Reinhard Bonnke - A Szellem ajándékai - A tudomány beszéde 1.

A tudomány beszédét hívők milliói érvényes keresztény megtapasztalásként fogadják el világszerte egymiliőnyi, vagy még több gyülekezetben. Rendszerint a Szent Szellem kijelentésének tartják, olyan körülményekről vagy tényekről, melyek egyének vagy gyülekezetek életében szellemi segítséget nyújthatnak

Konkrét példája ennek az 1988-as birminghami (Nagy-Britannia) Tűz Konferencián történt eset, amikor a Szellem tudomásomra hozta a huszonkétezer jelenlévő közül egy számomra ismeretlen fiatalember keresztnevét, és azt is, hogy az illető csak a barátnője rábeszélésére jött el, de egyébként nem különösebben érdekli a keresztény élet. Mindezt elmondtam az összegyűlteknek, a fiatalember pedig feljött a pulpitusra, és ott imádkoztam vele, hogy befogadja Krisztust. Az efféle incidensek a karizmatikus-pünkösdi világban egyáltalán nem szokatlanok.

A személyes élmények helyett azonban jobb, ha a Szentírással kezdjük, hogy annak fényében vizsgálhassuk meg az ilyen eseményeket. Kezdjük az egyik bölcse­leti könyvből, a Példabeszédek 30,24-25-ből származó mondással: „A hangyák rendkívül bölcsek" (az angol fordítás alapján). A probléma az, hogy a bölcsességük mellé nincsen tudásuk. Aligha lehet a hangyákat azzal vádolni, hogy mozgó enciklopédiák volnának! Ezzel szemben az embereknek bőséges tudás áll rendelkezésére, de nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a bölcsességfogunkat sem túlságosan nagyra értékeljük, modern vilá­gunkban nem sok értéke van az erkölcsi bölcsességnek - ami tragikus állapot, tekintettel arra, hogy a Biblia már ötszáz éve terjed nyomtatásban!

Ha Isten a tudomány beszéde által szól, nem valószínű, hogy valami banális szükség vagy cél áll a háttér­ben. Ő nem fog a kristálygömbös jósolgatások szintjére leereszkedni, hogy „egy magas, sötét idegennel fogsz találkozni". A tudás a Bibliában nem csupán képzettséget jelent, hanem annál nagyobb horderejű dolgot.

Rögtön a kezdeteknél azt olvassuk, hogy „a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél". Tudjuk, hogy mégis megtették, és az első bűn eredményeként megnyerték a tudást, pontosabban a gonosz tudását. Nem tudományos ismeret volt ez, hanem tapasztalat. Megis­merték a fájdalmat, a félelmet, a bűntudatot, a szégyent. Megismerték ugyanakkor a jót is, de csak mint nyomorúságos helyzetük ellentétét.

Ez azóta is így megy. A tizenhetedik században Newton, Kepler és társaik nevével fémjelzett modern természettudomány eleinte fénylő hajnalnak látszott, a borzalmas fejlemények azonban a háború és a gyötrelem vérvörös fellegeihez vezettek. A tudomány nem a szí­vünket, hanem a fejünket tölti meg. Egy bölcsebb embe­riség bizonyára a tudásnak más útját járta volna be.

Minket azonban az isteni tudomány érdekel. Ahhoz, hogy bölcsek legyünk, tudásra van szükségünk, ezért a tudomány beszédének ajándéka a bölcsesség beszéde ajándékának kiegészítője. Mikor a tudomány szava megvilágosít egy bizonyos szituációt, általában a bölcsesség beszédére is szükség van, ha meg akarjuk tudni, mi a teendő. Munkatársam, George Canty a tudomány beszé­de segítségével értesült gyülekezeti vezetőinek éjszakai magán-összejöveteleiről, valamint az ott történtekről. Az Úr a bölcsesség beszédével is szólt hozzá, hogy tudtára adja, mit tegyen: „Mutasd ki, hogy tudsz róla, de ne csinálj semmit!". Ezt a módszert követve a várt nehézségek elhárultak. Bármit takarjon is véleményünk szerint a tudomány beszéde, tanulmányozásunkból nem szabad kihagy­nunk azt a tényt, hogy a Szentírás nagyon gyakran szól róla, és általában speciális értelemben. Azt mindenkép­pen tudjuk, hogy a szellemi bölcsesség és tudomány isteni forrása Isten Igéje. „Óh, Isten gazdagságának, böl­csességének és tudományának mélysége!" (Róm 11,33) Isten írott Igéje az Élő Igét jelenti ki, akiben „van a böl­csességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve". (Kol 2,3)

A Szent Szellem megnyilvánulásának ajándékai túlsá­gosan is értékesek ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhat­nánk őket: „Boldog ember, áld megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez. Mert jobb ennek meg­szerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott arany­nál ennek jövedelme. Drágább a fényes karbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá." (Péld 3,13-15) Jézus a tudást „kincsnek" nevezi. Az alternatíva viszont: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való" és „nedvesség hiányában elszá­rad" (Mt 13,52; Hós 4,6; Lk 8,6-az angol fordítás alapján).

Az ajándékok munkaeszközök az Egyház építésére. Isten azért adja, mert szükségünk van rájuk.
Egy dolgot még egyszer ki kell hangsúlyoznunk. Az Újszövetségben a szellemi ajándékok helyi gyülekezetek számára adattak, és semmilyen más célt nem szolgálnak. Lehetnek olyan különleges ajándékok, melyek rendkívüli esetekben akár tengeren túli nemzetközi szolgálatba is beállíthatnak embereket, a helyi gyülekezetnek azonban a saját, helyi ajándékai által kell áldást nyernie. Az egyes gyülekezetek méreteit és állapotát tekintve ez idealiszti­kusnak tűnhet, mindazonáltal ez Isten elképzelése a dol­gok rendjéről.