És szólt az Úr Mózesnek, mondván:Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg [nekünk] a Kánaán földét, amelyet én adok Izráel fiainak; az ő atyáiknak mindenik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, aki főember közöttük. Elküldé azért őket Mózes Párán pusztájából az Úr rendelése szerint; és azok a férfiak mindnyájan főemberek valának Izráel fiai között… És visszatérének a föld megkémleléséből negyven nap múlva. És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét. Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák[hatalmas és bátor] fiait is láttuk ott.És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal; Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál. És rossz hírét vivék annak a földnek, amelyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll.IV. Mózes 13:2-4, 26-29, 31-33
Amikor Izrael fiai közeledtek úti céljukhoz, az Úr azt mondta Mózesnek, hogy válasszon ki tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet, és küldje őket felderítésre, Kánaán földjére.
Amikor visszatértek, egyöntetűen állították, hogy a föld tejjel-mézzel folyó, termékeny, gyümölcsöt termő. De amikor el kellett dönteni, mit cselekedjenek, tízen közülük „rossz hírrel” szolgáltak, és csak ketten, Káleb és Józsué beszámolója volt biztató. A tíz férfi azért nyilatkozott negatívan, mert félt. Az volt a baj, hogy természetes, testi szemmel nézték az adott helyzetet, míg Káleb és Józsué szellemi oldalról az Úr szemével láttak. És figyeld csak meg a következő szakaszt, amelyben a tíz férfi összehasonlítja saját magát a föld lakóival: És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk.
Te minek látod magad: sáskának vagy Isten hatalmas harcosának? A te beszámolód jó vagy rossz? Amikor az Úr egy új lehetőséget hoz eléd, rémülten azon siránkozol „Nem tudom legyőzni az óriásokat” vagy egyszerűen kijelented: „Belevágok, meg tudom csinálni”? Tíz zsidó férfi óriásokat látott, ketten pedig Istent. Mindig Istenen tartsd a szemed. Istennel együtt bármire képes vagy.
Az igazat megvallva, semmiféle hivatalos képesítésem nincs arról, amit csinálok. Az általam ismert emberek közül magamat tartom a legkevésbé alkalmasnak arra, hogy emberek tömegeinek prédikáljon és tanítson. A legkevésbé tartom magamat alkalmasnak arra, hogy a rádióban vagy a tévében szerepeljek. Állandóan azon morfondírozok „Uram, hogyan tudod ezt megcselekedni rajtam keresztül? Miért jönnek az emberek hétről hétre vissza csak azért, hogy meghallgassanak? Miért kapcsolják be a rádiót és nézik a tévéműsoromat?”
A szolgálatomon keresztül eljutok az ország minden pontjára. Számomra teljesen ismeretlen emberek jönnek el az istentiszteletekre, két napon át ülnek ott, csak azért, hogy hallgassák, mit mondok, szinte isszák a szavaimat. Miért csinálják ezt? Azért teszik ezt, mert az Úr kedves hozzám. És veled is kedves lesz, ha hajlandó vagy elfogadni.
Isten az, aki lehetővé teszi, hogy az emberek elfogadjanak. Ő az, aki bátorságot és önbizalmat ad neked ahhoz, hogy győztes legyél. Ehhez azonban az kell, fogadd el azt a tervet, amit Ő készített az életedre vonatkozóan. Hagyj fel azzal, hogy teljesen másnak látod magad, mint amilyennek Ő tart téged. Meg kell tanulnod megváltoztatni a saját magadról alkotott képet.
Nemcsak másként kell látni magad, de másként is kell viselkedned. Ne lógasd a fejed, amikor valakivel beszélgetsz. Vannak emberek, akiket annyira sajnálok. Odajönnek hozzám beszélgetni, és annyira idegesek, hogy alig tudnak egy értelmes szót kinyögni. Egy olyan embert látnak bennem, akinek hatalma van, és ez félelemmel tölti el őket. Ez az érzés a bizonytalanságból fakad. Ez az önbecsülés hiányának a jele.
Ha valakivel beszélsz, húzd ki magad, és nézz a szemébe. Semmi okod arra, hogy lehorgaszd a fejed szégyenedben vagy zavarodban. Nem számít, milyen szánalomra méltó vagy természetes, testi értelemben. Jézus azért halt meg, hogy felemeljen téged és mennyei magasságba helyezzen. Nem számít, milyen mélyen voltál azelőtt, most a fejeden van a győzelem és tisztelet koronája. Nem számít, milyen ruhát hordtál azelőtt, most az igazság palástját viseled, és egy pecsétgyűrűt az ujjadon. Tudod, mit jelképez a pecsétgyűrű? Azt, hogy hatalmad van. Amit mondasz, az Úr támogatja.
Ne engedd, hogy az ördög teletöltse a fejed az értéktelenségedről szóló mindenféle ostoba gondolattal. Ne feledd: a gondolatok magok. A szellemed csak azt fogja megteremni, amit elvetettél, és amit az elmédben és szívedben táplálsz. Minden gondolat, amit a legbelsőbb énedben gyökeret ver, növekedni kezd, és gyümölcsöt hoz. Ezért kell a negatív gondolatokat és szavakat pozitívokra cserélni. Ne úgy tekints magadra, mint egy értéktelen bűnös emberre, úgy kezdd magad látni, mint Isten igazságát Jézus Krisztusban (I. Korinthus 1:30)
Ne feledd: ugyanannyi jogod van Isten kegyelmére, mint bárki másnak. Tanuld meg használni és benne járni.
Fordította: Berényi Irén
