"16 Erre szóla a király, és elõhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla a király, és mondá Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, õ szabadítson meg téged!
17 És hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az õ gyûrûjével és az õ fõembereinek gyûrûivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.
18 Erre eltávozék a király az õ palotájába, és étlen tölté az éjszakát, és vigasságtevõ szerszámokat sem hozata eléje; kerülte õt az álom."
Figyeljük meg, mennyire szerette Dárius Dánielt. Erre a pogány királyra, aki nem ismerte Istent, Dániel jelleme és hitének rendíthetetlensége olyan nagy hatással volt, hogy hitvallást tett Dániel előtt. Lényegében a következőt mondta: „Dániel, bár egész nap mindent elkövettem, hogy megszabadítsalak, rá kellett jönnöm, hogy az én hatalmam nem elégséges ehhez. De biztosra veszem, hogy a te Istened képes megszabadítani az oroszlánok verméből."
A mi hívő életünknek is úgy kell bizonyságot tennie Jézus Krisztusról, hogy ilyen gyümölcsöket teremjünk. Dániel, akinek hatására Nabukodonozor, Babilon királya alárendelte magát Istennek, most a médek és perzsák királyát, Dáriust is megváltoztatta. Figyeljük csak meg a király pozitív megvallását! Ilyen hittel kell nekünk is járnunk, ahogyan Dániel, hogy mások is higgyenek a mi Istenünkben, és velünk együtt vallják meg hitüket.
Mikor a király, akarata ellenére kiadta az elítélő parancsot, az igazgatók és a 120 tiszttartó valószínűleg attól tartott, hogy a király meggondolja magát és mégis megmenti Dánielt így miután Dánielt az oroszlánok vermébe vetették, egy követ helyeztek a verem szájára, melyet a királyi pecsétgyűrű mellett a főemberek gyűrűivel is lepecsételtek. Végre nyugodtan megpihenhettek, azt gondolván, hogy az ügy le van zárva. Az oroszlánok nem sokat fognak hagyni szegény öreg Dánielből - mondták egymásnak.
Dáriust azonban rendkívül nyomasztotta, hogy Dániel halálát kellett elrendelnie. Az egész éjszakát nyugtalan éberségben töltötte, míg ünnepélyesen csendes légkör töltötte be az egész palotát.
Isten védelme (6,19-23)
"19 Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne.
20 És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élõ Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?
21 Akkor Dániel szóla a királynak: Király, örökké élj!
22 Az én Istenem elbocsátá az õ angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam õ elõtte és te elõtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.
23 Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a verembõl. És kivevék Dánielt a verembõl, és semmi sérelem nem találtaték õ rajta: mert hitt az õ Istenében."
A hajnal első sugaránál a király már talpon volt és az oroszlánok verméhez sietett. Bár bízott benne, hogy Dániel Istene megszabadította őt, kérdése mégis azt sugallta, hogy nem teljesen hitte. Dániel válasza azonban szerteoszlatta kétségeit.
Figyelemreméltó, hogy Dániel még az oroszlánok vermében is megőrizte a király jelenlétéhez illő tisztelettudó magatartást. Úgy tűnik, az éjszakát nyugodt szívvel töltötte el - ezt a királyról éppenséggel nem állíthatjuk.
Dániel szavai - "Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát és bezárá az oroszlánok száját" - évszázadokkal később a hit másik nagy emberének, Pál apostolnak szájából visszhangzottak. Mikor Pál Itália felé hajózott, a hajó, melyen utazott, viharba került és két hétig hányódott. Míg mindenki más félelemtől reszketett, Pál így szólt "Mindazonáltal mostanra nézve is intelek benneteket hogy jó reménységben legyetek, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is...” (Csel 27,22-23)
Nemcsak Dániel vagy Pál idejében, hanem ma is Isten kiküldi angyalait, hogy megszabadítsa azokat, akik őbenne bíznak, és őszinte szívvel szolgálják őt. Az az Isten, aki bezárta az oroszlánok száját, megoltotta a kemence tüzének erejét és lecsendesítette a tenger dühöngő hullámait, meg tud szabadítani bennünket minden megpróbáltatásból.
Ma is, mint Dániel napjaiban, az Úr angyalait küldi követekként, hogy megóvják és szolgálják Isten megváltott örököseit. Ha szemeink megnyílnának, és láthatnánk a szellemi világot, angyalokat látnánk magunk körül, mert ahol Isten népe összegyűl, az Úr angyalai mindig körbeveszik őket.
Figyeljük meg, mennyire szerette Dárius Dánielt. Erre a pogány királyra, aki nem ismerte Istent, Dániel jelleme és hitének rendíthetetlensége olyan nagy hatással volt, hogy hitvallást tett Dániel előtt. Lényegében a következőt mondta: „Dániel, bár egész nap mindent elkövettem, hogy megszabadítsalak, rá kellett jönnöm, hogy az én hatalmam nem elégséges ehhez. De biztosra veszem, hogy a te Istened képes megszabadítani az oroszlánok verméből."
A mi hívő életünknek is úgy kell bizonyságot tennie Jézus Krisztusról, hogy ilyen gyümölcsöket teremjünk. Dániel, akinek hatására Nabukodonozor, Babilon királya alárendelte magát Istennek, most a médek és perzsák királyát, Dáriust is megváltoztatta. Figyeljük csak meg a király pozitív megvallását! Ilyen hittel kell nekünk is járnunk, ahogyan Dániel, hogy mások is higgyenek a mi Istenünkben, és velünk együtt vallják meg hitüket.
Mikor a király, akarata ellenére kiadta az elítélő parancsot, az igazgatók és a 120 tiszttartó valószínűleg attól tartott, hogy a király meggondolja magát és mégis megmenti Dánielt így miután Dánielt az oroszlánok vermébe vetették, egy követ helyeztek a verem szájára, melyet a királyi pecsétgyűrű mellett a főemberek gyűrűivel is lepecsételtek. Végre nyugodtan megpihenhettek, azt gondolván, hogy az ügy le van zárva. Az oroszlánok nem sokat fognak hagyni szegény öreg Dánielből - mondták egymásnak.
Dáriust azonban rendkívül nyomasztotta, hogy Dániel halálát kellett elrendelnie. Az egész éjszakát nyugtalan éberségben töltötte, míg ünnepélyesen csendes légkör töltötte be az egész palotát.
Isten védelme (6,19-23)
"19 Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne.
20 És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élõ Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?
21 Akkor Dániel szóla a királynak: Király, örökké élj!
22 Az én Istenem elbocsátá az õ angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam õ elõtte és te elõtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.
23 Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a verembõl. És kivevék Dánielt a verembõl, és semmi sérelem nem találtaték õ rajta: mert hitt az õ Istenében."
A hajnal első sugaránál a király már talpon volt és az oroszlánok verméhez sietett. Bár bízott benne, hogy Dániel Istene megszabadította őt, kérdése mégis azt sugallta, hogy nem teljesen hitte. Dániel válasza azonban szerteoszlatta kétségeit.
Figyelemreméltó, hogy Dániel még az oroszlánok vermében is megőrizte a király jelenlétéhez illő tisztelettudó magatartást. Úgy tűnik, az éjszakát nyugodt szívvel töltötte el - ezt a királyról éppenséggel nem állíthatjuk.
Dániel szavai - "Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát és bezárá az oroszlánok száját" - évszázadokkal később a hit másik nagy emberének, Pál apostolnak szájából visszhangzottak. Mikor Pál Itália felé hajózott, a hajó, melyen utazott, viharba került és két hétig hányódott. Míg mindenki más félelemtől reszketett, Pál így szólt "Mindazonáltal mostanra nézve is intelek benneteket hogy jó reménységben legyetek, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is...” (Csel 27,22-23)
Nemcsak Dániel vagy Pál idejében, hanem ma is Isten kiküldi angyalait, hogy megszabadítsa azokat, akik őbenne bíznak, és őszinte szívvel szolgálják őt. Az az Isten, aki bezárta az oroszlánok száját, megoltotta a kemence tüzének erejét és lecsendesítette a tenger dühöngő hullámait, meg tud szabadítani bennünket minden megpróbáltatásból.
Ma is, mint Dániel napjaiban, az Úr angyalait küldi követekként, hogy megóvják és szolgálják Isten megváltott örököseit. Ha szemeink megnyílnának, és láthatnánk a szellemi világot, angyalokat látnánk magunk körül, mert ahol Isten népe összegyűl, az Úr angyalai mindig körbeveszik őket.
