Az ajándékok a gyakorlatban
Gyakran halljuk, hogy az emberek azt mondják; „Kijelentésem van az Úrtól". Ez könnyen lehetséges, de egyúttal számos kérdést is felvet. Először is, hogy mik is valójában ezek az újfajta „üzenetek" vagy „kijelentések az Úrtól"? A bölcsesség vagy a tudomány beszéde, a prófécia vagy az Újszövetség valamely más kategóriájába tartoznak?
Vagy egyszerűen csak szellemi gondolatok? Ilyenek mindnyájunknak eszébe ötlenek az Úr követése során. Nem látok semmi veszélyeset abban, hogy egy ember feláll a gyülekezetben és megosztja, amit kapott, vagy megmagyaráz egy képet, ami átvillant az elméjén. Abban sem látok kivetnivalót, hogy a gyülekezet kipróbált tagjai lehetőséget kapjanak az ilyen módon való szolgálatra. Egészen más dolog azonban az Istentől való eredeztetés tekintélyével felruházni az átfutó gondolat szintjét alig meghaladó jelenségeket. Mielőtt azt állítanánk, hogy az Úrtól való kijelentés birtokában vagyunk, jobb, ha meggyőződünk róla! Ha a próféciákat meg kell ítélni, mennyivel inkább egy puszta „üzenetet" vagy „kijelentést"? Azt is tegyük azonban hozzá, hogy sok ilyen eset semmiféle megítélést nem igényel, minthogy a legcsekélyebb esélye sincs a megtévesztésnek - lévén az egész nagyon is lapos és tartalmatlan, ha még oly fennkölt kifejezésekkel van is tarkítva, hogy „én, az Úr szólom ezeket néktek."
Mindazzal együtt, amit mostanáig az ajándékokkal kapcsolatosan megtanultunk, soha ne tévesszük szem elől, hogy semmiféle profetikus kijelentés soha nem veheti át az elsőbbséget magának az Isten Igéjének szolgálatával szemben. A prófécia nem helyettesítheti a prédikációt. Nemcsak inspirációkból él az ember, hanem Isten kenyerével, az Igével.
Ha valaki ezzel nem ért egyet, és azt szeretné, hogy az Egyház elsősorban profetikus legyen, vajon hogyan magyarázza azt, hogy Isten ezek mellé az ajándékok és megnyilvánulások mellé apostolokat, tanítókat, pásztorokat, evangélistákat adott az Egyháznak „a szentek tökéletesítése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére"? A próféták nem sajátíthatják ki az apostolok, pásztorok, tanítók helyét. A Szent Szellem ajándékai az Ige kiegészítőiként szolgálnak.
Végezetül két fontos kérdés. Először is, honnan tudhatja az illető, hogy „tudomány beszédének" birtokába jutott? A profetikus ajándékok működési módját közelebbről is meg fogjuk vizsgálni a későbbiekben, annyit azonban itt is elmondhatunk, hogy az Istentől származó késztetéseket az ember egyaránt tapasztalhatja szellemében, lelkében vagy testében. Megtörténhet, hogy az eseménnyel nem jár együtt különösebb „tapasztalat" - azaz szólhatjuk a tudomány vagy bölcsesség beszédét anélkül, hogy észrevennénk, ahogy Kajafásról is olvassuk, hogy tudta nélkül prófétált (Jn 11,49-51). Ami neked csak egy odavetett megjegyzésnek tűnik, azt Isten felhasználhatja valaki szükségeinek a betöltésére. Egy baráti beszélgetés során az egyik pásztor nevetve mondta a másiknak; „Olyan sokszor megtaláljuk a módját, hogy a Szent Szellem nélkül cselekedjünk!" Ez a mondat barátjának egész életszemléletére drámai hatással volt.
A második kérdés, hogy lehet-e ezt az ajándékot tanulni vagy tanítani? Egy ajándékot nem lehet megtanulni, a megfelelő útmutatás azonban hasznos lehet. Szűkséges tanítani az ajándékokról, hogy ismét elfoglalhassák az őket megillető helyet az Egyházban, és hogy azok a tartózkodó emberek, akik mindeddig visszatartották az Isten által adott ajándékokat, felbátorodjanak - különösen a beszédajándékok esetében. Sokak számára szükséges, hogy megfelelően tudják értékelni ajándékukat, és megértsék annak működését. Nem lehetetlen, hogy azok, akiknek megpróbálták „megtanítani" az ajándékokat, végül mégiscsak megkapják az igazit, de kizárólag a Szent Szellem által. A Szent Szellem rendszerint reagál a kereső és odaszánt magatartásra. Egyébként minden megtanult technika az marad, ami: a test cselekedete, nem pedig Isten Szellemének megnyilvánulása. Senki nem tud egy megnyilvánulást megtanítani neked, de mindnyájan haszonnal tanulhatunk róla.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
