Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 4.

A darwinizmus százéves évfordulójának chicagói ünnepségén Sir Julian Huxley biológus kijelentette: „A darwinizmus az ésszerű viták köréből száműzte azt az elgondolást, hogy Isten az élő szervezetek teremtője. Darwin kimutatta, hogy nem volt szükség természetfölötti tervezőre. Miután a természetes kiválasztódás minden ismert életformára megpróbált magyarázatot adni, azok fejlődésében nem maradt már hely egy természetfölötti hatalom számára."

George Gaylord Simpson, a Harvard Egyetem őslénytanprofesszora a keresztény hitet nyíltan elfogadhatatlannak, „magasabbrendű babonának" minősíti. Idézzük: „Az ember egyedül áll a világmindenségben, és hosszú, öntudatlan, személytelen materialista folyamatok terméke, amely egységesen megérthető fejlődési lehetőségekkel rendelkezik. E lehetőségeket csak magának köszönheti és csak önmagának tartozik felelősséggel. Az ember nem egy ellenőrizhetetlen vagy kiszámíthatatlan erő teremtménye, hanem önmaga mestere. Sorsát saját magának kell eldöntenie és irányítania."

A Nobel-díjas Jacques Monod (1910-1976) a Teremtő helyett a véletlen szerepét abszolutizálja. Írásaiban az evolucionizmus magasztalása és az ember reménytelen, céltalan egyedüllétének, védtelenségének pesszimisztikus világképe keveredik. Így ír: „A puszta véletlen, semmi más, mint a véletlen, az abszolút, vak szabadság, mint az evolucionizmus csodálatos épületének az alapja..." Egy másik helyen pedig ezt mondja: "nincsen olyan terv, természetes erkölcs, természetes etika, természeti törvény, amelynek engedelmeskednünk kellene". Szerinte az embernek, mint a véletlen termékének „el kell ismernie totális elhagyatottságát, gyökeres idegenségét", aki érte­lem és cél nélkül „cigányként vándorol a világmindenség peremén."

W. J. Ouweneel súlyos kritikával ille­ti a modern evolucionizmust, megállapítva, hogy az „... nem tiszta tudo­mányos eredményekre épül, hanem az Isten által kijelentett igazsággal szembeni gyűlöletre. Ez igen fontos té­nyező, mert ha a neodarwinizmust (azt az elméletet, mely az evolúcióhitet tu­dományos alapokra igyekszik helyez­ni) tökéletesen megcáfolnák is, maga az evolúcióba vetett hit egészen biz­tos, hogy nem szűnne meg. Vagyis tu­dományos bizonyítékok nélkül is tovább hinnének benne."

Teljesen hasonló álláspontra jut Mo­re professzor is a „The Dogma of Evolu­tion" c. művében: „a mi evolúcióba vetett hitünk azon az ellenszenven ala­pul, amit az egyedi teremtés tanítása vált ki."

Werner Gitt az ateista evolucionizmust „tudományosnak álcázott ideoló­giának minősíti", amelynek minden változatát három fő ok miatt el kell utasítani.
Ezek az okok a következők:

(1) Az evolucionizmus értelmetlenségbe (kilátástalanságba) vezeti az em­bert;
(2) Az evolucionizmus eltávolítja az embert Istentől;
(3) Az evolucionizmus nem természettudományos.

Mindhárom megjelölt ok valós és rendkívül meggyőzően alátámasztha­tó. Maga Werner Gitt is ad egy eléggé részletes elemzést e témakörről és ne­ves szerzők (evolucionisták és teremtéshívők) tucatjainak véleményét ütközteti „Logosz vagy Káosz?" című kitűnő könyvében. Ebben a cikkben fő­ként a harmadik megállapítás hátteré­vel szeretnék foglalkozni, de ezt meg­előzően röviden szólni kell még az ún. „teista evolúcióról" és a bibliai teremtéshitről.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.