A gyógyító mozgalom rövid története 1.

A kereszténységben a betegek gyógyulásáért való imának az eredete és létjogosultsága abszolút mértékben igazolt. Ennek ellenére a kereszténység egyik legtöbbet támadott és legvitatottabb jelensége a hit által való gyógyítás tana és szolgálata. Egyesek a gyógyí­tás teológiájának hitelessé­gét és megalapozottságát, mások a gyógyulások Istentől származó eredetét kérdőjelezték meg. Az Evangélium igazságától elszakadt irányzatok pedig egyenesen azt vallották, hogy Is­ten természetfölötti beavat­kozásának és a csodáknak a kora lejárt, Isten ma már nem gyógyít. Ezzel szem­ben a tények azt igazolják, hogy Isten a teológiai és fe­lekezeti különbözőségekkel nem törődve, gyógyulással válaszolt a szükségben levő emberek hitből való imádságaira. A gyógyító mozgalom története során, a legkülönfélébb szolgálatok és körülmények között, több tízezren épültek fel gógyíthatatlan betegségekből, végtagok nőttek ki, és tucatjával támadtak fel halottak Isten ereje által.

A külső eseményekből nem lehet tudni azt, hogy pontosan mi és hogyan történt, csak azt a kétségbevonhatatlan tényt állapíthatjuk meg, hogy a gyógyulás a legreménytelenebb helyzetekben is megvalósult. Ezért ennek a rövid összeállítás­nak a címe némileg megtévesztő. A gyógyító mozgalom igazi története ugyanis a nem látható szinten zajlott. Nem évszámok­ban, teológiákban és statisztikai adatokban, hanem emberi sorsokban, Isten szeretetének személyes megtapasztalásában, ember és Isten hit által való bensőséges kapcsolatában, a Szent Lélek láthatatlan működésében. E rövid anyag közreadásával elsősorban arra vállalkozunk, hogy az Egyház legújabbkori történetében legjelentősebb szerepet játszó mozgalom fontosabb személyiségeit és ese­ményeit felvázoljuk.

A gyógyító mozgalom jelentősége

A keresztények minden korszakban hittek Isten gyógyító beavatkozásában, és az Egyházban a gyógyítás szolgálata sohasem szakadt meg. Bizonyos időszakokban a gyógyítás az Egy­ház egészének természetes gyakor­lata volt, máskor csak kis csoportjaiban létezett. Gyógyítás tehát mindig volt, de a "gyógyító moz­galom" elnevezést nyert irányzat­ról attól kezdődően beszélhetünk, amikor a gyógyítás tudatos gya­korlattá vált, és saját tanításokkal, vezetőkkel és követőkkel rendelke­zett.

A gyógyító mozgalom legjelen­tősebb felfedezése az volt, hogy a gyógyulás a megváltásnak a bűnbocsánattal egyenrangú része. A gyógyító mozgalom képviselői ezt hirdették, aminek eredményeképpen a hívők bűnbocsánatot nyertek és meg is gyógyultak. A gyógyító mozgalomnak azok az irányzatai, amelyek megkérdőjelezték a bűnbocsánat és a gyógyulás egyenrangúságát a megváltásban, azok rövid időn belül kikerültek az ébredés élvonalából. Amikor a gyógyulást kiemelték a megváltás egészéből, és attól függetlenül igyekeztek gyógyítani, vagy tévtanításokkal kapcsolták össze, a jelek és a csodák megszűntek. Mindazok, akik a gyógyulást csak kiegészítő áldásnak, és az egyház különleges szolgálatának tekintették, kiestek a Szent Lélek munkájából, így például azok az 1894 előtti szentség-gyülekezetek, amelyek nem követték a mozgal­mat a pünkösdi ébredésben.

A gyógyító mozgalom története mutatja, hogy azok a keresztény csoportok, amelyek a gyógyulást a megváltás szerves részének tar­tották, hittek az isteni gyógyítás­ban és gyakorolták is azt, azok a Szent Lélekkel való rendkívül szo­ros közösségre jutottak, amelynek bizonyítéka, hogy már a pünkösdi és a karizmatikus ébredés előtt a Szent Lélek egyéb ajándékai is mű­ködtek az életükben. Ezeken a helyeken a bűnbocsánatnak és a megigazulásnak az elfogadása is nyilvánvalóbb volt. A Szent Lélekkel való szoros közös­ségnek köszönhetően pedig a szentségnek sokkal magasabb fo­ka valósult meg. E két ok miatt a kiteljesedő gyógyító mozgalom gyakorlatilag eggyé vált az ún. szentség mozgalommal, és előké­szítője volt a pünkösdi és a kariz­matikus ébredésnek is. A hitből való gyógyulások újra Isten termé­szetfölötti munkájára, a Szent Lé­lek személyére, erejére és ajándé­kaira irányította a hívők figyel­mét. Ezáltal az Egyház újraéledé­sének elindítóivá váltak.

Már a mozgalom kezdetén nagy meglepetést okozott, hogy a természetfeletti gyógyulások mel­lett a Szent Lélek erős jelenlétében elkezdtek nyelveken szólni olyan emberek, akik mit sem tudtak er­ről az ajándékról.

Charles Parham, a pünkösdi mozgalom atyja szerint ahol hit­tek a gyógyulásban, ott könnyen elfogadták a Szent Lélek-keresztséget, a nyelveken szólást is. Így a pünkösdi megtapasztalással és a nyelveken szólás hangsúlyozásá­val, a gyógyító mozgalom a pün­kösdi ébredés elindítója, később pedig első számú bázisa lett.

A nyelveken szólás után joggal feltételezték, hogy a Szent Lélek többi ajándékának is működnie kell. Ez a feltételezés lett a kariz­matikus mozgalom kiindulópont­ja, amely aztán a Szent Lélek vala­mennyi ajándékával kapcsolatos bibliai igazságra ráirányította a fi­gyelmet A gyógyító mozgalom másik jelentősége abban áll, hogy képes volt ledönteni a felekezeti korláto­kat, mert a hitetlen és üres teologizálás helyett Isten szeretetére, a megváltás valóságára és Istennek az emberek legtermészetesebb szükségeivel kapcsolatos válaszaira irányította a figyelmet. A ke­reszténység megosztottságával kapcsolatban megmutatta a Szent Lélekben való egység helyes útját a hazug és képmutató ökumenizmussal szemben.

A gyógyítás szolgálata ma is természetes gyakorlat azokban a gyülekezetekben, amelyek a jelen­leg is zajló keresztény ébredés él­vonalában vannak.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.