David Yonggi Cho - Dániel könyve 24.

A „történelmi lecke” után Dániel elolvasta a falon levő írást és megmagyarázta a jelentését:

"25 És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26 Ez [pedig] e szavaknak az értelme: Mene, [azaz] számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27 Tekel, [azaz] megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28 Peresz, [azaz] elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
29 Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot [vetének] nyakába, és kikiálták felõle, hogy õ parancsol mint harmadik az országban.
30 Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.
31 És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendõs korában."
(5,25-31)

Miután Belsazár meghallotta a magyarázatot, megváltoztatta a gondolkodásmódját, és megparancsolta hogy jutalmazzák meg Dánielt. De még azon az éjszakán Babilon városa elesett. Ugyanazon az éjszakán, amelyen Belsazár káromolta Istent, a méd-perzsa hadsereg elte­relte az Eufráteszt, amely előtte a városon keresztül folyt. Mihelyt a meder kiszáradt, az ellenség betódult a városba, mint egy szökőár. A királyt ugyanazon az éjszakán megöl­ték és Babilont elfoglalták. A mint Belsazár ap­ja meghallotta a hírt, egy hadsereggel fia megmentésére sietett, de a csatában ő is vereséget szenvedett és fog­ságba került. Pontosan úgy omlott össze Babilon, ahogy a próféták, Jeremiás és Ésaiás előre megmondták.

DÁNIEL AZ OROSZLÁNOK VERMÉBEN

Hamis vád Dániel ellen (6,1-9)

"Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek;
2 És azok fölé három igazgatót, a kik közül egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen.
3 Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkivüli szellem volt benne, úgy hogy a király õt szándékozék tenni az egész birodalom fölé."
(6, 1-3)

Mikor Dániel már meglehetősen öreg volt, a kilencven felé járt, újra igazgatói tisztségbe került - ezúttal a méd Dárius birodalmában. Babilon meghódítása után Dárius király 120 tartományra osztotta fel országát, melyek élére 120 tiszttartót nevezett ki. Ezek élén három igazgató állt, akik a királyi bevételek begyűjtését felügyelték. Közü­lük alighanem Dániel volt a legidősebb.

Dánielt nem csábították a világ élvezetei. Becsületes volt, és olyan odaadással szolgálta a királyt, hogy Dárius igen megszerette, és ragaszkodott hozzá. Ráadásul öreg kora ellenére senki nem tudta felülmúlni bölcsességét, és minden dolgát kiválóan végezte. A király ezért azt tervezte, hogy kinevezi az egész birodalom fölé. De nem min­denki tudott örülni tervének.

"4 Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hûséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne.
5 Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene [valamit] az õ Istenének törvényében!"
(6, 4-5)

Két igazgatótársa nyilvánvalóan féltékeny lett Dániel­re. Lehet, hogy úgy érezték, hogy a fiatalok nem tudnak előre jutni őmiatta. Ráadásul Dániel száműzött volt, Júdából származó fogoly, így sikere és hatalma szálka volt a helybéli polgárok szemében. A két igazgató a tiszttartókat is meg akarta nyerni Dániel ellen. Valahogy így érvelhet­tek: Ha Dániel lesz a főigazgató, neki kell majd szolgál­nunk. Nem fogunk magasabb kinevezéseket kapni, és ti sem. Ki kell tehát szorítanunk őt - de hogyan? Világi élve­zetek vagy politikai ambíciók nem motiválják, ezért csak egy módon tudjuk megfogni. Megfigyeltük, hogy napjában háromszor Istenhez imádkozik szobájában, ablakait Jeru­zsálem felé kitárva. Ezt soha el nem mulasztja. Próbáljunk meg tehát ezen az alapon vádat emelni ellene.

Ily módon megszületett a gonosz terv.

"6 Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj!
7 Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erõs tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentõl vagy embertõl, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.
8 Most [azért,] oh király, erõsítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.
9 Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat."
(6, 6-9)

Dárius királynak tetszett a dolog, mert a birodalom egységesítésének, a hivatalos rend megszilárdításának és saját tekintélye megerősítésének pompás lehetőségét látta benne. Egyetértésének jeléül királyi gyűrűjével hitele­sítette a kiáltványt, hogy az megváltoztathatatlan legyen. A két igazgató ezt látva valószínűleg táncot járt az örömtől. Azt gondolták, végre sikerült Dánielt csapdába csalniuk, és hamarosan a király bizalmát is elnyerhetik.

Dániel időközben nyilvánvalóan tudomást szerzett a dologról. Az egész birodalom főigazgatói tisztségének vá­rományosa bizonyára tisztában volt mindennel, ami a bi­rodalom életét érintette. Pontosan tisztában volt vele, mi az, amit a rendelet tilt, és milyen büntetést helyezett kilá­tásba. Hogyan reagált hát?