2016. május 9., hétfő

Reinhard Bonnke - A Szellem ajándékai - A tudomány beszéde 2.

Miféle tudomány?

Ha meg szeretnénk érteni, mi is a tudomány beszéde, a legmegfelelőbb megközelítésnek az tűnik, ha feltesszük a kérdést: Miféle tudományról van itt szó? Mit ért Pál tudományon? Ezen a helyen nem bocsátkozik részletek­be, mivel máshol rengeteget beszél róla. Ez az egyik kedvenc témája, és minden esetben a Szentírás által nagyra értékelt tudományról szól, ami nem a Biblia elméleti ismerete, hanem az értelem. A Zsoltár 119,99-ben szerzője úgy nyilatkozik, hogy értelmesebb, mint a taní­tói - azaz mélyebb érzéke van az igazsághoz. A hitetle­neknek nincs „ilyen tudásuk", mert bizonyos dolgok csak a hit és szeretet közvetítésével juthatnak el hozzánk. A hitetleneknek ez épp olyan bolond és lehetetlen dolog­nak tűnik, mint ahogy Viktória királynő a mikrochip technológiáról vélekedhetett volna. „Nem használt ne­kik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották." (Zsid 4,2) Hit hiányában a kemény agymunka soha nem lehet elegendő.

Azon órában örvendeze Jézus szelle­mében és monda: Hálákat adok néked Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted eze­ket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedek­nek megjelentetted. ...senki nem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. (Lk 10,21-22)

További fontos tény, hogy János evangéliuma soha nem a „tudomány", hanem mindig a „tudás" szót hasz­nálja. János szerint az igazi tudás soha nem valami lerög­zített ismeret, mint a modern adatbankok tartalma. A statikus főnévvel ellentétben ez az igenév valami jelenleg is folyamatban lévő, dinamikus „megismerést" fejez ki. Egy csoportba sorolható az „élés", „szeretés", „látás", „hívés" élményeivel. Ez segít megtalálni a helyes választ: az igazi tudás a „folytonos megismerés", mint ahogy egy családtagunkat vagy barátunkat ismerjük. Ilyen vonatkozásban kell tehát értenünk a tudomány beszédét.

Tudás és hatalom

A Máté 22,29 újabb támpontul szolgálhat: „Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten­nek hatalmát." Ez a kijelentés bizonyára megdöbbentette a szadduceusokat, akik a Tóra (a Törvény Könyvei) szakértőinek tartották magukat, annak jelentős részét kívül­ről is megtanulták, és ezáltal reméltek örök életet. Jézus pontosan azt alkalmazta rájuk, amivel ők kárhoztatták az egyszerű embereket, mondván, hogy átkozottak, mert nem ismerik a törvényt. Jézus megmutatta nekik a tudás titkos alapelvét: „Ha valaki cselekedni akarja az Ő aka­ratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van- é..." (Jn 7,17). Manapság sok egyházvezető tagadja mind a Szentírást, mind az Isten hatalmát - idáig még a farize­usok sem mentek el. A természetfeletti ajándékokat ter­mészetes tehetségnek, a nyelveken szólást nyelvészeti adottságnak, az isteni tudományt képzettségnek, a bölcsességet pszichológiának állítják be (2Kor 3,14). Eleve kudarcra ítéli azonban magát mindaz, aki egy csoda­könyvet a csodákba vetett hit nélkül tanulmányoz.