2016. május 27., péntek

David Yonggi Cho - Dániel könyve 27.

Ítélet Dániel ellenségei fölött (6,24) 

"És parancsola a király, és elõhozák azokat a férfiakat, a kik Dánielt vádolák, és az oroszlánok vermébe vettetének mind õk, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájok rontának az oroszlánok és minden csontjokat összezúzták."

Az oroszlánok igen éhesek lehettek, hiszen az an­gyal egész éjjel nem engedte őket enni. Vad dühvel vetették hát magukat Dániel ellenségeire, mikor a király azokat dobatta a verembe.
Ebből az a tanulság, hogy ha olyan emberek, akik nem hisznek Jézusban, csapdát is vetnek a keresztényeknek, a vége az lesz, hogy saját csapdájukban fogatnak meg. Ki gondolta volna előre, hogy a cselszövők maguk kerülnek az oroszlánok vermébe, ahová Dánielt szánták? Vagy gondoljunk csak Eszter könyvére! Ki gondolta volna, hogy Hámánt akasztják fel arra az akasztófára, amelyet ő ma­ga készített Márdokeusnak?

Ebből is látszik, hogy azoknak, akik az Úrban hisz­nek és Őbenne bíznak, nincs mitől félniük. Ha megőrizzük hitünket, még ha a halál árnyékának völgyében járunk is, az Úr vesszeje és botja fog vigasztalni minket, és ő asz­talt terít nekünk az ellenségeink előtt (lásd Zsolt 23). Mivel Isten velünk, ki lehet ellenünk?

Dárius király hite (6,25-28)

"Akkor Dárius király ira minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, a kik az egész földön lakozának: Békességtek bõséges legyen!
26 Én tõlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert õ az élõ Isten, és örökké megmarad, és az õ országa meg nem romol, és uralkodása mind végig [megtart;]
27 A ki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; a ki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.
28 És ennek a Dánielnek jó szerencsés lõn dolga a Dárius országában és a persa Czírus országában."


Dániel megszabadulása az oroszlánok verméből olyan nagy hatással volt Dárius királyra, hogy azonnal kiadott egy rendeletet az egész birodalom minden népé­nek. Ez a rendelet tulajdonképpen egy csodálatos hitval­lás, hasonló ahhoz, amelyet korábban Nabukodonozor, Babilon királya tett Isten nemcsak Júda és Izrael Istene, hanem az egész emberi történelmet kezében tartó Úr.

Dárius nem találkozott Istennel, de találkozott Dáni­el Istenével. Éppúgy, ahogy annak idején Nabukodonozor sem látta Istent, de látta Sidrák, Misák és Abednégó Istenét.
Ez ma is éppen úgy működik. Sok ember semmit nem tud Istenről, de sokat megtudnak a te Istenedről. Ők Istent a te szavad és viselkedésed alapján képzelik el. Úgy kell élned tehát, hogy ahogyan Dárius király Istent Dániel Istenének nevezte, a környezeted a te Istenedről beszéljen. Mutasd be nekik Istent úgy, hogy azt kelljen mondanunk: "Félnünk kell ennek az embernek az Istenét!” Bár Babilon meghódította Júdát, és népének nagy részét fogságba vitte földjére, Babilon királyai és királysá­gai letérdeltek foglyaik Istene előtt, és alárendelték magu­kat Neki. Hasonló módon a szellemünkben lakozó hitnek nagyobb hatalma van, mint az atom- vagy hidrogénbombának. Mi is Dániel Istenét szolgáljuk.

Lehet hogy Korea földrajzi szempontból kedvezőtlen fekvésű, de amíg Korea Dániel Istenét szolgálja, a Min­denható Isten velünk van, és nincs mitől félnünk. Sidrák, Misák, Abednégó Istene, Dániel Istene, Pál apostol Istene a mi Istenünk, velünk van mindnyájunkkal. Az oroszlánok szája nem tud elnyelni bennünket!

"31 Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32 A ki az õ tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem õt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
34 Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sõt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
35 Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétõl? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?"

(Róm 8,31-35)