2016. május 13., péntek

Zsoltárok Könyve 18:1-20.

1. A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből.
2. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
3. Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
4. A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5. Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
6. alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei.
7. Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut., füleibe.
8. Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9. Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10. meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
11. Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
12. Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
13. A fénytől ő előtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
14. Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
15. Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
16. Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
17. Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18. Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
19. Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20. Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)