„És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk." János 17:22
Ugye, emlékszel mit ír a Lukács 2:52? Azt írja, hogy Jézus gyarapodott az Isten és emberek előtt való kedvességben. Itt a János 17:22-ben azt kéri az Ő Atyjától mennybemenetele előtt, hogy nekünk, az Ő tanítványainak adja meg az Atya ugyanazt a dicsőséget, amit Ő kapott, hogy egyek legyünk, mint amiképpen Ők is Egyek.
Ez legyen elég ahhoz, hogy felbuzduljunk. A fenti rész elolvasása után szívünk teljen meg örömmel. Higgyük el és valljuk meg, hogy kedvességet találunk mindenki előtt, akivel csak találkozunk, és minden helyzetben, amivel szemben találjuk magunkat életünk során. Magasztaljuk Istent és adjunk hálát azért, hogy az Ő kedvessége növekszik rajtunk, ha közösségben vagyunk vele és egymással – ha engedelmesen együtt járunk az Ő akarata szerint, ahogy Jézus is tette.
Krisztus nagykövetei
Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett [kegyelmébe fogadott, egyensúlyba hozott Magával] a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát [szavakkal és tettekkel igyekezzünk másokat is egyensúlyba hozni Vele];
Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban [személyes jelenlétével] megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik [az embereknek] az ő bűneiket [hanem eltörölve azokat], és reánk bízta a békéltetésnek igéjét.
Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk [mint az Ő személyes képviselői], béküljetek meg az Istennel.
Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
II Korinthus 5:18-20
Ugye világosan kiderül számodra ebből a részből, hogy Isten azt várja tőlünk – és rajtunk keresztül a földön mindenkitől – hogy legyünk békességben Vele? Ugye, az is világos számodra, hogy az ördög csalással és megtévesztéssel elrabolta tőlünk ezt a békességet? Jézus azért jött, hogy mindezt helyreállítsa Isten emberei számára – és rajtunk keresztül mindenkinek, mindenhol.
Örökségünk része, hogy Isten kedvességét élvezhessük. Szolgálatunk része, hogy Krisztus nagyköveteiként másokat segítsünk abban, hogy átvehessék Isten megbocsátásának és megbékélésének nagyszerű ajándékát, hogy ők is részesei lehessenek az Ő csodálatos kegyelmének és meg nem érdemelt jóságának.
Isten meg akar békéltetni minket Magával, hogy itt a földön az Ő nagyköveteivé válhassunk. Nekünk is úgy kell tehát magunkra tekintenünk, mint egy másik ország képviselőjére. A Biblia szerint jövevények és idegenek vagyunk itt, ez a föld nem a mi otthonunk, csak ideiglenesen vagyunk itt. (I Péter 2:11). Rajtunk keresztül hív el Isten másokat, hogy ők is részesülhessenek megbocsátásában, kegyelmében és kedvességében.
Gondolj csak bele: hogyan viselkednek a nagykövetekkel? Nem királyi módon bánnak velük? Azt kell elvárnunk, hogy így kezeljenek minket, és nekünk is így kell bánnunk másokkal, akikhez az Úr elküldött az Ő Királysága nevében.
A Biblia azt írja, nemcsak Jézus nemcsak követekké tett minket, hanem királyokká és papokká is (Jelenések Könyve 1:6). Ezért van szükségünk másfajta bánásmódra. Királyi nagykövetekként, isteni diplomatákként kell eljárnunk.
Fordította: Berényi Irén
