Közismert dolog, hogy az angolok nagyon kedvelik a statisztikákat. Különféle ilyen jellegű kiadványaik nemcsak érdekesek, hanem számos területen nagyon hasznosak is. Az egyik ilyen jeles tájékoztató mű, az "1990 Britannica Book ofthe Year" például rámutat, hogy a Föld lakosaiból 230 millión felül becsülhető azoknak a száma, akik ateisták. Elemzésünk szempontjából ez az adat azért súlyos tényező, mivel az evolúciós feltevések alapvetően ateisták, teljességgel elutasítva mind a Teremtő létezését, mind a bibliai üzenetet.
Külön tanulmányt igényel, hogy miért fogadják el olyan sokan az evolúciót annak ellenére, hogy ebben az elképzelt folyamatban annál súlyosabb és megmagyarázhatatlanabb nehézségek bukkannak felszínre, minél nagyobb erőfeszítéseket tesznek hívei a ráépülő elmélet tudományos alátámasztására.
Fontos egyértelműen hangsúlyozni, hogy az evolúció elméletét naponta érő támadások nem kizárólag „kívülről", a teremtésben hívők oldaláról hangzanak el, hanem „belülről", az evolúcióelmélet hívei - közöttük kiválóan képzett természettudósok - részéről is.
Mielőtt kicsit részletesebben bemutatnánk az evolúcióelmélet belső nehézségeit és az azokra rávilágító tudományos tényeket, érdemes röviden összefoglalni az elmélet alapvető vonásait. Mint ismert, a materialista alapgondolat - a természetnek az alacsonyabbrendűektől a magasabb rendűek felé irányuló fejlődése - már az ókori Kínában felbukkant, bizonyos elemei a régi görögöknél is felmerültek, modern változatát pedig Charles Darwin alapozta meg. Darwin kezdetben teológiai tanulmányokat folytatott, de a botanikus Henslow a geológus Sedwick hatására érdeklődése a természettudományok felé fordult. Részt vett egy tudományos kutatóexpedícióban a Beagle nevű hadihajón és főként a Galápagos-szigeteken szerzett megfigyelései alapján érlelődött meg benne az evolúció alapgondolata. Abból indult ki, hogy a fajokon (species) belüli fejlődés, sőt az egyik fajtól a másikig vezető fejlődés is az úgynevezett természetes kiválasztódás útján megy végbe. Megállapította, hogy minden fajtán (kind, variety) belül is különbségek vannak, így nincs két egyforma egyed ugyanazon fajon belül sem. A külső körülmények kedvezőtlen alakulása, mint pl. az élelem hiány, hideg, meleg, szárazság és nedvesség, ellenségek, betegségek bizonyos változásokat hozhatnak létre, amelyek kisebb túlélési esélyt biztosítanak, mint más egyedeknél, akik kedvezőbb életfeltételek között élnek. Így jön létre Darwin szerint a természetes kiválasztódás, amely ha elegendően sokszor ismétlődik, új fajták, sőt új fajok létrejöttéhez vezet.
A spekulatív konstrukció egyik bázisaként a kövületek (fosszíliák) vizsgálatából levont paleontológiai (őslénytani) következtetések szolgálnak. Számos paleontológusban bizonyos leletek már a múlt század elején azt a gondolatot ébresztették, hogy az egyszerűbb élőlények fosszíliái a Földnek egy-egy régebbi geológiai korából valók, mint a bonyolultabbak. A klasszikus evolúciós elképzelés ezt oly módon foglalta átfogóbb rendszerbe, hogy pl. a gerincesek törzsének különböző osztályai: a halak, a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az emlősök egymást követő sorozatot alkotnak és evolúciós összefüggés van közöttük. Az egyik a másikból jött létre, mondjuk a madár egy kígyótojásból. Lefelé és felfelé kiterjesztve az evolúció „hatókörét", egyfelől azt a következtetést vonják le, hogy az élet legalacsonyabb rendű formái az élettelen anyagból fejlődtek ki, másfelől azt, hogy a fejlődési folyamatban az ember az utolsó fok.
Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.
