2016. május 25., szerda

A gyógyító mozgalom rövid története 4.

A szentség mozgalom hatása

A szentség mozgalom a bűntől való teljes megtisztulás szükségességét hirdette. En­nek érdekében a Szent Szellem személyével való szoros közösséget állították a hívők életének középpontjába, mivel a Szent Szellem teljessége biztosítja a megtisztulást és az erőt ahhoz, hogy uralkodjanak a bűn fölött. A szentség mozgalom képviselői azt állították, hogy a szentség, a kegyelemnek a megtérést és a bűnbocsánatot követő különálló valósága, amely Is­ten természetfölötti beavatkozásá­nak eredményeként jön létre. A szentség a bűn szellemi valóságá­tól való teljes szabadság és tiszta­ság belső megtapasztalását jelenti.

A gyógyító mozgalom szerint a betegség a bűn és a Sátán munká­jának a következménye. A szent­ség mozgalom szerint a megszentelődött hívő el van választva a bűntől és hatalma van a sátán fölött. Ebből következik, hogy akinek hatalma van a Sátán fölött és el van választva a bűntől, annak hatalma van a betegség fölött és el van választva a betegségtől is.

Ez a szentség és a gyógyítás, valamint a két mozgalom közötti kapcsolat alapja. Amíg a bűn szellemi valósága jelen van a hívő életében, addig az akadálya lehet a gyógyulásának. A gyógyulás úgy került összefüggésbe a bűnbocsánat és a szentség megtapasztalásá­val, mint a megváltásnak elvá­laszthatatlan része. Felfogásuk sze­rint a kettő mindig együtt jár, mert Jézus Krisztus egyszerre szerezte meg mindkettőt a kereszten. A szentségre a hívőnek törekednie kell, de azt nem a maga erejéből nyeri, hanem a Szent Szellem benne levő munkája eredményeként, Isten ajándékaként kapja, ami után vágyakoznia kell.

E mély belső megtapasztalás két formája szerint a szentség mozgalomnak két irányzata ala­kult ki. Az egyik irányzat szerint a szentség megtapasztalása egy pil­lanatban azonnal lejátszódik. En­nek az azonnaliságot hangsúlyozó irányzatnak a vezetői Charles G. Finney és Phoebe Palmer voltak. Ezzel szemben alakult ki a szentség mozgalom ún. Keswick-féle szárnya. Ez az irányzat a szentség megtapasztalásának fo­kozatosságát vallotta, amely a hí­vő életében levő bűnök felismeré­sével és elhagyásával fokozatosan valósul meg. Alapvetően innen ered a gyógyulás azonnali vagy fo­kozatos megvalósulásának teoló­giai különbözősége is. A szentség azonnali megtapasztalását vallók szerint a gyógyulásnak minden esetben azonnal be kell következ­nie. Ha ez nem történik meg, ak­kor ez vagy a beteg életében még meglevő bűnnek, azaz a szentség hiányának, vagy a beteg még gyenge hitének tulajdonítható.

A megszentelődés fokozatossá­gának álláspontján állók azt hir­dették, hogy ha Istentől hittel kér valaki gyógyulást, ő azonnal meg­adja azt, de a gyógyulás tényleges megvalósulása - a megszentelődéséhez hasonlóan - fokozatos is le­het.

A szentség mozgalom jelentősége hogy megteremtette a hitből való gyógyuláshoz szükséges erkölcsi-szellemi feltételeket, és a keresztény tökéletesség tanítása olyan elveket tartalmazott, amelyek a gyógyító mozgalom fejlődéséhez is szükségesek voltak. A szentség és a gyógyító mozgalom egyesülésével egyensúlyba és összhangba került az Egyház­ban a megváltás mindkét oldalának elfogadása. Európában a tradíciókhoz és üres formákhoz ragasz­kodó egyházak ellenállása miatt a gyógyító mozgalom súlypontja át­helyeződött Amerikába. Az euró­pai gyógyító szolgálatokkal való kölcsönös kapcsolat azonban mindvégig megmaradt. A két kontinens közötti ki­egyenlítődés akkor kezdődött meg, amikor William Boardman, a Keswick-féle szentség mozgalom akkori vezetője, 1875-ben véglege­sen Angliába költözött, kifejezet­ten azzal a céllal, hogy Európában is elindítsa a szentség mozgalmat.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.