"Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?" (Zsoltárok 137:1-4).
Ez a zsoltár Izrael babiloni fogságát mutatja be. Ekkorra Isten népe mindent elvesztett, beleértve szülőföldjét. Foglyul ejtőik pedig azokat a győzelmi énekeket akarták hallani, amelyekről az Izraeliták híresek voltak. "Énekeljetek nekünk! Adjátok elő a jól ismert dalaitokat. Hallottunk azokról a győzedelmi énekekről, amelyeket Isteneteknek ajánlottatok. Énekeljétek azokat nekünk."
Szeretteim, a világ most is győzelmi éneket követel Isten népétől. Ez kihívás számunkra. Amit valójában tudni akarnak az az: "Hogyan fogsz reagálni erre a jelenlegi nehézségre? Hallottunk arról, hogy a te Istened hűséges és erős. És most rendkívül nehéz helyzetben vagy. Vajon abbahagyod az éneklést? Vagy bízol Istenedben az ilyen helyzetekben is? Mielőtt ebbe a helyzetbe kerültél, az Ő hűségéről énekeltél. Az hazugság volt? Most miért nem énekelsz? Megváltozott az Istened? Csak mesékről énekeltél akkor? A szabadításról szóló énekeid csak kitalációk voltak? Kitart a hited, amikor a nehéz idők jönnek?"
Nem hiszem azt, hogy ez a követelés csak gúnyolódás lett volna egyedül. Úgy hiszem, a babiloniak bizonyságtételt akartak hallani. Saját vallásuk üres, száraz, reménytelen volt. Isten Igéjéből tudjuk, hogy a gonoszoknak nincs békességük. És a világ békére vágyik, ahogyan mi is.
Nemrégiben egy folyóirat címlapja a következőt harsogta: "New York City - Buli Minden Éjjel!" Valóban, hétvégenként éjszaka a Times Square-en alig lehet mozdulni a hatalmas bulizni vágyó tömegtől. Azonban késő éjszaka, hajnali 2-3 körül elkezdődik a jajgatás. Kétségbeesett hangok hallatszanak az utcákról, felfedve ezeknek a buliknak a gyötrelmét. A hangok ismétlődnek és eltéveszthetetlenek: Az emberi lélek gyötrelmei az üresség és reménytelenség miatt.
Amikor ezt a zsoltárt olvasom, meg vagyok róla győződve, hogy a babiloniak ugyanilyen elkeseredettek voltak. Hallottak Izrael Istenéről, arról az Istenről, aki csodákat tett, aki törődött népével, aki a biztonság bástyája volt népe számára. Ezek a fogva tartók igaz bizonyságot akartak látni. Szinte könyörgésnek képzelem, ahogy mondták: "Kérlek, énekeljétek nekünk azokat a vidám énekeket, amit Sionban. Mutassátok meg nekünk azt az Istent, akinek van ereje reményt adni a nehéz időkben. Ha ez a ti Istenetek, miért sírtok most? Hol a békességetek, az örömötök? Hol az ő ereje, amit nektek szánt?"
A babiloniaknak szükségük volt arra, hogy lássák Isten népét győzelmi dalt énekelni, amikor a legnehezebb időszakukban voltak. Olyan bizonyságra vágytak, amely mindegy hogyan, de békességet ad a szívüknek. Elképzelem őket, ahogy mondják: "Akár csodát is mutathatnátok nekünk, de az sem számítana. Nem érdekel minket, ha a sánták járnak vagy a vakok látnak. Egy olyan embert akarunk látni, akinek az Istene a békesség forrása akkor is, ha minden rosszra fordul. Erre a csodára vágyunk."
"Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik" (Ézsaiás 26:3). Szeretteim, ez ugyanaz a csoda, az a természetfeletti jelenség amit a világ most látni akar.
A fogságba esett Izraeliták szánalmas bizonyságai voltak Isten hűségének.
Azok az Izraeliták, akik láncba verve ültek Babilonban, nem énekeltek. Egyértelmű, hogy semmit nem tanultak saját tapasztalataik után. Bármilyen próbatételen mentek át, az hiába volt. Minden figyelmeztetés, prófécia, reményteli üzenet az Úrtól felesleges volt számukra.
Így aztán a babiloniak kiábrándultan otthagyták őket. Talán ezt mondták magukban: "Ezek az Izraeliták semmiben nem különböznek tőlünk. Azt gondoltuk, hatalmas Istenük van, de képtelen örömöt adni nekik a nehézségeikben. Mi értelme keresni egy ilyen Istent? Egyáltalán nincs remény a földön. Amikor jön a nehézség, ezek az Izraeliták ugyanúgy kétségbeesnek mint mi."
Szeretteim, ez a világ nem reagál a jó igehirdetésekre. A gyülekezeti programok nincsenek rájuk hatással. Még a gyógyulásoknak is kis hatása van, amióta annyi "csodatevő gyógyszert" találtak fel az életük során. Láttak már bypass műtétet , lábvisszavarrást, szív, szem, tüdő, májátültetést, olyan gyógyulásokat, amelyeket egyébként Isten bölcsessége tesz lehetővé.
A világ olyan keresztény látványa után sóvárog, aki mélységes próbatételben van - olyan valaki után, aki bajban van, falhoz szorítva, nincs menekülési útja - és mégis énekel. Ez a keresztény örvendezik és bízik Istenében. Nem panaszkodik a helyzete miatt. Ehelyett Isten hűségéről énekel. Sem emberben, sem a körülményekben nem bízik, hanem egyedül Istenben.
Ez az a csoda, ami megnyeri az elveszetteket: az igaz békesség csodája a sötét időkben. Miért? A világi és gonosz emberek szintén nehéz helyzetben vannak és reményre vágynak.
A kétségeinkre még a próbatétel oldalán halálos csapást kell mérnünk, különben nyilvános zúgolódók leszünk.
A győzelem után énekelt győzelmi ének nem a hit igaz dala. Miért? A kétségeinkre nem mértünk halálos csapást a tapasztalataink alapján. Azaz, amikor csodálatos szabadítást élünk át, időlegesen eláraszt a hálaadás folyama. Természetes módon örülünk, mert Istenünk kegyelmesen cselekedett a mi javunkra minden kétségünk ellenére. Nos, akkor mi van a kétségeinkkel? Csak még jobban elmélyülnek a szívünkben.
Kedves szent, a tény az, hogy Isten vezetett téged a jelenlegi helyzetbe. Minden oldalról akadály vesz körül, mégpedig úgy, hogy látszólag az ellenség közelít. És Mózeshez hasonlóan mondhatod: "Uram, hűségesen vezettél engem egész életemben. Nem értem, hogy min megyek keresztül. A jövő annyira sivárnak tűnik."
Jelenleg olyan kaotikus időket élünk, amilyet a világ még nem látott. Sátán pedig a félelmet használja arra, hogy tömegeket kínozzon. És mindezek közepette a mi Urunk hívja az Ő népét: "Hogyan fogod kezelni ezt? Elhiszed az én ígéreteimet mindannak ellenére ami körülötted történik? Bízol-e bennem a legmélységesebb félelmeid ellenére?"
Ahhoz, hogy ezt megtehessük, az Úrra kell irányítanunk gondolatainkat: "Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik." (Ézsaiás 26:3). Ebbe beletartozik az akaratunk is. Mindegy, hogy mennyire komolyra fordul a helyzetünk, a hit fel kell támadjon bennünk ezt mondva: "Nem ördög, nem világ! Én abban bízom, Aki mindig hűségesen megszabadított engem."
Ekkor jön a tökéletes béke. Ezt maga az Úr adja, aki gyönyörűségét leli abban, ha Benne bízunk. Aztán amikor a káosz vesz körül, az életünk erőteljes örömüzenetet hirdet. Olyan dalt adott számunkra, amit a világnak kell énekelnünk: "Az Úr hűséges. Átlát az Ő népén!"
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
