A szentség mozgalom a bűntől való teljes megtisztulás szükségességét hirdette. Ennek érdekében a Szent Szellem személyével való szoros közösséget állították a hívők életének középpontjába, mivel a Szent Szellem teljessége biztosítja a megtisztulást és az erőt ahhoz, hogy uralkodjanak a bűn fölött. A szentség mozgalom képviselői azt állították, hogy a szentség, a kegyelemnek a megtérést és a bűnbocsánatot követő különálló valósága, amely Isten természetfölötti beavatkozásának eredményeként jön létre. A szentség a bűn szellemi valóságától való teljes szabadság és tisztaság belső megtapasztalását jelenti.
A gyógyító mozgalom szerint a betegség a bűn és a Sátán munkájának a következménye. A szentség mozgalom szerint a megszentelődött hívő el van választva a bűntől és hatalma van a sátán fölött. Ebből következik, hogy akinek hatalma van a Sátán fölött és el van választva a bűntől, annak hatalma van a betegség fölött és el van választva a betegségtől is.
Ez a szentség és a gyógyítás, valamint a két mozgalom közötti kapcsolat alapja. Amíg a bűn szellemi valósága jelen van a hívő életében, addig az akadálya lehet a gyógyulásának. A gyógyulás úgy került összefüggésbe a bűnbocsánat és a szentség megtapasztalásával, mint a megváltásnak elválaszthatatlan része. Felfogásuk szerint a kettő mindig együtt jár, mert Jézus Krisztus egyszerre szerezte meg mindkettőt a kereszten. A szentségre a hívőnek törekednie kell, de azt nem a maga erejéből nyeri, hanem a Szent Szellem benne levő munkája eredményeként, Isten ajándékaként kapja, ami után vágyakoznia kell.
E mély belső megtapasztalás két formája szerint a szentség mozgalomnak két irányzata alakult ki. Az egyik irányzat szerint a szentség megtapasztalása egy pillanatban azonnal lejátszódik. Ennek az azonnaliságot hangsúlyozó irányzatnak a vezetői Charles G. Finney és Phoebe Palmer voltak. Ezzel szemben alakult ki a szentség mozgalom ún. Keswick-féle szárnya. Ez az irányzat a szentség megtapasztalásának fokozatosságát vallotta, amely a hívő életében levő bűnök felismerésével és elhagyásával fokozatosan valósul meg. Alapvetően innen ered a gyógyulás azonnali vagy fokozatos megvalósulásának teológiai különbözősége is. A szentség azonnali megtapasztalását vallók szerint a gyógyulásnak minden esetben azonnal be kell következnie. Ha ez nem történik meg, akkor ez vagy a beteg életében még meglevő bűnnek, azaz a szentség hiányának, vagy a beteg még gyenge hitének tulajdonítható.
A megszentelődés fokozatosságának álláspontján állók azt hirdették, hogy ha Istentől hittel kér valaki gyógyulást, ő azonnal megadja azt, de a gyógyulás tényleges megvalósulása - a megszentelődéséhez hasonlóan - fokozatos is lehet.
A szentség mozgalom jelentősége hogy megteremtette a hitből való gyógyuláshoz szükséges erkölcsi-szellemi feltételeket, és a keresztény tökéletesség tanítása olyan elveket tartalmazott, amelyek a gyógyító mozgalom fejlődéséhez is szükségesek voltak. A szentség és a gyógyító mozgalom egyesülésével egyensúlyba és összhangba került az Egyházban a megváltás mindkét oldalának elfogadása. Európában a tradíciókhoz és üres formákhoz ragaszkodó egyházak ellenállása miatt a gyógyító mozgalom súlypontja áthelyeződött Amerikába. Az európai gyógyító szolgálatokkal való kölcsönös kapcsolat azonban mindvégig megmaradt. A két kontinens közötti kiegyenlítődés akkor kezdődött meg, amikor William Boardman, a Keswick-féle szentség mozgalom akkori vezetője, 1875-ben véglegesen Angliába költözött, kifejezetten azzal a céllal, hogy Európában is elindítsa a szentség mozgalmat.
Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.
