A „történelmi lecke” után Dániel elolvasta a falon levő írást és megmagyarázta a jelentését:
"25 És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26 Ez [pedig] e szavaknak az értelme: Mene, [azaz] számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27 Tekel, [azaz] megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28 Peresz, [azaz] elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
29 Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot [vetének] nyakába, és kikiálták felõle, hogy õ parancsol mint harmadik az országban.
30 Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.
31 És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendõs korában."
(5,25-31)
Miután Belsazár meghallotta a magyarázatot, megváltoztatta a gondolkodásmódját, és megparancsolta hogy jutalmazzák meg Dánielt. De még azon az éjszakán Babilon városa elesett. Ugyanazon az éjszakán, amelyen Belsazár káromolta Istent, a méd-perzsa hadsereg elterelte az Eufráteszt, amely előtte a városon keresztül folyt. Mihelyt a meder kiszáradt, az ellenség betódult a városba, mint egy szökőár. A királyt ugyanazon az éjszakán megölték és Babilont elfoglalták. A mint Belsazár apja meghallotta a hírt, egy hadsereggel fia megmentésére sietett, de a csatában ő is vereséget szenvedett és fogságba került. Pontosan úgy omlott össze Babilon, ahogy a próféták, Jeremiás és Ésaiás előre megmondták.
DÁNIEL AZ OROSZLÁNOK VERMÉBEN
Hamis vád Dániel ellen (6,1-9)
"Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek;
2 És azok fölé három igazgatót, a kik közül egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen.
3 Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkivüli szellem volt benne, úgy hogy a király õt szándékozék tenni az egész birodalom fölé."
(6, 1-3)
Mikor Dániel már meglehetősen öreg volt, a kilencven felé járt, újra igazgatói tisztségbe került - ezúttal a méd Dárius birodalmában. Babilon meghódítása után Dárius király 120 tartományra osztotta fel országát, melyek élére 120 tiszttartót nevezett ki. Ezek élén három igazgató állt, akik a királyi bevételek begyűjtését felügyelték. Közülük alighanem Dániel volt a legidősebb.
Dánielt nem csábították a világ élvezetei. Becsületes volt, és olyan odaadással szolgálta a királyt, hogy Dárius igen megszerette, és ragaszkodott hozzá. Ráadásul öreg kora ellenére senki nem tudta felülmúlni bölcsességét, és minden dolgát kiválóan végezte. A király ezért azt tervezte, hogy kinevezi az egész birodalom fölé. De nem mindenki tudott örülni tervének.
"4 Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hûséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne.
5 Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene [valamit] az õ Istenének törvényében!"
(6, 4-5)
Két igazgatótársa nyilvánvalóan féltékeny lett Dánielre. Lehet, hogy úgy érezték, hogy a fiatalok nem tudnak előre jutni őmiatta. Ráadásul Dániel száműzött volt, Júdából származó fogoly, így sikere és hatalma szálka volt a helybéli polgárok szemében. A két igazgató a tiszttartókat is meg akarta nyerni Dániel ellen. Valahogy így érvelhettek: Ha Dániel lesz a főigazgató, neki kell majd szolgálnunk. Nem fogunk magasabb kinevezéseket kapni, és ti sem. Ki kell tehát szorítanunk őt - de hogyan? Világi élvezetek vagy politikai ambíciók nem motiválják, ezért csak egy módon tudjuk megfogni. Megfigyeltük, hogy napjában háromszor Istenhez imádkozik szobájában, ablakait Jeruzsálem felé kitárva. Ezt soha el nem mulasztja. Próbáljunk meg tehát ezen az alapon vádat emelni ellene.
Ily módon megszületett a gonosz terv.
"6 Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj!
7 Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erõs tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentõl vagy embertõl, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.
8 Most [azért,] oh király, erõsítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.
9 Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat."
(6, 6-9)
Dárius királynak tetszett a dolog, mert a birodalom egységesítésének, a hivatalos rend megszilárdításának és saját tekintélye megerősítésének pompás lehetőségét látta benne. Egyetértésének jeléül királyi gyűrűjével hitelesítette a kiáltványt, hogy az megváltoztathatatlan legyen. A két igazgató ezt látva valószínűleg táncot járt az örömtől. Azt gondolták, végre sikerült Dánielt csapdába csalniuk, és hamarosan a király bizalmát is elnyerhetik.
Dániel időközben nyilvánvalóan tudomást szerzett a dologról. Az egész birodalom főigazgatói tisztségének várományosa bizonyára tisztában volt mindennel, ami a birodalom életét érintette. Pontosan tisztában volt vele, mi az, amit a rendelet tilt, és milyen büntetést helyezett kilátásba. Hogyan reagált hát?