2016. május 9., hétfő

Zsoltárok Könyve 14.

1. A karmesternek. Dávidtól.
Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.
2. Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.
3. Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.
4. Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!
5. Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.
6. A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!
7. Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)