciellenes németek ezreit kínozták halálra Hitler koncentrációs táboraiban, amikor lemészárolták a lengyel értelmiséget, amikor több százezer orosz halt meg azért, mert szláv „untermenschen” (alsóbbrendű faj) gyanánt bántak velük, és amikor 6 000 000 embert gyilkoltak meg, mert „nem árják” voltak, a katolikus egyház németországi képviselői támogatták azt a rendszert, amely elkövette ezeket a bűnöket.
A római pápa, a római katolikus egyház szellemi vezetője és legfőbb erkölcsi tanítója, hallgatott.
Ennek a legsúlyosabb erkölcsi gonoszságnak a fényében, melyet meg kellett tapasztalnia az emberiségnek az elmúlt évszázadokban, az egyház erkölcsi tanításait, melyek (állítólag) a szeretetet és a könyörületességet hangsúlyozzák, nem lehetett másként, mint homályos általánosságokban hallani."

Amikor 1943 februárjában a Gestapo az utolsó német zsidókat deportálta keletre, hogy elpusztítsák őket, „több ezer ‘nem árja’ keresztényt is összefogdostak, akik vegyes házasságban éltek (csak egyedül Berlinben kb. hatezret)... Valami váratlan és példa nélküli dolog történt. Az árja feleségek követték őket az ideiglenes fogva tartási helyükre, és órákon keresztül álltak ott kiáltozva a férjük után. Mivel fennállt az a veszély, hogy a titkos megsemmisítés egész gépezete nyilvánvalóvá válik, a Gestapo visszakozott, és elengedte a nem árja férjeket. Itt volt egy példája annak, hogy mi mindent el tud érni a felháborodott lelkiismeret, még Hitler terrorintézményeivel szemben is.”
Amikor Edwardo Senatro, a UOsservatore Romano berlini tudósítója megkérdezte XII. Piuszt, hogy ellenzi-e a zsidók kiirtását, a pápa állítólag így válaszolt: „Ne felejtse el, hogy több millió katolikus szolgál a német hadseregben. Lelkiismereti konfliktusba sodorjam őket?”
Günter Lewy ezt így foglalja össze:

"A pápa tudta, hogy a német katolikusok nem fognak mártírhalált halni az egyházukért; még kevésbé voltak hajlandók magukra haragítani az uralmon lévő nácikat a zsidók kedvéért, akiket a saját püspökeik évtizedeken keresztül ostoroztak, mint olyasvalakiket, akik rossz hatással voltak Németország életére.
Végső fokon... a Vatikán hallgatása csak az európai katolikus tömegek legmélyebb érzéseit tükrözte - különösen a németországi és a kelet-európaiakét. A pápa kudarca az egyház kudarcát mutatta abban, hogy élő valóságként mutassa be a testvéri szeretet és emberi méltóság evangéliumát."

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 19.

Más részek is mutatják, hogy mit érzett Jézus lefelé menet:Jób22,10: Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen, vagy nem látod a sötétséget és a vízáradatot, amely téged elborít?Jóbnak is sok mindent megmutatott Isten Szelleme, ez itt pl. egy egyértelmű rész a tehomban érzettekről.       

Talán meglepő, de ekkor született a 42. és folytatása, a 43. zsoltár is. Dávid éppen egy nagy nyomorúságban írta ezt a zsoltárt, amikor a Szent Szellem betöltötte:

Zsolt.42,1: Az éneklômesternek Kóráh fiainak tanítása. Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!  3 Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élô Istenhez (nem véletlen, hogy mint élő Istenre vágyott); mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elôtt? (azaz mikor vonulhat be az Atya elé a feltámadás után.) 4 Könnyem volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nekem: "Hol van a te Istened?" 5 Mikor ezekrôl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelôtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem ôket, az ünneplô sokaságot, az Isten házáig. 6 Miért  görnyedsz meg (össze) lelkem és nyughatatlankodol (zajongsz) bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki arcának szabadításáért. 7 Istenem! összegörnyed bennem a lelkem; ezért emlékezem rád a Jordán és Hermon földjérôl, a Miczár hegyérôl. 8 Örvény örvényt (tehom tehomot) hív elô zuhatagjaid morajánál; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! (hullámaid és habjaid átvonultak rajtam) - ebből az első olvasásra nem ideillőnek látszó részből kiderül hogy ezek valójában Jézus érzései voltak.  (nagy hangzavarba került Jézus, a vizek örvénylő morajába)       9  Nappal kirendeli kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. 10 Hadd mondjam Istennek, az én kôszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? 11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nekem: Hol van a te Istened? 12 Miért görnyedsz össze lelkem, és miért nyughatatlankodol (zajongsz) bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, az én szabadítómnak és Istenemnek.Zsolt.43,3: Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. 4 Hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömöm Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged citerával, Isten, én Istenem! 5 Miért görnyedsz össze lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek.          

Jónás próféta könyve is erről az érzésről, Jézus Seolba meneteléről szól:

Jónás2,2 És könyörgött Jónás az Úrnak, az ô Istenének a halnak gyomrából. 3 És mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam és meghallgatott engem; a Seol torkából sikoltottam és meghallottad az én szómat.        

Ez alapján az Ige alapján tehát Jónást levitte a hal a Seol torkáig, bejáratáig. Ott Jónást megcsapta a Seol ''hangulata'' iszonyúan megijedt, és az az ember, aki rövid idővel ezelőtt még lefeküdt a hajó aljában, hogy meghaljon, most kétségbeesetten sikoltott Istenhez, mert megérezte, hogy hova kerülne, ha nem engedelmeskedne Istennek.       
Ez a történet olyan kérdéseket vet fel, hogy hogyan tudott a hal olyan gyorsan a Földközi-tengerből a tengerek egyik forrásához (pl. egy mélytengeri árokhoz) úszni, 3 nap alatt oda - vissza megtéve az utat, hogyan tudna egy hal nemhogy az óceán fenekéig, de ott a tehom egyik forrásán leúszva egészen a tehom aljáig leúszni, ahol a vizek már olyan kemények, mint a kő? A hőmérsékletről (többezer fok) már nem is beszélve. Ez lehetetlennek látszik.  A megoldás azonban egyszerű: a nagy hal nem ment sehova, ott maradt egész három nap alatt a Földközi-tengerben, Palesztina partjai közelében. Az a héber szó ui. ( GEP =beten), amit Károliék ''torok''-nak fordítottak ''méh''-et, ''legbelső''-t jelent. 

A Jónás 2,3 tehát valójában így hangzik:Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem, a Seol legbelsejéből könyörögtem és meghallottad hangomat.      
A Seol legmélyében pedig Jónás soha nem volt! A hal gyomrában tehát nagyon rosszul érezte magát Jónás, és a Szent Szellem megadta neki is Jézus érzéseit. Így nem csoda, hogy Jónás imája szinte ugyanolyan, mint a 69. zsoltár, hiszen ugyanaz a Szellem szólta - csak más ember szája által. 

Jónás (tehát Jézus) ezt érezte: 4 Mert mélységbe dobtál engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a folyam (örvény); hullámaid és habjaid mind átmentek rajtam!  5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elôl; vajon láthatom-e még szentséged templomát! 6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár (tehom) kerített be engem, hínár szövôdött fejemre. 7 A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai  (reteszei) felettem örökre! Mindazáltal kiemelted életemet a múlásból (veremből=sahat), oh Uram, Istenem! 8 Mikor elcsüggedt bennem a lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szent templomodba.  9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; 10 De én hálaadó szóval áldozom neked; megadom a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. 11 És szólt az Úr a halnak, és kivetette a Jónást a szárazföldre.                   

Itt is megtalálhatóak az örvény, hullámok, habok, nagyon mozgalmas ez a kép is. Jézus még a vízinövényekbe is belegabalyodott. A 7. vsz. is érdekes: Jézus lejjebb szállt, mint a hegyek alapjai, még a Föld závárai is bezáródtak fölötte. A Seol még ezeknél is mélyebben van. (Ebben a részben már a feltámadás is benne van, bár addig Jézus Krisztusnak még sok mindenen át kellett mennie.)        

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 21.

Szexuális vágy

Nagyon kevés ember kerüli cl Sátán szexuális erkölcstelenségének csapdáját. Miért ennyire elterjedt a szexuális bűn még a keresztények között is, akiket Isten erkölcsi törvényeire tanítanak. Részben azért, mert a világi médiák bombáznak bennünket olyan programokkal, amelyek a paráznaságot és a perverzitást elfogadható szokásnak tartják a mai ember számára, és ezt a tömegek a "szabadság" új filozófiájaként üdvözlik. De a Sátán, e világ istene, csaló. Ami először szabadságnak tűnik, arról később kiderül, hogy kötelék.
Azok az emberek, akiket megfosztottak az őket megillető szeretettől, különösen ki vannak téve a szexuális bűn kísértésének. A szeretetre éhes ember becsapja magát, amikor úgy gondolkodik, hogy szeretet-szükségletét kielégítheti, ha szexuális éhségét illegális módon betölti.

A gondolati vágy is szexuális bűn. A bűnnel való ilyen megegyezés lehetőség az ördög számára. Tévedés azt gondolni, hogy a démonok csak ott uralkodhatnak, ahol nyilvános bűn van. A vágy a gondolatban és a szemekben kezdődik, de az ördög olyan messzire viszi az embert a bűn mocsarában, ameddig csak lehet. "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében." (Mt. 5:27-28.)

Az ördög hazugságainak elfogadása a gondolatokban megnyitja az ajtót a szexuális bűn elkövetése előtt. A szexuális visszaélés legelső kifejeződése az önkielégítés. Az önkielégítés az önszeretet egyik formája. Gyakran pornográf anyagok okozzák. Azok, akik agyukat és szemüket pornográfiával táplálják, a perverz szellemek minden fajtája előtt megnyitják magukat. Gondolataik szennyesek lesznek és lelkiismeretük érzéketlenné válik. Minden vágyuk az, hogy a gyakorlatban is megtegyék azt, amivel gondolatban már eljátszadoztak.
Nem fontos, hogy az illető milyen régen jár a szexuális bűnök meg nem engedett ösvényen, hogy azonos, vagy ellenkező nemű emberre) követi el a bűnt, soha nem fog kielégülni. Ehelyett azt fogja aratni, amit vetett.

"Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésüknek méltó jutalmát elvevén önmagokban." (Róma. 1:27)

Reinhard Bonnke - Jézus: palástban, vagy ruhátlanul? 8.

A HATALMAS BEFEJEZÉS ÉS AZ ÚJ KEZDET

Az államférfiak és a világ vezetői nem tudják, mit tegyenek, annak ellenére, hogy napjainkban olyan nagy a tudás és a bölcsesség. A hívők tudják, mi a teendő. A teljes evangélium nyomán látjuk, hogy Jézus ma végigjárja a földrészeket, és hódít. Ő tovább halad azzal a fenséggel, amivel a Kálvárián koronázta meg az Atya, amíg Ő nem lesz a királyok Királya és az urak Ura. Ő most csak testben van távol. "Ez a Jézus", akit nekünk hirdetnünk kell, vissza fog jönni. Minden kis királyt, urat és kormányzót félretesz, és az egész világot bevilágítja ragyogó dicsőségével.

Amikor a hívők most összegyűlnek, élvezik Jézus jelenlétét, de a világ érzéketlen és holt ezzel szemben. Ő azonban hamarosan eljön, és az egész világ tudni fogja, hogy újra itt van. Jézus ide való. Itt született, itt élt, és itt halt meg. Újra el fog jönni oda, ahova tartozik, az övéihez. Akkor majd elfogadják Őt.

Ez fogja össze Jézus minden cselekedetét. Ezt nem hagyhatjuk ki az üzenetünkből. A háborúzó, megsebzett, megfélemlített világ számára csak ez az üzenet jelent reményt. Jézus a világ reménysége. Mi kihívjuk a világot. Azt kérdezzük: "Szerintetek hogyan jön majd rendbe minden? Hogyan fog végződni mindez?" A világ nem tud felelni, nincs választási lehetősége. Szégyenüljön meg a világ, ne mi! A hitetleneknek nincs reményük. Nekünk van: Jézus. Hirdesd Őt! A világnak szüksége van Rá.

Dave Hunt - A Vatikán, a nácik és a zsidók 4.

A hallgatás erkölcsi vesztesége

XII. Piusz arról volt ismert, hogy nyíltan beszélt a híveknek „az emberi jogok sárba tiprása” ellen, mégis hallgatott a holocausttal kapcsolatban. Soha egy szót sem szólt a nyilvánosság előtt Hitler tervszerű zsidó-irtásai ellen, mert ha megtette volna, ezzel a saját egyházát is elítélte volna hasonló tetteiért. Ez a hallgatás - a történészek megegyeznek ebben - bátorítást adott Hitlernek, és hozzájárult a gyalázatos fajirtáshoz.

A pápa azzal dicsekedett, hogy ő a világ erkölcsi őrállója, és mégsem emelte fel a szavát az emberiség történelmének legsúlyosabb bűne ellen. XII. Piusz 1939 októberében kiadott első enciklikájában kijelentette, hogy a hivatala - „Krisztus” helytartója - megköveteli tőle, hogy „apostoli határozottsággal álljon ki az igazság mellett”, majd így folytatta:

"Ez a hivatal szükségszerűen magában foglalja a hibák és az emberi tévedések feltárását és bizonyítását, ugyanis ahhoz, hogy felfigyeljünk rájuk, és orvosolni tudjuk ezeket, szükséges, hogy napvilágra kerüljenek...
Kötelességünk teljesítése közben nem engedhetjük meg, hogy földi dolgoknak rendeljük alá magunkat, és azt sem, hogy bizalmatlanság, ellenállás, elutasítás, méltánylás hiánya, illetve a félreértésektől és félreértelmezésektől való félelem akadályozza ezt."

Ezek hangzatos szavak voltak, de teljesen üresnek bizonyultak. Azon a napon, amikor XII. Piusz elfoglalta hivatalát, Mussolini kiutasította azt a 69 ezer zsidót, akik Olaszországban éltek, és a pápa semmit se szólt. Néhány hétre rá Olaszország megszállta Albániát. A pápa tiltakozott, de „nem azért, amiért egy országot önkényesen megtámadtak, hanem azért, mert az agressziót nagypénteken hajtották végre”. Ilyen lenne Krisztus „helytartója”?!

Akárcsak a pápájuk, a német püspökök is többször ígéretet tettek „az igazságtalanság bátor elítélésére”. 1936-ban Faulhaber bíboros kijelentette, hogy egy főpap nem lehet Isten szolgája, „ha a beszédében embereknek akar tetszeni, vagy ha csöndben marad emberektől való félelmében”. 1941 júliusában Galen püspök kijelentette, hogy megvédelmezi azokat „az alapvető jogokat és szabadságot”, amelyet Isten minden embernek adott, és hogy a kötelességének érzi, hogy „bátran... égbekiáltó igazságtalanságnak bélyegezze védtelen ártatlanok elítélését”. Hasonlóan üres és hangzatos beszédek hangzottak el más püspökök szószékeiről is, akik mindnyájan hallgattak, miközben 6 millió zsidó tervszerű kiirtása folyt, mintha férgek lettek volna. A folyamatos képmutatás ékes bizonyítéka annak, hogy ez nem lehet az igaz egyház.

Josef Ratzinger bíboros, akit egy újabb öt éves időszakra választottak meg a Szent Inkvizíció modern megfelelője vezetőjének, a német hadseregben szolgált a háború alatt, bár a harcokban nem vett részt.
Saját bevallása szerint tudott a holocaustról. Nem volt olyan német, aki előtt ez ne lett volna ismert. „A hitlerizmus mélységeit nem lehetett figyelmen kívül hagyni” - ismeri el Ratzinger. Ő viszont mégis figyelmen kívül hagyta, amikor ára lett volna annak, hogy felemeli a szavát ellene.

Ratzinger, aki az igazhitűség őrszeme, a leghosszabb ideje szolgál a Vatikánban, és a pápa mellett a legbefolyásosabb személy, jóvá tudná tenni a saját és egyháza mulasztását. Miért nem mutat megbánást, és miért nem kér bocsánatot a zsidóktól? Azonban Ratzinger és II. János Pál ugyanúgy hallgat, mint XII. Piusz. Hogyan is tudnának bocsánatot kérni annak a beismerése nélkül, hogy a pápáik és egyházuk súlyosan vétkeztek Jézus Krisztus vér szerinti testvérei ellen, és hogy a csalat-
kozhatatlanságra és az egyedüli igaz egyházra vonatkozó állításuk nem igaz?

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 18.

Jézus szelleme tehát elindult lefelé a Föld alsó részeire. Beteljesítette a második kecskebak feladatát, eltávolította a bűnöket a távoli helyre. Ha a bűn rajtamaradt volna a testén, akkor a nemsokkal később érkező Arimátiai Józsefre is veszélyes lett volna, amikor megfogta Jézus testét, hogy gyolcsba csavarja. De mire Jézus testéhez ért, azon már nem volt rajta a bűn. Az Jézus szellemével együtt ment le a Seolba.

            

A Seolig tartó út beletelt egy időbe. Jézus szellemének át kellett mennie lefelé a nagy vizeken. Erről szól a 69.zsoltár:Az éneklőmesternek a sósannimra (Liliomok), Dávidé.Szabadíts meg engem ó Isten, mert a vizek elértek a lelkemig. Mély sárba estem be, ahol meg nem állhatok, feneketlen örvénybe jutottam és az áradat elborít engem. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom, szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem, hatalmasak a vesztemre törők, amit nem én ragadtam el, azt kell megfizetnem. Ó Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak előtted. Ne szégyenüljenek meg miattam, akik tebenned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek ó, Izraelnek Istene. Mert teérted viselek gyalázatot és borítja pirosság az én arcomat. Atyámfiai előtt idegenné lettem és anyám fiai előtt jövevénnyé. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emésztett engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullottak rám. Amikor sírtam és böjtben gyötörtem lelkemet, az is gyalázatomra vált. Amikor gyászruhába öltöztem, akkor példabeszéddé váltam nekik. A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. Én pedig hozzád könyörgök, ó Uram; ó Isten a te jóságod nagysága szerint hallgass meg engem a te szabadító hűségeddel. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne süllyedjek, hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből. Hogy el ne borítson a vizek árja és el ne nyeljen az örvény, és be ne zárja száját felettem a verem! Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmed! A te irgalmasságod sokasága szerint tekints reám És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól, mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt! Az én ellenségeimért szabadíts meg engem. Te ismered az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat, jól ismered minden szorongatómat. A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem. Vártam részvétre, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Sőt, ételembe mérget adtak, és szomjúságomban ecettel itattak engem. Legyen az ő asztaluk előttük tőrré, és nekik a gondtalanoknak hálóvá. Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő derekukat tedd mindenkor roskataggá. Öntsd ki a te haragodat rájuk és a te haragodnak búsulása érje utol őket. Legyen az ő lakásuk puszta és az ő hajlékukban ne legyen lakos. Mert aki te megvertél azt üldözik, és a tőled sújtottak fájdalmát szólják meg. Szedd össze álnokságaikat és a te igazságodra ne jussanak el. Töröltessenek ki az élők könyvéből és az igazak közé ne írattassanak. Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel ó Isten a te segedelmed! Dicsérem az Isten nevét énekkel, és magasztalom hálaadással És kedvesebb lesz ez az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. Látják ezt mind a szenvedők, és örülnek, ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! Mert meghallgatja az Úr a szegényeket és az ő foglyait nem veti meg. Dicsérjék őt az egek és a föld, a tengerek és ami csak mozog azokban! Mert megtartja Isten a Siont és megépíti Júdának városait, és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, azok, akik szeretik az ő nevét.    

Jézus tehát ment lefelé és elérte a mélység vizeit, a tehomot. Az áradat sodorta magával (3.vsz.), közben végig kiabált, Istenhez kiáltott annyira, hogy elfáradt benne. 5.vsz.: Azt kell megtérítenie, amit nem ő rabolt el, azaz az emberek igazságát kellett neki visszaállítania Isten előtt. Sok helyen szólnak még ezek a zsoltárok arról is, hogy ott lent Jézusnak ellenségekkel kellett szembenéznie: ''hadd meneküljek meg gyűlölőimtől és a vizek mélységeiből'' (15.vsz.). Úgy tűnik, hogy ez a számtalan gyűlölő - a Seol, a Halál és társaik - Jézus elé mentek,  ''Básán bikái'' után, amikor már Jézus kilehelte szellemét, ők gyötörték.

             
A Sátán és szolgái azt hitték, hogy most végleg leszámoltak Jézussal, hogy az, akinek a helyére Sátán az őslázadásnál pályázott, - de akinek a helyét nem kapta meg, sőt le is vetették a mennyből emiatt - és az, aki ellenállt a Sátán kísértésének a pusztában, most már végleg az övék. A Sátán elégtételt érezhetett, hiszen az ő szemszögéből ''Jézus miatt'' vetették ki a mennyből. Most itt volt a bosszú ideje, az elégtétel ideje. Ők nem tudták azt, hogy Jézus harmadnapon fel fog támadni, hiszen ha tudták volna ''nem feszítették volna meg a dicsőség Urát'''. Egyenlőre azonban nagyon nyertesnek hitték magukat, úgy érezték, hogy a mérleg nyelve most már végleg az ő oldalukra billent. Amikor Jézust körülvették ''Básán bikái'', akkora sötétség volt szellemi szinten is, mint fizikális szinten. Ott voltak a kereszt körül a Sátán, a területi szellemek, valószínűleg nem hagyták ki ezt a Seol és a Halál sem. Amikor Jézus kilehelte szellemét, azt - a rajta levő rengeteg bűn miatt, mint minden más bűnös emberét - a Halál és a Seol vette át. Ők szállították le Jézust a Seolba, ezért kiabált Jézus, hogy az Atya mentse meg őt ettől a számtalan és hatalmas ellenségtől (Seol, Halál és a nekik alárendelt szellemek a Seol kapuiból).

Rodney H. Browne - A tized

Ábrahám tizedet adott Melkhisédeknek, a Magasságos Isten papjának:

 

Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. 19 És megáldá őt és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld Teremtőjétől. 20 Áldott a Magasságos Isten, Aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott néki mindenből. I. Mózes 14:18-20

 

A "tized" szó szó szerint "tizedrészt" jelent. Ábrahám Melkhisédeken keresztül Istennek adta a tizedét jóval azelőtt, hogy a Törvény érvénybe lépett volna. A különböző korszakokon át a tizedadás nem a Törvény miatt történik, hanem a HIT és a SZÖVETSÉG miatt!

 

Mert ez a Melkhisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta, 2 Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, 3 Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. 4 Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; 5 És bár azoknak, akik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjuk van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak; 6 De az, akinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámból, és az ígéretek birtokosát megáldotta, 7 Pedig minden ellentmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. 8 És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, aki bizonyság szerint él: 9 És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől, 10 Mert ő még az atyja ágyékában volt, amikor annak elébe ment Melkhisédek. Zsidókhoz írt levél 7:1-10

 

Jézus a mi Főpapunk Melkhisédek rendje szerint:

 

Ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, Aki örökkévaló főpap lett Melkhisédek rendje szerint. Zsidókhoz írt levél 6:20

 

Ábrahám Melkhisédeken keresztül adott tizedett Istennek - Jézusnak, a mi Főpapunk előképének. Amikor mi tizedet adunk hitben és engedelmességben, Jézusnak adunk, nem pedig pedig embereknek.

 

Jákób jogos visszafizetésnek tekintette a tizedet cserébe Isten minden áldásáért:

 

És fogadást tett Jákób, mondá: Ha az Isten velem lesz és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret és öltözetűl ruhát ad nékem; 21 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr lesz az én Istenem; 22 és ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lesz, és valamit adsz nékem, annak tizedék Néked adom. I. Mózes 28:20-22

 

Mielőtt a Törvény adatott volna, Jákób megígérte Istennek, hogy tizedet fog adni mindabból, amivel Isten megáldja őt. A sorrend a következő: először átvesszük az áldást Istentől, majd visszaadjuk Neki a tizedet, amely Őt illeti MINDABBÓL, amit nekünk adott.

 

A tized szent és az Úré:

 

A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak. III. Mózes 27:30

 

És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, ami a vessző alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve. III. Mózes 27:32

 

Ha a tized Istené, akkor egy nappal tovább sem szabad nálunk maradnia, mint amennyi szükséges. Ha valamennyire tiszteled Istent és az Ő Igéjét, akkor abban a pillanatban, ahogy a termésedet (a bevételedet) megkapod, félreteszed a tizedet, hogy a következő gyülekezeti alkalomkor elhozd az Úrnak. Amikor Izráel fiai elhozták a tizedet a szentélybe, meg kellett vallaniuk arról, hogy az valóban bevételük tizede, és hogy - Isten Igéje szerint - szent dologként bánnak vele.

 

Tized MINDENBŐL, amit Isten adott:

 

Esztendőről-esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, amely a te meződön terem. V. Mózes 14:22

 

Akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az Ő neve, odavigyétek mindent, amit Én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, amelyekt fogadtok az Úrnak.V. Mózes 12:11

 

Hozzátok be a tizedet mind az Én tárházamba, hogy legyen ennivaló az Én házamban, és ezzel próbáljatok meg Engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.

Malakiás 3:10

 

Mivel a tized a tizedrészt jelenti - bevételünk egész tizedrészét Istennek kell adnunk. Nem a maradékot, hanem a legelső részt. Isten tudja, mikor adunk tizedet, illetve ha kevesebbet adunk. Az Úr áldásunk forrása, és elszámolással tartozunk Neki. Miért akarnánk becsapni Istent, mikor tudjuk, hogy végül mi leszünk azok, akik megfosztatunk az áldásunktól. Azért adjuk az Úrnak az egész tizedet, mert szeretjük és tiszteljük Mennyei Atyánkat, és mert hálásak vagyunk mindazért, amivel ellát bennünket, és egyben várakozással telien is nézünk azoknak a dolgoknak elébe, amelyekkel el fog látni és meg fog áldani bennünket a jövőben is.

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 20.

Anyagi vágyak

A szeretet hiánya az ember életében nagy űrt eredményez. Ezt az űrt valaminek gyorsan be kell töltenie. A Sátán mindig ott van és felajánl valamit a szeretet helyettesítésére. Szeretetet nem tud felajánlani, így a vágyat ajánlja. Ez lehet hatalomvágy, vágy az elismerésre, pénz utáni vágy, szexuális vágyak; ő ezzel akarja a szeretet hiánya miatti űrt betölteni. A szeretet megelégít, de a vágy soha. A vágy mindig űrt és nagy sebeket hagy maga után.

"Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül: a bűn pedig teljességre jutván, halált nemz." (Jak. 1:15.)

Az ember bizonyos fajta kényelmet tapasztal meg házán, egzotikus autóján, bundáján, jól megtervezett sport eszközein, sok pénzbe kerülő nyaralásán és jó borokon keresztül; de az ÉN változatlanul egyedül van a belső ürességben. A dolgok utáni vágy soha nem elégül ki. Még akkor sem, ha megkapta, amit akart. A vágy egyre Többre és többre éhes.
A vágy a szív egy bizonyos állapota. Olyan dolgok után is vágyhatunk, amelyeket nem szerzünk meg. Olyan embert is irányíthat a vágy, aki valójában szegénységben él és csak kevés dolog van a tulajdonában, ám belsejében mégis háborúság van.

"Honnét vannak háborúk és harcok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irigykedtek és nem nyerhetitek meg; harcoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok; mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt. “ (Jak. 4:1-3.)

Anyagi dolgok soha nem helyettesítik a szeretetet. Sem a világ összes pénze, sem az, amit rajta tudsz venni, nem tudja betölteni szeretet-szükségletedet. A világ hirdeti, hogy mennyi mindene van, és el akarja hitetni, hogy bizonyos dolgok fognak bennünket megelégíteni. Mózes példát adott nekünk, amikor Isten útját választotta a világ útja helyett. Bölcsen meglátta, hogy a világban lévő élvezetek csak rövid ideig tartanak, ezzel szemben Isten szolgálatának jutalma örökkévaló (lásd Zsidó 11:24-26 ).

Reinhard Bonnke - Jézus: palástban, vagy ruhátlanul? 7.

Az evangélium nem indítvány, vagy javaslat. Nem hangosan való gondolkodás, vagy folyamatos vita. Az evangélium hirdetése nem azt jelenti, hogy előadjuk a hagyományos hitet egy szép szónoklatban, ahogy egy színész elmondja monológját egy üres színpadon. Ez nem választási lehetőség, hanem utolsó felszólítás a Királytól - Istentől. "Higgy, vagy pusztulj el!" , mert "Isten most parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek" (Ap.Csel. 17:30.). Ezt jelentette ki Pál. Hallgatói a fenn költ és büszke athéni értelmiségiek voltak, de Pál megmutatta nekik, hogy az ismeretlen Isten szeretettel közeledik feléjük, üdvözlően tárja ki a karját. A Szent Szellem az Igét, mint kardot egyenesen neki szegezi mindenkinek. Egy hitelvi tanulmány nem hat így. Az evangélium Isten "Én"-je, amint személyes beszélgetésben a mi "én"-ünkhöz beszél. Amikor az evangélium szól, az szembesüléssé válik az Úr és a bűnös között, Isten nyújtja ki benne az Ő szerető karjait. Aztán hirdetjük Jézus Krisztust, a Gyógyítót. Példaképünk az Úr, aki szabadságot hirdetett, és a betegek gyógyításával mutatta meg, mi a szabadság. Az evangéliummal nem védjük Istent. Isten véd minket, az ördög tehetetlen áldozatait, amik Nélküle vagyunk. A szabadulás magába foglalja az isteni, csodálatos gyógyulást is. Némelyek úgy gondolják, hogy a gyógyulás az evangélium véletlenszerű, járulékos eredménye. Soha! A gyógyulás az üzenet része. A teljes ember számára hirdetjük a teljes evangéliumot. A test egészsége a csomaghoz tartozik. A gyógyulás Isten különleges ajánlata.

Az evangélium már önmagában is csoda, és nem veheted ki belőle a csodálatos vonást. A csodamentes evangélium hirdetése csodamentes területeket hoz tétre. Sajnos, néhány gyülekezet is ilyen.
Az evangélium nem bűnös szellemeknek szól, hanem bűnös férfiaknak és nőknek, akiknek a bűn miatt a testük is szenved. Jézus megbocsát, és meggyógyít. Ez mind a folyamat része. Így kell ezt hirdetni "a Szellem erejében és megmutatásában". Hogyan lehet az evangélium az erő megmutatása, ha csak szellemi, és egyáltalán nincs fizikai hatása? Krisztus a Gyógyító, és az ő gyógyítása mindenre kiterjed - a lélekre, testre, az elmére és a körülményekre is.

A gyógyítás magába foglalja a démonok kiűzéséhez szükséges tekintélyt. Néha közvetlenül démonok vannak egyes betegségek és a depresszió mögött. Nem minden betegség és gyengeség démoni. Jézus világosan megkülönböztette a kettőt: "Űzzetek démonokat, gyógyítsatok betegeket." Jézuson Isten kenete nyugodott betegek gyógyítására, és ma is az Ő kenete nyugszik szolgáin, természetesen ugyanebből a célból. Helytelen, ha nem hangsúlyozzuk eléggé a betegek gyógyítását, és helytelen az is, ha túlhangsúlyozzuk. Az ember mindig áteshet a ló másik oldalára. Némely evangélista csak a gyógyulást hirdeti. Az kétségtelen, hogy ahol hit van, ott csodálatos dolgok történnek, de az emberek nem hallják a bűnből való megváltás üzenetét. Mire mennek az emberek azzal, ha ép a testük, de ugyanúgy a pokolba jutnak? A mi szolgálatunkban én ezért nem "gyógyító hadjáratokról" beszélek, hanem evangelizációs hadjáratokról. Ha minden terhet a hajó egyik oldalára rakunk, a hajó felborul. Ha nem a gyógyító Jézust hirdetjük, ezzel nem a Biblia Jézusát prédikáljuk épp úgy, mintha nem hirdetnénk a megváltó Jézust.

Az evangélium harmadik összetevője a Szent Szellembe merítő Jézus. Bemerítő Jézus - de nem vízbe, hanem tűzbe. Jézus nem csak a nyelveken szólást adja, nem is csak a szellemi ajándékokat. Ő elküldi a Szent Szellemét. Minden evangelizációnkon imádkozunk azért, hogy emberek beteljenek Szent Szellemmel. Én nem szégyellem ezt a hatalmas áldást. Nem titkolom el, "amíg az emberek meg nem értik". Ez része az evangéliumnak, Krisztus evangéliumát pedig nem szégyellem. Péter apostol első prédikációjában az egész evangéliumot hirdette, beleértve a Szent Szellem ajándékát is. Én ugyanezt teszem.
Pünkösd napja nem csak evangéliumi volt, hanem karizmatikus is!

Dave Hunt - A Vatikán, a nácik és a zsidók 3.

Amit a Vatikán és a német püspökök tudtak

A katolikus vezetők csak akkor helyezkedtek szembe a nácizmussal, amikor „egyházi ügyekkel és érdekekkel” került konfliktusba. így, amíg csendben maradtak a holocaust egészével kapcsolatban, az egyház szót emelt és megpróbálta úgy védelmezni a zsidókat, hogy térjenek át a katolikus hitre. Ennek a fényében még inkább elítélendő az, hogy nem léptek fel az ellen, hogy a nácik kiirtsák a zsidókat. „30 millió katolikus volt Németországban. Bár a zsidókat (néhány katolikus) titokban segítette, az egyház soha nem jelentette ki nyilvánosan, hogy a zsidók védelmezése keresztény kötelesség”. A Vatikán számos könyvet szigorúan betiltott, de a Mein Kampf ot és a nagy számú katolikus vezető mérgező antiszemita műveit soha nem tette a tiltott olvasmányok Indexére.

Josef Miiller, egy katonai titkosszolgálati tiszt, Faulhaber bíboros bizalmasa, „rendszeresen informálta a főpapot a Lengyelországban elkövetett állandó kegyetlenkedésekről”. Ugyanúgy tett Hans Globke, egy magas rangú katolikus tiszt, aki a Belpolitikai Minisztériumban „volt megbízva faji ügyek intézésével”. A Vatikán és a német püspökök a német lakosság többségével együtt teljesen tisztában voltak azzal, hogy a zsidókat összegyűjtik és kiirtják. Viereck a következőket mondja:

"Hitler megsemmisítés-ügyi szakértője, Rudolf Hess ezt írta az „Auschwitz parancsnoka” című műben: „Amikor erős szél fújt, az égett hús bűze több kilométerre elhatott, és a környéken lakók mind a zsidók elégetéséről beszéltek”. Egy másik tábornok megjegyzi, hogy amikor egy áldozatokkal teli busz haladt el, még a német gyerekek is ezt kiabálták: „Itt jön ismét a gyilkos doboz!"

Az egyház nagyon jól tudta, hogy mi történik, mégis becsukta a szemét és a száját. Kurt Gerstein, a Hitler evangéliumi ellenzékének megtért tagja, SS-tiszt lett, hogy megtudja a megsemmisítő táborok titkát és elmondja a világnak. A beszámolóját elvitte a pápa személyes képviselőjének Berlinbe, aki nem volt hajlandó őt fogadni, miután elmagyarázta küldetésének a célját.
Európa-szerte „papok tízezrei voltak a nagy- és kisvárosokban és a falvakban. Látták, ahogy házakat ürítenek ki, és falubelieket deportálnak; hallották az erről szóló beszámolókat. Kivételesen jól informáltak voltak”. Rendszeresen érkeztek haza az orosz frontról katolikus katonák a totális mészárlásról szóló beszámolókkal. „A Vatikán az elsők között értesült a fajirtó programokról. A Vatikán kapott hivatalos információt az öldöklésekről 1942 márciusában saját diplomatáitól is”.

Hitler az egész világ előtt büszkélkedett aljas szándékaival és tetteivel. A Vatikánnak nincs mentsége egyrészt a nácikkal folytatott partneri viszonyra, illetve Hitler folyamatos méltánylására, másrészt a zsidó kérdéssel kapcsolatos döbbenetes hallgatására sem. Az egyre növekvő gonoszságok ellenére a római katolikus egyház továbbra is együttműködött a Führerrel, és ráadásul még elismerően is szólt róla. Még azután is, mikor Hitler csapatai az ígéretek ellenére bevonultak és elfoglalták a demilitarizált Rajna-vidéket, a katolikus vezetők egész Németországban magasztalták Hitlert, akik között volt Schulte bíboros is a kölni katedrálisban.

A Hitlerrel kötött konkordátum nem volt új keletű dolog. A pápák évszázadokon keresztül együttműködtek gonosz uralkodókkal. Megegyezett vajon Jézus Pilátussal vagy Pál apostol Néróval? Mégis azok, akik azt állítják magukról, hogy Péter utódai, elvtelen szövetségeket kötöttek pogány uralkodókkal Konstantintól kezdve, és egészen a háború végéig Hitler szövetségesei maradtak, ami több száz millió dollár bevételt jelentett számukra, melyet a náci kormány fizetett a Vatikánnak.

Megjelent! Michael W. Smith - Hymns (2014)

Tracklist:

01. The Old Rugged Cross
02. My Jesus I Love Thee
03. Were You There
04. Victory in Jesus
05. How Great Thou Art
06. Just as I Am
07. Near the Cross
08. It Is Well
09. Softly and Tenderly
10. When I Survey the Wondrous Cross
11. What a Friend We Have in Jesus
12. Wonderful, Merciful Savior
13. Great Is Thy Faithfulness
14. God of Our Fathers
15. The Lord Bless You and Keep You

Ami a Jobbik cukikampányából kimaradt

Kövér Gábor - Jézus a Seolban 17.

JÉZUS A SEOLBAN

           

Erről a három napról az ÚSZ nem ír sokat. De ha az ÓSZ idevonatkozó részeit elolvassuk, egy teljes képet kapunk arról, hogy mit élt át Jézus ezalatt az idő alatt. Különösen sok ilyen rész található a zsoltárokban.           

Sokszor a zsoltár(le)írók egyes szám első személyben beszéltek olyan különös dolgokról, amelyek nem velük történtek meg. Ennek szemléltetésére általában a 22. zsoltárt szokták felhozni. 

Ezt a zsoltárt Dávid írta, és ilyen részeket tartalmaz, hogy: ''Átlyukasztották kezeimet és lábaimat, megszámlálhatnám minden csontomat''. Ezeket  és más ilyen eseményeket Dávid soha nem élt át. Akkor miért írta ezt? Erre a válasz a 2.Sámuel 23,1-2 - ben található: Így szól Dávid, Isai fia, így szól a felmagasztalt ember, Jákob Istenének felkentje és Izrael zsoltárainak kedvence: Az Úr Szelleme szólt én általam és az Ő beszéde volt nyelvemen.            

Ezt Dávid már öregkorában mondta. Nem véletlen, hogy éppen a 2.Sám. 22. része után írja le Dávidnak ezt a mondását a Biblia, amely az egyik legmeglepőbb zsoltárt tartalmazza, a 18.-at. Ez a zsoltár kétszer szerepel a Bibliában. Dávid, aki - ahogy az az életéből kiderül - egy nagyon szellemi ember volt, tudta nagyon jól, hogy amiket kimond, azokat Isten Szelleme adta az értelmére, szájára. Sok zsoltár született így, nemcsak a 22-es. Ez úgy működött, hogy a Szent Szellem - mivel mindentudó - ismerte Jézus Krisztus érzéseit, amelyeket a kereszten ill. a Seolban érzett. Amikor Dávid nyomorúságban volt - pl. egy barlangban, üldözések között -  és énekelt, akkor éneklés közben a Szent Szellem megmutatta, megadta neki azokat az érzéseket, melyeket Jézus érzett a Seolban (ugyanúgy, ahogy pl. a 22. zsoltárt is).  Amikor pedig Dávid győzött, akkor meg azokat az érzéseket mutatta, adta meg neki a Szent Szellem, amiket Jézus akkor érzett, amikor kiszabadult, feltámadt. Dávid tudta, hogy a Szent Szellem szól általa, de azért nagyon csodálkozhatott, hogy miket kell majd átélnie a Messiásnak, talán nem is értette a zsoltárait.

Az Úr öl és elevenít, Seolba visz és visszahoz (1.Sám.2,6)

            

Kapcsolódjunk be ott a történetbe, amikor Jézus Krisztus a kereszten függ. A zsidók már sok keresztrefeszítést láthattak, hiszen ez akkoriban egy szokásos kivégzési módszer volt, mégpedig a legkegyetlenebb. Akit keresztre feszítettek, lassú kínhalállal halt meg. A nézők tehát tudták, hogy mire számíthatnak. De a középen függő férfihez hasonlót még soha nem láthattak:

Ésa.52,14: ...eliszonyodtak tőled sokan, annyira eltorzított, nem is emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiáé volt...    

Ez a kép nemcsak egy összevert, véres embert mutat. Jézus Krisztusra az Atya rávetette az emberek bűneit, betegségeit. Derek Prince azt írja, hogy Jézus olyan volt, amilyennek az Ésa.1,6 írja:Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal meg nem lágyítottak.   Egy véres, torz húscsomóvá torzította a bűn Jézus testét. A bűnnek akkora koncentrátuma volt rajta a kereszten, hogy nagyon hamar meg is halt. A Mk.15,44 szerint Pilátus csodálkozott is rajta, hogy már ilyen hamar meghalt volna. Egy keresztrefeszített ember agóniája sokkal tovább szokott tartani (ahogy a két latornak is tartott volna, ha az ünnep miatt meg nem rövidítik a szenvedésüket: eltörték a lábszáraikat.)Mk.15,37: Jézus pedig nagy fennszóval kiáltva kilehelte szellemét.  Ebben a pillanatban Jézus teste és szelleme különvált, Jézus szelleme kiment a testéből. A következő három napban más sorsa volt Jézus testének és más Jézus szellemének.     

            
Arimátiai József, egy gazdag, tiszteletreméltó ember bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Gyolcsba csavarta, majd a saját új sírjába helyezte, amit egy sziklába vágatott. Ezután a sír szájára egy nagy követ gördített. Másnap reggel a főpapok és a farizeusok őrséget állítottak a sír elé, sőt le is pecsételték a nagy követ (Dán.6,17), nehogy a tanítványok ellopják Jézus testét. Ezután mind a négy evangélium ott folytatódik, hogy az asszonyok kimentek vasárnap reggel a sírhoz. Az evangéliumok csak a földi szintet írják le, azt, hogy Jézus szelleme hol volt ekkor, nem tárgyalják.

Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 19.

Hamis könyörület, hamis felelősség

Aki úgy érzi, hogy nem szeretik, könnyen kétségbeeshet kapcsolatai miatt. "Nincs senki, akit szerethetnék? - tűnődik. A társaság után való kétségbeesett kapaszkodás még veszélyes kapcsolatok kialakítására is csábít. Például egy keresztény férfi olyan nőt keres, aki szexuális kicsapongásban él. Meggyőzte magát arról, hogy Isten arra hívta el őt, hogy megmentse ezt a nőt. Könyörületet érez iránta, segíteni akar rajta és úgy érzi, bizonyságot kell tennie Krisztusról; de ez a szánalom hamis. Ő valójában szeretet-szükségletének kielégítését keresi. Túl nagy kísértéssel találkozott, és szexuális bűnbe esik.

Sok házasság egyenes úton halad a katasztrófa felé, mert hamis könyörületre és hamis felelősségre épült. Például egy tiszta keresztény nő egy olyan férfit választ, aki mélyen bűnben él. Úgy gondolja, hogy ha ő nem segít rajta, akkor senki sem fog, és Isten őt fogja felelősnek tartani, ha a férfi elkárhozik. De Isten nem vár el tőle ilyen felelősséget. Képzelete becsapta őt, meggyőzte magát arról, hogy ő lesz az a katalizátor, ami a férfit angyallá változtatja. Hozzámegy feleségül, hogy megmentse őt. De végül azt teszi majd, amit tíz esetből kilencen tesznek: vagy elhagyja a férfit, vagy pedig egy fájdalommal és szenvedéssel teli életet él le vele.

"Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés eseti rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek." (1. Kor. 10:13.)

A "menekülés útja" itt az, hogy a hamis könyörületességen és hamis felelősségen alapuló kapcsolatokat az ember elkerüli.
A hamis könyörületesség más formáját az állatok fele való rendellenes viszonyulás mutatja. Például egy férfinak rossz napja volt a munkahelyén, minden barátja ellene fordult, de amikor este hazamegy, a kutyája szereti őt. Ugatással üdvözli, felugrik gazdájára és a kezét nyalja, csóválja a farkát és a földön hempereg. A kutyáknak ez a magatartása azt jelenti: "Szeretlek, örülök, hogy itthon vagy."
Nem az a rossz, ha valaki háziállatot tart, hanem az, amikor az ember tőlük várja el a szeretetet, és őket tekinti társaságnak. Isten Ádám elé vezette az állatokat, akiket teremtett, hogy Ádám nevet adjon nekik, "de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált" (l. Móz. 2:20.). Nincs olyan állat a világon, amelyik Ádámnak megfelelő társaságot tudott volna biztosítani.

Hogyan tudod megítélni azt, hogy a háziállatoddal való kapcsolatod már nem egészséges? Először: embernek tekinted-e az állatot? Úgy bánsz-e vele, mint egy emberrel, a családod egy tagjával? Néhány gazda úgy beszél kis állatkájáról, hogy "kisbabám", és az üdvözlőlapokra, személyes levelekre a kutya nevét is aláírja. Azután: levetkőzöd-e emberi mivoltodat és a háziállat szintjére mégy-e le, hogy vele kapcsolatot tudj tartani? Néhány gazdi állati személyiségjegyeket vesz magára, mert bensőséges kapcsolatra vágyik háziállatával. Szabadító szolgálatainkon láttunk olyan démonokat, amelyek az emberekben állatra jellemző viselkedést okoztak. Ezek az emberek démonok hatására olyan szokatlan dolgokat tettek, mint pl: kutya módjára ugattak, sziszegtek, akár a macskák, és úgy nyerítettek, mint a lovak. Még egy módja van annak, hogy megállapítsd, helyesen viszonyulsz-e az állatokhoz: az állat életének értékét nagyobbra becsülöd-e az ember életénél? Akiket az emberek elutasítottak és állatok fogadtak el, inkább elnézik azt, hogy egy ember megsérül, vagy meghal, minthogy egy állat szenvedjen. Azt is észrevettem, hogy azok az emberek, akik az állatokhoz nem egészségesen viszonyulnak, nagyon védik az állatokkal való kapcsolatukat. A biztonságos szeretetet fenyegetné, ha azt javasolnánk nekik, hogy szeretetük első helyére mást helyezzenek.

Kenneth Copeland: A bővölködés törvényei 16.

Vigyázz, ne állíts korlátokat Istennek azzal, amit a szemeddel látsz, és amit az értelmeddel felfoghatsz! Ha az egész világ teljes ínségbe kerülne is, Isten még mindig bőven rendelkezne anyagi forrásokkal, és gazdagon rád is áraszthatná azokat. Ahogy Ő van, úgy vagyunk mi is e világban. Ne féljetek hát a jókedvű, szabad szívű adakozástól! Ha újjászületett hívő vagy, a szellemvilágban olyan életed van, amit másokkal is megoszthatsz. Fontos megtanulnod, hogyan adhatod tovább ezt az életet, hogy mások se szenvedjenek hiányt. Isten Igéje ezt mondja: "Mily szépek a békességhirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek" (Róm.10,15). Ennek a mondatnak az igazi jelentése mindaddig talány volt számomra, amíg nem hallottam egy misszionárius és családja történetét, akiket a japánok elfogtak a II. Világháborúban. A fogolytáborban azt mondták nekik, hogy Washington elesett, az Egyesült Államok megadta magát, és Japán került hatalomra. Képzelhetitek, hogyan reagáltak erre: teljesen elcsüggedtek! A japánok körbevonszolták őket az országban, végül azonban az élelemhiány miatt kezdték őket leöldösni. A misszionárius kislányát is agyonlőtték. Rákövetkező nap fülsiketítő robajt hallottak, és szinte elsötétült az ég a B-29-esektől! Szinte eszüket vesztették az örömtől, hiszen már minden reményt feladtak! A hazugság alatt, hogy országukat legyőzték, csak görnyedezni tudtak. Aztán jött egy amerikai katona, berúgta a fogolytábor ajtaját, és csak ennyit mondott: "Szabadok vagytok!" E pár szó hallatán a misszionárius lerogyott előtte, és megcsókolta a csizmáit!

A Mindenható Isten életadó ereje van benned, és a világnak kétségbeesett szüksége van erre az életre! Ne fukarkodj vele, ingyen kaptad, ingyen add tovább! Szívügyed-e, hogy az üdvösséget eljuttasd az emberekhez? Feltett szándékod, hogy az evangéliummal tápláld a megtéretleneket? Ha igen, Isten melléd áll abban, amit teszel, és ez az igazi bővölködés! Ő ugyanis elkötelezte magát amellett, hogy Jézus Krisztus üzenetét közvetítse a világnak. Ennek érdekében képes megmozgatni mennyet és földet, mert azok számára, akik még sohasem hallottak róla, Jézus nem halt meg, és fel sem támadott a halálból. Az ilyen személyeknek Jézus áldozata semmit sem jelent. Az Ige az l János 4,17-ben ezt mondja: "...amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban." Isten Jézus által táplál bennünket. Ha hiányt szenvedsz valamiben, és az Úrhoz fordulsz, nála választ találsz, és még sokkal többet is! 

Előfordult-e már, hogy amikor az Úrhoz fordultál egy problémával, Ő ezzel fogadott: "Nahát, erre nem számítottam! Erre a problémára még a mennyben sincs megoldás..." Ugye, hogy nem! Isten olyan forrásokkal rendelkezik, hogy a lehető legsúlyosabb nehézséget is könnyűszerrel megoldhatja számunkra.
Jézus a csatorna, mi pedig a világ számára vagyunk azok. Akkor bővölködsz igazán, amikor képes vagy egy kilátástalan helyzetben lévő ember szemébe nézni, majd felvállalni a gondját úgy, mintha a sajátod lenne. A szellemben járó embereknek segíteniük kell azokon, akik még nem képesek erre. Hordoznunk kell egymás terheit. Amikor egy testvéred hozzád jön a nyomorúságával, kapcsolódjatok össze imában, egyesítsd hitedet az övével. Jézus nevében gyakorolj nyomást a Sátánra, és kergesd el attól az embertől. Hozd működésbe a Krisztus Jézusban való élet Szellemének törvényeit. Építs Jézus Krisztusban való megigazultságodra, építs eltökélten erre! Építs kitartóan a fiúságodra! Építs szilárdan  Jézus vérére! Mindez működik, dicsőség Istennek!

Reinhard Bonnke - Jézus: palástban, vagy ruhátlanul? 6.

HOGYAN LEGYEN HATÉKONY AZ EVANGÉLIUMUNK ?

Az üzenet Jézus. A tettei mutatják, hogy ki Ő. A tettei mindennél fontosabbak. JÉZUS MEGVÁLT A BŰNBŐL. Mi nem erkölcsi prédikációkat tartunk. Nem a bűnről adunk leírást. Egyszer egy amerikai elnök elment egy templomba. A felesége később megkérdezte, miről szólt az igehirdetés. A férje így felelt: "A bűnről." "Mit mondott a prédikátor a bűnről?" - érdeklődött tovább a feleség. "Ellene volt" - válaszolt az elnök.

Az emberek várnak. A kérdés az: Mit tehetünk a bűnnel? Az emberek a saját életükben akarnak győzni a bűn fölött. Tisztának kell érezniük magukat, tudniuk kell, hogy bocsánatot nyertek. Nem szabad undorodniuk önmaguktól. Sok ember mondja, hogy tudja, nem jut a mennybe, de nem tudja, mit tegyen.
Azt kell megtanulnunk, hogyan szedjük ki az embereket a pocsolyából, hogyan tisztítsuk meg őket Jézus drága vérében, és hogyan juttassuk el őket a bizonyosságig, a Szent Szellem bizonyságtételéig. Ezek hatalmas témák.

Én mindig óriást tömegek előtt állok. Gonoszság lenne bármit mondani az evangéliumon kívül. Köszönet Istennek, van egy evangéliumom, az erő és remény biztos üzenete. Hirdetésekor megtalálom Isten szeretetének felfakadó forrását. A gyógyulás vizei áradnak minden irányba. Ez a szeretet megérinti az emberi szíveket. Az emberek megnyílnak Isten előtt. Ők gyakran keveset kaptak e világ javaiból, de ez kevéssé számít, amikor övék Isten gazdagsága: a bizonyosság, békesség és öröm, ami nem gyárban készül, amit egy boltban sem árulnak, és semmilyen gazdagság sem ad meg.

Krisztus követei vagyunk. Az evangélium Isten szembesülése a bűnösökkel. Ne fokozzuk le ezt kellemes bemutatássá! A mi üzenetünk a legtekintélyesebb. A Király szavát hordozzuk. A feladatunk roppant sürgős. Az evangélium hirdetője nem kifutófiú, aki egy lepecsételt levelet hoz, hanem olyan ember, aki beszélt a Királlyal, és érti a Király gondolatait. Ez az üzenet nem találomra szól bárkihez, aki történetesen hallótávolságban van. Az evangélium nem csak olyanoknak küldetett, akik már úgyis érdeklődnek a vallás iránt. Mindenkinek szól, alacsony és magas sorsúaknak, személyválogatás nélkül, isten azt mondja: "Én beszélek," és a bűnösöknek így kell felelniük: "Figyelek."

Dave Hunt - A Vatikán, a nácik és a zsidók 2.

A náci antiszemitizmus egyházi támogatása

Hermann Göringet és Franz von Papent a konkordátum kidolgozását célul kitűző útjuk során a Vatikán szívélyes fogadtatásban részesítette. Világossá vált, hogy Róma barátságosan viszonyul a náci rezsim felé. Senki nem olvasta a Mein Kampf-ot? Dehogyis nem, de Rómának és Berlinnek sok közös vonása volt, beleértve a zsidók üldözését és legyilkoltatását. Nem volt hiány katolikus vezetőkben, akik nyíltan támogatták a zsidók megsemmisítését. 1933 és 1939 között vezető katolikusok írásai, melyek „mind olyan folyóiratokban jelentek meg, melyeket papok szerkesztettek, vagy olyan könyvekben, melyeken az ímprimacur (Engedélyezve) felirat volt látható”, ehhez hasonló gondolatokat jelentettek meg:

"A zsidóknak „demoralizáló hatásuk van a vallásosságra és a nemzeti karakterre”. A német nép számára több kárt, mint „hasznot hoztak”. A zsidók „halálos gyűlölettel viseltettek Jézus iránt, miközben az árja Poncius Pilátus örömmel szabadon engedte volna”... A zsidók „...a kereszténység iránti határtalan gyűlöletükben mindig is legelöl álltak azok sorában, akiknek célja az egyház elpusztítása volt.”

Roth káplán, aki a Náci Egyházügyi Hivatal egyik tisztviselője lett, a zsidókat „erkölcsileg alacsonyabb rendű fajnak” nevezte, „akiket ki kell zárni a közéletből”. Egy könyvben Dr. Hauser a zsidókat „Németország keresztjének” nevezte, „egy olyan népnek, amelyet kitagadott Isten, amely átok alatt van, és amely nagymértékben felelős azért, hogy Németország elvesztette az első világháborút...” Senn atya „Isten eszközének” nevezte Hitlert, „aki a judaizmus legyőzésére hivatott”. A nácizmus - mondta - biztosítja „az utolsó nagy lehetőséget a zsidó iga lerázására.”

Az egyház teljesen együttműködött a nácikkal „a zsidó fajból származó emberek kiválogatásában...”. Egy pap a következőket írta a Klerusblatt c. egyházi folyóiratban: „Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy segítsük az embereket ebben a szolgálatban”. Az egyház ezt az ördögi „együttműködést” az egész háború alatt folytatta, még akkor is, amikor a zsidó lét egyenlő volt „a deportációval és a teljes fizikai megsemmisüléssel”. Az egyház tisztában volt a zsidók szörnyű sorsával. Csupán hónapokkal azelőtt, hogy a Lengyelország elleni támadással megkezdődött a háború, 1939. január 30-án, Hitler egy beszédében kijelentette, hogy ha háború törne ki, ez „a zsidó faj kiirtását” eredményezné.

Hitler totalitárius, korlátlan hatalmi rendszerét elfogadta az egyház, amíg partnereként tudott működni. Günter Lewy, aki az egész náci időszak jelentősebb dokumentumait alaposan áttanulmányozta, erre a megállapításra jut: „a Szentszék nem helyezkedett szembe nagyobb mértékben a nácizmus központi politikai doktrínáival, mint amennyire ezt maguk a német püspökök tették”. Faulhaber bíboros „mindent megtett azért, hogy érthetővé tegye, nem érdekli zsidó kortársainak a megmentése”. Az embernek különbséget kell tennie - mondta - a Krisztus megfeszítése előtt élt zsidók és az utána élők között. 1939-ben Gröber érsek kijelentette, hogy:

"Jézus Krisztus alapvetően különbözött a kortárs zsidóktól olyannyira, hogy gyűlölték őt, megfeszítését követelték, és „gyilkos gyűlöletük a későbbi századokban folytatódott”.
Jézus zsidó volt - ismerte el Hilfrich limburgi püspök... 1939-ben -, de a keresztény vallásnak utat kellett törnie ezekkel az emberekkel szemben.
Kari Adam teológus védelmezte a német nép tiszta vérének a megőrzését, mint az önvédelem jogos cselekedetét, mivel „...a német mítoszt, kultúrát és történelmet döntően a vér formálta”.

A bajorországi papok lapjában az 1918-as forradalomról szóló egyik cikk azt ecsetelte, hogy milyen szerepet játszottak a zsidók az akkor még le nem győzött német hadsereg hátba támadásában."

Bertram bíboros (a kelet-németországi egyházmegye feje) és Grober érsek (a felső-rajnai egyházmegye vezetője) más püspökökkel együtt kifejezte aggodalmát, amiért az új kormány katolikus közszolgálati alkalmazottakat bocsátott el. Ugyanakkor a püspökök nem tulajdonítottak jelentőséget az új koncentrációs táborokban napirenden lévő brutalitásokról szóló jelentéseknek. Grober még „támogató tag”-ja is lett az SS-nek, és anyagi hozzájárulásait a legvégsőkig biztosította.