Ahhoz, hogy a kérdés és a rá adandó válasz jelentőségét érzékeltetni lehessen, szükségesnek látszik bizonyos szabatossággal meghatározni, hogy ebben a cikkben és a hozzá kapcsolódó későbbi folytatásokban mit értünk evolúción és a vele rokon, önálló fogalmak megjelölésére használt kifejezéseken.
A latin eredetű „evolúció" szó általános értelemben véve fejlődést, kibontakozást jelent és a fokozatosan végbemenő változásokra utal, szemben a „revolúció" (forradalom) szóval, amely hirtelen változást fejez ki. Az újabbkori fejlődéselméletek ezen a szón a legkisebb kezdetektől kiinduló és mindig a nagyobb képződmények irányába előrehaladó fejlődést értenek, amely során a vizsgált objektumok és/vagy folyamatok bonyolultsága is egyre növekszik. A fejlődéselméletek - mint Werner Gitt megállapítja - lényegileg négy nagy területtel foglalkoznak, ezek:
(1) A Világegyetem fejlődése
(2) A Föld geológiai fejlődése
(3) Kémiai fejlődés
(4) Biológiai fejlődés.
A Carsten Bresch-féle felosztás másfajta rendező elvek szerint három evolúciós szakaszt különböztet meg:
(a) Az anyag fejlődése,
(b) Az élő szervezetek fejlődése,
(c) A szellem fejlődése.
Az evolúció tágabb értelemben tehát mindaz, amit felsoroltunk, szűkebb értelemben azonban a mindkét osztályozásban megtalálható biológiai evolúció jelenti a fogalom „kemény magját". A biológiában azokat a folyamatokat jelölik az evolúció kifejezéssel, amelyek az idők folyamán a természetben játszódtak le. Emellett különbséget szokás tenni makró- és mikró- evolúció között. A mikróevolúció szóval az adott fajon belül a fajtákkal kapcsolatos változatosságot, egyes értelmezések szerint a fajtákon belül lehetséges kisebb-nagyobb változások megtörténtét jelölik. A makróevolúció az egyik fajnak a másik fajból való létrejöttét jelenti. Míg a mikróevolúció kétségtelen létezését az állattenyésztésben és a növénytermesztésben tényszerűen el kell ismerni, hiszen mindennapos jelenségről van szó, addig az ún. makróevolúcióval szemben súlyos kétségek merülnek fel. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban - hacsak az ellenkezője nincs kiemelve - evolúción a makróevolúciót értjük.
Scott M. Huse szerint: „az evolúció úgy definiálható, mint egy elképzelt folyamat, amely által élő dolgok alakulnak ki önmaguktól, teremtő nélkül, és valamilyen módon javítják, fejlesztik önmagukat. E hit szerint az összes baktérium, növény, állat és ember puszta véletlen folytán keletkezett egyetlen távoli őstől, amely valahogyan létrejött. Mindez a feltételezések szerint véletlenszerűen alakult ki, bármiféle intelligencia és tervezés hasznosítása nélkül."
A Világegyetem ősanyaga, amelyből a természetben található további elemek megfelelő körülmények között létrejöttek, a hidrogén. Talán meghökkentő, de ehhez illik Huse további megállapítása. Idézzük: „Az alapvető premisszája ennek a 'molekulától az emberig' ívelő elméletnek, hogy a hidrogéngáz, amennyiben elegendő idő áll rendelkezésre, emberekké változik."
Huse, mint látjuk, nem választja el élesen az „evolúciót" az „evolúcióelmélettől". Ebben rejtett formában az az állásfoglalás tükröződik, hogy az evolúció egy „elképzelt folyamat", amely hipotézisekre (előfeltevésekre) alapozott elmélet alapjául szolgál. Vagyis: ellenkezőleg számos természettudós meggyőződésével és széles körben hangoztatott véleményével, nem tény, hanem elmélet. Szándékosan nem használja a „tudományos" jelzőt. Hogy miért, azt a későbbiekben szándékozunk kifejteni. Elöljáróban csak annyit jegyzünk meg, hogy tényen a valóság valamely mozzanatát, eseményét értjük, amely van, megtörtént, létrejött.
A bevezetőben röviden szólnunk kell még az evolucionizmusról. Mint J. Van der Graaf tömören jellemzi, ez lényegében életszemlélet és világnézet. Életszemlélet, amely abban hisz, hogy a dolgoknak önálló, belső hajtóerőtől előmozdított és törvényszerű fejlődése van. Egyben világnézet, eszmerendszer, amely egyetlen feltevésen alapszik: nincs Isten, ennek következtében csak olyan magyarázatot fogad el, amely materialista. Más szavakkal: a természet erői, a természet törvényei és a természetes fejlődés autonóm, s mint Laplace mondotta Napóleonnak: "ebben a világképben... Isten számára már nem maradt hely."
Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.
Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.
