2016. május 12., csütörtök

Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 2.

2. Az ateista evolúció

Közismert dolog, hogy az angolok nagyon kedvelik a statisztikákat. Különféle ilyen jellegű kiadványaik nemcsak érdekesek, hanem számos területen nagyon hasznosak is. Az egyik ilyen jeles tájékoztató mű, az "1990 Bri­tannica Book ofthe Year" például rámu­tat, hogy a Föld lakosaiból 230 millión felül becsülhető azoknak a száma, akik ateisták. Elemzésünk szempontjá­ból ez az adat azért súlyos tényező, mivel az evolúciós feltevések alapvető­en ateisták, teljességgel elutasítva mind a Teremtő létezését, mind a bibliai üzenetet.

Külön tanulmányt igényel, hogy miért fogadják el olyan sokan az evolúciót annak ellenére, hogy ebben az elképzelt folyamatban annál súlyosabb és megmagyarázhatatlanabb nehézségek bukkannak felszínre, minél nagyobb erőfeszítéseket tesznek hívei a ráépülő elmélet tudományos alátámasztására.
Fontos egyértelműen hangsúlyozni, hogy az evolúció elmé­letét naponta érő támadások nem kizá­rólag „kívülről", a teremtésben hívők oldaláról hangzanak el, hanem „belül­ről", az evolúcióelmélet hívei - közöt­tük kiválóan képzett termé­szettudósok - részéről is.

Mielőtt kicsit részletesebben bemu­tatnánk az evolúcióelmélet belső ne­hézségeit és az azokra rávilágító tudo­mányos tényeket, érdemes röviden összefoglalni az elmélet alapvető vo­násait. Mint ismert, a materialista alapgondolat - a természetnek az alacsonyabbrendűektől a magasabb rendűek felé irányuló fejlődése - már az ókori Kínában felbukkant, bizonyos elemei a régi görögöknél is felmerültek, mo­dern változatát pedig Charles Darwin alapozta meg. Darwin kezdetben teológiai tanul­mányokat folytatott, de a botanikus Henslow a geológus Sedwick hatásá­ra érdeklődése a természettudományok felé fordult. Részt vett egy tudományos kutatóexpedícióban a Beagle nevű hadihajón és főként a Galápagos-szigeteken szerzett megfigyelései alapján érlelődött meg benne az evolúció alapgondolata. Abból indult ki, hogy a fajokon (species) belüli fejlődés, sőt az egyik fajtól a másikig vezető fejlődés is az úgynevezett ter­mészetes kiválasztódás útján megy vég­be. Megállapította, hogy minden faj­tán (kind, variety) belül is különbsé­gek vannak, így nincs két egyforma egyed ugyanazon fajon belül sem. A külső körülmények kedvezőtlen ala­kulása, mint pl. az élelem hiány, hi­deg, meleg, szárazság és nedvesség, el­lenségek, betegségek bizonyos válto­zásokat hozhatnak létre, amelyek ki­sebb túlélési esélyt biztosítanak, mint más egyedeknél, akik kedvezőbb életfeltételek között élnek. Így jön létre Darwin szerint a természetes kiválasz­tódás, amely ha elegendően sokszor ismétlődik, új fajták, sőt új fajok létrejöttéhez vezet.

A spekulatív konstrukció egyik bá­zisaként a kövületek (fosszíliák) vizs­gálatából levont paleontológiai (őslénytani) következtetések szolgálnak. Számos paleontológusban bizonyos le­letek már a múlt század elején azt a gondolatot ébresztették, hogy az egy­szerűbb élőlények fosszíliái a Földnek egy-egy régebbi geológiai korából va­lók, mint a bonyolultabbak. A klasszi­kus evolúciós elképzelés ezt oly mó­don foglalta átfogóbb rendszerbe, hogy pl. a gerincesek törzsének külön­böző osztályai: a halak, a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az emlősök egy­mást követő sorozatot alkotnak és evolúciós összefüggés van közöttük. Az egyik a másikból jött létre, mondjuk a madár egy kígyótojásból. Lefelé és fel­felé kiterjesztve az evolúció „hatókö­rét", egyfelől azt a következtetést von­ják le, hogy az élet legalacsonyabb rendű formái az élettelen anyagból fejlőd­tek ki, másfelől azt, hogy a fejlődési folyamatban az ember az utolsó fok.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.