'Ezek zúgolódók, panaszkodók, akik a saját bűnös kívánságaik után járnak [más szavakkal: nem mondtak nemet a lelküknek]; hangzatos szavakat mondva jártatják szájukat; hízelegnek másoknak, csak hogy hasznot tudjanak húzni belőlük. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondták. Azt mondták ugyanis, hogy az utolsó időkben gúnyolódok támadnak, akik a saját istentelen, bűnös vágyaik szerint élnek. Ezek érzéki emberek, akik szakadásokat okoznak; akikben nincsen Szent Szellem.'
Újra megkérdezem: kitalálod-e, milyen szó szerepel az eredetiben az „érzéki" helyett? Lelki. Kik okoznak tehát szakadásokat a gyülekezetben? A lelki emberek. Látjuk tehát ezen igeszakaszból, hogy a keresztények közötti szakadások forrása a lélek birodalmában helyezkedik el.
Amikor az ember lelkivé válik - azaz a lelke és teste többé már nincs alávetve a szellemének, illetőleg a Szent Szellemnek akkor történik az, hogy szakadások, viszályok, veszekedések, eretnekségek és mindenféle más egyéb, gonosz dolgok teret tudnak bennünk nyerni. A szellemnek már nem alávetett lélek kikerül a védelem alól, és fedetlenné válik. Ki lesz téve a gonosz - mind testi, mind démonikus - behatásoknak.
Mily döntő fontosságú tehát, hogy képesek legyünk megfelelően megítélni, melyek a szellemi, és melyek a lelki dolgok! Tudnunk kell meglátni a különbséget e kettő között. Hadd jegyezzem meg őszintén: a legtöbb keresztény, akikkel találkoztam, nem képes a megfelelő különbségtételre. Hagyják, hogy folyamatosan becsapja őket valamilyen lelki eredetű dolog, ami szelleminek álcázza magát. Úgy vélem, a lelki dolgok fő tevékenysége az, hogy az igazi (vagyis a szellemi) helyett valamilyen pótszert produkáljanak."
