Azok, akik azt mondják, a Sátán ki fog békülni Istennel, nem értik a megbékélés igei alapját. Az 1Pt 3:9-ben Péter azt mondja nekünk: „... az Úr...hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérésre jusson.” Figyeljük meg, hogy Isten hosszútűrése „értünk”, az emberi fajért történik. Vegyük észre azt is, hogy a nagyszerű, változatlan, kizárólagos feltétel, amelynek alapján Isten kegyelme és megbékélési ajánlata fennáll: a megtérés. A megtérés kifejezi a bűn alázatos beismerését, egy teljes elfordulást a bűntől, és egy őszinte és visszafordíthatatlan alárendelést Istennek. Ahol nincs megtérés, ott lehetetlen a megbékélés.
A teremtett lények számára lehetséges a szándékos lázadás, amelyet követően azonban később nincs lehetőség megváltozni. Ebben az esetben a megtérés lehetősége többé nem áll fenn. A Zsidókhoz írt levél 12:17-ben olvassuk, hogy Ézsau „azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás (megtérés) helyét”. Szó szerint „nem találta módját gondolkodása megváltoztatásának”. Ami az elsőszülöttségi jogot illeti, Ézsau visszafordíthatatlan döntést hozott. Ezután nem volt lehetősége visszatérni az áldásba, amit eljátszott.
Ugyanez a helyzet igaz örökkévaló módon a Sátánra és az angyalaira. Abban a kezdeti, Isten elleni lázadásban – az örökkévalóság teljes fényében és ismeretében – visszavonhatatlanul és visszafordíthatatlanul elkötelezték magukat. Akaratuk örökre, kibékíthetetlenül ellenséges és ellentétes lett a Mindenható Istennel. A Sátán képtelen a megtérésre, ezért számára nincs lehetőség a kibékülésre.
Krisztus az emberek helyettesítő áldozata lett, nem az angyaloké
A Szentírás világossá teszi, hogy Krisztus engesztelő áldozata kizárólag az ember érdekében történt. Jézus „az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1:29) „Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, … az egész világért is” (1Jn 2:2) Az angol minden esetben (ahogy a magyar is, két kivétellel – a ford.) a „világ” szóval fordítja le a görög koszmosz szót. Egy alapos vizsgálat megmutatja, hogy ez a görög szó, a koszmosz, az Újszövetségben mindenhol egyedül és kizárólagosan erre a Földre és a rajta lakó emberre használatos.
Az Újszövetségből három szakasz is idézhető ennek megerősítésére. A Rómaiaknak írt levél 5:12-ben Pál azt mondja, hogy „egy ember által jött be a világra [koszmosz] a bűn”. Ez az „egy ember” természetesen Ádám volt. A bűnt már a mennyben elkövette a Sátán és az angyalai, de ez a világon kívül esett meg. A bűn a világban a Földön élő emberrel kezdődött.
Ismét Péter második levelét olvassuk Istennek Noé napjaiban az ember feletti ítéletére vonatkozóan, amikor Isten „a régi világnak sem kedvezett, de Noét … megőrizte” (2Pt 2:5) és „amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett” (2Pt 3:6). Mindkét esetben világos, hogy a világ az ember által lakott Földre vonatkozik. A Sátán és angyalai ebbe nem tartoznak bele.
Ebből következik, hogy amikor Jézus „a világ” bűneiért bűnhődött a kereszten a saját halála által, a Földön élő emberért bűnhődött, nem a Sátánért és angyalaiért. Ezzel párhuzamos a Zsidókhoz írt levél 2:14 és 16 kijelentése: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő [Jézus] is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt… mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.” Jézus a teste természete által Ábrahám leszármazottja lett – és ezért Ádámé is. Ő volt „az utolsó Ádám”. Ő lett a kereszten bűnhődő helyettesítő az egész Ádámi fajért. Azonban nem kapott angyali természetet, és nem lett helyettesítő áldozat az angyalokért. Ezért nincs isteni igazságosságon alapuló megbocsátási ajánlat az angyalok számára. Sőt, Jézus kereszten történt halálának igazi célja nem az ördög megmentése volt, hanem ellenkezőleg, hogy „megsemmisítse… az ördögöt”. (Zsid 2:14) Mi lehet ennél világosabb?
Ezért Krisztus – amikor a korszak végén visszatér dicsőségben – úgy tárul elénk, hogy azt mondja a bal keze felől lévő „kecskéknek”: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.” (Mt 25.41) Ez az örök tűz, amit Gyehennának vagy tűz tavának is neveznek, „az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.” Ez a biztos, elkerülhetetlen, örök rendeltetési helyük. Mindamellett, a büntetésnek ez a helye nem az ember számára készült. Nem szükségszerű, hogy az emberi lények idekerüljenek. Amennyiben megtérnek és alárendelik magukat Istennek, Isten megkíméli őket. Számukra ez egy választási lehetőség – amennyiben el is fogadják azt. De a Sátán és angyalai számára nem létezik választási lehetőség.
Fordította: Marton Katalin
