A következő a kijelentés. Nos, az átélt élményeim miatt ez megint csak igen szubjektív dolog számomra. Lehet, hogy te nem élted át ugyanazokat, mint én. Mindenesetre a helyettesítőszer itt a manipuláció. Ilyen körülményekre gondolok, mint pl. a következő. Éppen egy alkalmon veszel részt, és az igehirdető azt mondja: „Itt van közöttünk ma este 10 olyan ember, akik mindegyike 1000 dollárt készül adakozni". Ez vajon kijelentés? Talán. De ha nem, akkor mi? Manipuláció.
Van egy üzletemberként dolgozó svéd barátom. Ő mesélte, hogy egyszer részt vett egy hasonló alkalmon. Az igehirdető itt is anyagi természetű felhívást intézett a hallgatókhoz, és a barátom adott is 1000 dollárt. Útközben hazafelé aztán végig saját magát hibáztatta. Felismerte, hogy mesterien manipulálták. A felesége így reagált: Ha én adakoztam volna ugyanezt az összeget, nagyon megharagudtál volna rám".
E téma kapcsán mellesleg nem is annyira a pontos terminológiahasználaton van a hangsúly. Egyszerűen csak rá szeretnélek ébreszteni arra, hogy nagy különbség van a szellemi és lelki dolgok között. A saját túlélésed miatt szükséges meglátnod ezt. Alapvető fontosságú, hogy meg tudd különböztetni a kettőt. Amikor megérted a fogalmakat, sokkal könnyebben meg tudod ítélni a különbségeket.
Vegyük például a megkülönböztetés szellemi cselekedetét. Mi ennek a lelki pótléka? A kritizálás. A lelki emberek kritizálóak.
Mi a helyzet a meggyőzés terén? A legtöbb ember nem is gondolná, hogy mi ennek a helyettesítője - de nekem ez az egyik állandó, kedvenc vesszőparipám. A válaszom tehát: a bűntudat. Erős meggyőződésem, hogy a Szent Szellem soha nem azt akarja elérni, hogy bűnösnek érezd magad. Meggyőz a bűneiddel kapcsolatban; elmondja, mit tettél rosszul; megtérésre hív. De mihelyst megtérsz, az egész ügy lezárul. Ami engem illet, én megtanultam, hogy különösen nagy gyanakvással fogadjam azokat, akik bűnösség-érzést váltanak ki bennem. A céljuk ugyanis sokszor a manipulálás. Mert tudod, pusztán bűntudattal az ügy soha nem rendeződik el. Eleget tettem-e? Többet kellett volna tennem? Mit mondtam? Valami mást kellett volna mondanom? Az önostorozásnak soha nem szakad vége.
És mi a helyzet az együttérzés terén? A hamis lelki alternatíva az én terminológiám szerint a szimpátia, a rokonszenv. Sokan szeretik, ha szimpátiaérzettel viseltetnek feléjük, de együttérzést már nem akarnak. Az együttérzés erőteljes, és változást követel. Azt mondja: „Igenis tudsz változni!" A szimpátia viszont így szól: „Ó, te szegény! Odaülök melléd, és rokonszenvezek veled. Táplálom az önsajnálatodat."
Látod-e már, hogy mindig a lélek bizonyul a fő problémás területnek? A lélek lázadása az, amely minden emberi probléma alapvető oka. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy óvatlanok legyünk. A Sátán állandóan e területet veszi célba, ezért biztosak lehetünk abban, hogy bennünket is megkísért a lélek területén.
Idézet 'Derek Prince Számítasz Istennek' c. könyvéből
