Egy nap, ahogy a titkos helyen pihentem, az Úr egy látást adott nekem friss vizű kutakról, és egy adott gyülekezetről. Aztán éreztem, hogy Ő arra hív, hogy kutakat ássak gyülekezetek mellé.
Mikor Isten valamit mond nekünk, amikor az Ő jelenlétében vagyunk, válaszolnunk kell. El kell mennünk, és megtenni, amit Ő mond. Jézus azt mondta: A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát ( János 5,19 ). Jelenlétében Isten megtöri a szívünket, és felnyitja a szemeinket, hogy lássuk, mit is cselekszik körülöttünk. Ez az, ami miatt sehova sem mehetünk az Ő jelenléte nélkül az életünkben. A titkos helyen elsősorban azért maradunk, mert szeretjük Őt, de azért is, mert olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, és látnunk kell, ahogy Isten megmutatja nekünk, mit is kell tennünk.
Miután hallottam, amit Isten mondott nekem a kutakról, vettünk két, kútásáshoz való fúrót. Az a gyülekezet, amit a látomásban láttam, fizette az egyiket. Mikor a fúrók megérkeztek, szinte azonnal elvesztettük az egyik kulcsait. A másik fúrót és a robbanótöltetet két hatalmas konténerben szállították. A robbanótöltet ahhoz kellett, hogy átjusson a gép különösen kemény talajon is. Prófétikus helyzet volt, mert a következő két évben mindkét fúró csak hevert ott. Elvesztettük az egyetlen, megfelelően képzett mérnökünket, mert a hatóságok bevonták a vízumát. Az egyik barátunk foglalkozott a projekttel, de nemsokára ő, a felesége, és két gyermeke is ki lettek utasítva az országból. Megpróbáltunk segítséget szerezni a fúrók működtetéséhez, de ez Dél-Kelet Afrikában finoman fogalmazva, nehéznek bizonyult.
Szóval így álltunk, néhány helyes, kútfúró berendezéssel, amit senki nem tudott működtetni. Szánalmas volt. A nagy vízió eszközei megvoltak, de csak semmittevően csücsültek ott. Nem volt technikai segítségünk, még kulcsok sem, hogy beindítsuk a fúrókat.
Két évig küzdöttünk, hogy a kutak víziója valósággá váljon.
Mondtam Istennek, hogy nem tudom egyedül csinálni, ahogy Mózes is tudta, hogy nem tudja egymaga végezni, amire Isten elhívta őt ( II. Mózes 33,12 ). Megkérdeztem Istent, mit tegyek. A fúrók ott voltak, de nem volt műszaki képesség a használatukhoz. Tudtam, hogy igaz látásom van, de nem tudtam, hogyan kéne a darabokat összerakni. Fordulatra volt szükségünk. Akartuk, hogy azok a kutak ki legyenek ásva. Vizet akartunk minden szomjazónak a nemzetben. Továbbra is Isten ígéretébe - mely fizikális és anyagi természetű vizek feltörésére vonatkozott - vetettük a bizalmunkat.
Végül érkezett egy kis remény, mikor egy barátunk azt mondta, hogy ismer egy mérnököt, akinek az a szándéka, hogy idejön Georgiából és segít. David-nek hívták. Mikor David megérkezett, felfedeztük, hogy egy másik készlet kulcsot is elvesztettünk - ez volt a hozzáférés eszköze a második fúró konténeréhez. Rávettük az egyik fiatal emberünket, hogy hegesztőpisztollyal vágja át a konténert! Hamarosan ezután kihajtottam, hogy lássam, hogyan boldogul az új mérnökünk. Amikor megálltam a fúrók előtt, és kiszálltam a kocsiból, azt mondta:
- Helló, bébi. Látni akarod fúrni ezeket a gépeket?
-Persze - válaszoltam.
- Nagy csoda lesz ez. El sem tudom mondani, milyen nagy csoda. Akarod látni ezeket a gépeket fúrni, bébi?
Ezen a ponton tanakodni kezdtem, ez az ember vajon hova járhatott iskolába. Aggódni kezdtem. Mindenkinek azt mondtam, hogy egy kútfúrás-szakértő mérnök érkezett,és már azon a ponton vagyunk, hogy beindítjuk a fúrókat. Ahogy ránéztem az emberre, hirtelen elgondolkoztam, vajon csak megközelítő mértékben képzett-e a munkára.
Természetesen Isten bárkit képes kiképezni, aki tetszik Neki, és akkor, amikor tetszik Neki. Bármelyik átadott életű szerelmest vagy edényt képes használni. Emiatt látta jónak, hogy használja Mózest - hiszen ő megmondta Istennek, hogy sehová sem megy Jelenléte nélkül. Isten embert keres, aki nem a saját képességeitől függ, és Mózes tudta, hogy a feladata lehetetlen Isten segítsége nélkül. Alávetette magát Isten vezetésének, mert tudta, hogy nincs más mód teljesíteni azt.
Makacs imáinknak ugyanilyeneknek kell lenniük: - Isten, bármit meg fogok tenni, amit mondasz, de velem kell jönnöd. Nem fogok a képességeim hiánya miatti megelégedett lemondásban élni. Átadom magam Neked. Bízom Benned, hogy képessé teszel engem.
A következő pénteken David megkérdezte, vajon nem tudnék-e jobban prédikálni vasárnap, ha a fúrók a gyülekezeten kívül parkolnának. Tetszett az ötlet, és mondtam, hogy valószínűleg jobban prédikálnék. Vasárnap két óriási teherautó vontatta el a fúrókat a gyülekezeti ház elől. David elfordította a kulcsot, és a fúrók járni kezdtek. A szemem előtt törték fel a földet. Szédelegtünk az örömtől. Két év után végre látjuk az álmunk beteljesülését!
Az istentisztelet után meghívtuk Davidet arra, amit én "szent káosz éjszakának" hívok. Minden vasárnap temérdek gyereket hívok meg, hogy az éjszakát a házunkban töltse. Csirkét eszünk, kólás üvegeket verünk csapra, és nézzük a gyerekeket késő éjszakáig játszani. Nagyon hangos, nagyon vidám, és mindig különösen vad időtöltés ez, bármelyik látogatónk számára.
Miután a zaj és fesztivál közepette letelepedtünk, David hozzánk fordult, és azt mondta:
- Na, most elmondom nektek az igazat, oké? Sosem fejeztem be a középiskolát. Még csak kutat sem láttam. Sosem láttam vizet kijönni semmilyen lyukból. De volt egy álmom. Hittem, hogy Isten használni fog engem, hogy kutakat ássak ki Afrikában. Hittem Istenben, hogy össze fogom rakni azokat a fúrókat. Hittem, hogy Isten mondta, hogy én vagyok a megfelelő ember erre a munkára! Van egy cégem, és fúrunk, de csak oldalról. Sosem fúrtam semmit egyenesen lefelé! De volt egy álmom!
Csak néhány nap alatt, ahogy Isten használta Davidet, beteljesítette a küldetést, ami évekre megakadt. Két képzett mérnök azt mondta, nem lehet megcsinálni. Még a kormány is próbálta megakadályozni a fúrást. Ennek ellenére Isten küldött egy embert, aki hitt abban, amit hallott a titkos helyen. Bízott Istenben, hogy Isten meg fogja adni a képességet neki, hogy összerakja azokat a fúrókat. Hallotta Istent, és cselekedett. Emberek ezrei most friss, tiszta vizet isznak, mert egy átadott edény igent mondott.
Ma egy odaszánt kútásó csapatunk van, köztük egy fantasztikus, képzett, mozambiki mérnök, és folytatjuk az új kutak kiásását Mozambikban.
-Persze - válaszoltam.
- Nagy csoda lesz ez. El sem tudom mondani, milyen nagy csoda. Akarod látni ezeket a gépeket fúrni, bébi?
Ezen a ponton tanakodni kezdtem, ez az ember vajon hova járhatott iskolába. Aggódni kezdtem. Mindenkinek azt mondtam, hogy egy kútfúrás-szakértő mérnök érkezett,és már azon a ponton vagyunk, hogy beindítjuk a fúrókat. Ahogy ránéztem az emberre, hirtelen elgondolkoztam, vajon csak megközelítő mértékben képzett-e a munkára.
Természetesen Isten bárkit képes kiképezni, aki tetszik Neki, és akkor, amikor tetszik Neki. Bármelyik átadott életű szerelmest vagy edényt képes használni. Emiatt látta jónak, hogy használja Mózest - hiszen ő megmondta Istennek, hogy sehová sem megy Jelenléte nélkül. Isten embert keres, aki nem a saját képességeitől függ, és Mózes tudta, hogy a feladata lehetetlen Isten segítsége nélkül. Alávetette magát Isten vezetésének, mert tudta, hogy nincs más mód teljesíteni azt.
Makacs imáinknak ugyanilyeneknek kell lenniük: - Isten, bármit meg fogok tenni, amit mondasz, de velem kell jönnöd. Nem fogok a képességeim hiánya miatti megelégedett lemondásban élni. Átadom magam Neked. Bízom Benned, hogy képessé teszel engem.
A következő pénteken David megkérdezte, vajon nem tudnék-e jobban prédikálni vasárnap, ha a fúrók a gyülekezeten kívül parkolnának. Tetszett az ötlet, és mondtam, hogy valószínűleg jobban prédikálnék. Vasárnap két óriási teherautó vontatta el a fúrókat a gyülekezeti ház elől. David elfordította a kulcsot, és a fúrók járni kezdtek. A szemem előtt törték fel a földet. Szédelegtünk az örömtől. Két év után végre látjuk az álmunk beteljesülését!
Az istentisztelet után meghívtuk Davidet arra, amit én "szent káosz éjszakának" hívok. Minden vasárnap temérdek gyereket hívok meg, hogy az éjszakát a házunkban töltse. Csirkét eszünk, kólás üvegeket verünk csapra, és nézzük a gyerekeket késő éjszakáig játszani. Nagyon hangos, nagyon vidám, és mindig különösen vad időtöltés ez, bármelyik látogatónk számára.
Miután a zaj és fesztivál közepette letelepedtünk, David hozzánk fordult, és azt mondta:
- Na, most elmondom nektek az igazat, oké? Sosem fejeztem be a középiskolát. Még csak kutat sem láttam. Sosem láttam vizet kijönni semmilyen lyukból. De volt egy álmom. Hittem, hogy Isten használni fog engem, hogy kutakat ássak ki Afrikában. Hittem Istenben, hogy össze fogom rakni azokat a fúrókat. Hittem, hogy Isten mondta, hogy én vagyok a megfelelő ember erre a munkára! Van egy cégem, és fúrunk, de csak oldalról. Sosem fúrtam semmit egyenesen lefelé! De volt egy álmom!
Csak néhány nap alatt, ahogy Isten használta Davidet, beteljesítette a küldetést, ami évekre megakadt. Két képzett mérnök azt mondta, nem lehet megcsinálni. Még a kormány is próbálta megakadályozni a fúrást. Ennek ellenére Isten küldött egy embert, aki hitt abban, amit hallott a titkos helyen. Bízott Istenben, hogy Isten meg fogja adni a képességet neki, hogy összerakja azokat a fúrókat. Hallotta Istent, és cselekedett. Emberek ezrei most friss, tiszta vizet isznak, mert egy átadott edény igent mondott.
Ma egy odaszánt kútásó csapatunk van, köztük egy fantasztikus, képzett, mozambiki mérnök, és folytatjuk az új kutak kiásását Mozambikban.
Fordította: Mihályi Dorottya
