Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 3.

Amióta Darwin 1859-ben megjelentette "A fajok eredete" (Origin of Species) című könyvét, az elméletet - éppen könnyen felfedezhető gyengeségei mi­att - sokféle irányban kísérelték meg finomítani, továbbfejleszteni. Ez a munka azonban egyre világosabban érvényre juttatta az evolucionizmus ateista és keresztényellenes jellegét. Ma­ga Darwin még óvakodott teljesen kizárni egy természetfeletti Teremtő létezésének lehetőségét, feltehetően több okból is. Az egyik ok bizonyára természettudósi becsületességével függ össze: Darwin maga is igen jól látta elmélete korlátait. Nemcsak az élet keletkezésére nem volt pontosabban körvonalazható hipotézise, hanem a ma­gasabb komplexitású szervek létrejöttére sem. Tudta, hogy elmélete képte­len magyarázatot nyújtani olyan bo­nyolult szervek kialakulására, mint a szem, a fül és főként az agy. Az evolúcióelmélet máig megoldatlan problémája, hogy e szervek egyes részeinek összhangban kell együttműködniük ahhoz, hogy az olyan összetett fizikai, kémiai, biológiai és szellemi folyama­tok, mint a látás, a hallás és a gondol­kodás megvalósulhassanak. Vagyis: a szervek mindaddig használhatatlanok lennének, amíg minden egyes részük kifogástalanul ki nem alakul. A mo­dern rendszerelmélet még inkább kiélezi azt a kérdést, hogy egy bonyolult rendszer összfunkciója az alaprendszerek (részrendszerek) funkcióinak nem egyszerű összegzése, hanem minőségileg magasabbrendű együttese, uniója. Roppant valószínűtlen tehát, hogy a bonyolult rendszerek minden kritériumát kielégítő szervek egyes elemeit, egységeit a puszta, irányítatlan vélet­len - amit az evolúció egyik motorjá­nak, hajtóerejének tekintenek - egyesí­tette volna a megfelelő időben (szinte azonnal?) kiválóan működő, fejlett or­ganizmussá.

Darwin tisztában volt e probléma rendkívüli nehézségeivel. Idézzük sa­ját szavait: „Az a feltételezés, hogy szemünket... a természetes kiválasztó­dás alakította ki, őszintén megvallom, a legnagyobb mértékben képtelenségnek látszik." Azóta több, mint száz év telt el és a probléma változatlanul megoldatlan. A kiváló csillagász és magfizikus, Robert Jastrow, aki az álta­lános evolúcióelmélet egyik legna­gyobb tekintélye, ezt mondta: „Min­den arra mutat, hogy a szem tervezőmunka eredménye; egyetlen teleszkópkészítő sem tudta volna jobban megalkotni."

A klasszikus evolúcióelmélet korlá­tait és a Teremtő létezésének lehetősé­gét Darwin a következő módon kapcsolta össze a A fajok eredete c. művé­nek utószavában: „Nagyszerűség van ebben a felfogásban, amely szerint a Teremtő az életet a maga különböző erőivel eredetileg csupán néhány vagy csak egyetlen formába lehelte be­le." Ezzel nyíltan elismerte, hogy az élet keletkezését illetően nem tud ál­lást foglalni.

Darwin életrajzírója, Robert Clark to­vábbi érdekes adalékokkal szolgál az evolúcióelmélet „atyjának'' személyes vívódásairól. Azt írja, hogy Darwin rengeteg energiát ölt abba, hogy azt a látszatot (érzetet) keltse könyvének ol­vasóiban, mintha a közel húsz évi ku­tatómunka során felhalmozott tudományos anyag győzte volna meg az evolúciónak a természetes kiválasztódás segítségével történt tényszerű leját­szódásáról. Egész életútját áttekintve és együtt értékelve viszont az derül ki, hogy maga az elképzelés már 29 éves korában (főként Malthus műveinek ol­vasása után) végérvényesen, kemény prekoncepcióként megfogalmazódott benne. A következő húsz év alatt min­den bizonyítékot megkísérelt felderíte­ni, amely elképzeléseit alátámasztotta és gondosan elkerült minden olyan tapasztalati tényt vagy elgondolást, amely elméletét gyengítette, esetleg alapjaiban cáfolta volna. W. J. Ouweneel holland biológus ehhez a következő kommentárt fűzi:

„Hosszadalmas küzdelem volt ez azért, hogy kikerülje az egyházat és az Istent. Ez a harc lehetett az oka az ő titokzatos és megmagyarázhatatlan pszichoszomatikus betegségének, amely élete folyamán olyan gyakran próbára tette. Darwin nagyszerű és nagyon szeretetreméltó ember volt; és noha, szinte az egész világ tisztelte, magányos tragikus harcában sajnos, tönkrement. Hívőkkel volt körülvéve; saját felesége, kertésze, házvezetőnője mélyen hívő keresztények voltak. Ő maga írja halála előtt: »Ami a jövendő életet illeti, mindenkinek magának kell választania a homályos elképzelések közül.«."

Az evolucionizmus teljesen ateista és keresztényellenes jellegét jól bizonyítja néhány világszerte ismert képviselőjének állásfoglalása, amelyek nyilvános szakmai fórumokon hangzottak el vagy publikációkban kerültek nyilvánosságra.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.