Spurgeon: A boldogulás titkáról 2.

Ε földön mindenütt arcunk verítékével kell enni a kenyeret. Aki a munkától és a fá­radságtól menekülni akar, annak sasszár­nya kell, hogy legyen.
Az a tyúk, amelyik ülve marad az etetés­nél, éhes marad, de azért ne futkoss örökké ide-oda, mert a guruló kövön nem nő moha. Aki az élet harcában szorgalmas és kitartó, az győz! Aki sokáig vár, az nyer! Ha előbb ezt, azután azt, majd valami mást, utána pedig mindent akarsz, ez együttvéve semmit sem jelent, de aki a lován kitartóan ülve marad, az egyszer célhoz ér. Egy helyben érik meg a vetés, egy fészekben költ a ma­dár, egyvégtében sül meg a kenyér és egy- egy folyóban nőnek fel a halak.

Ne kicsinyeld le a foglalkozásod. Aki fog­lalkozását ócsárolja, megélhetését teszi ne­hezebbé. Az olyan kovács, aki fél a szikrától, sajnálni való. Kellemetlenséget minden mesterségnél találhatunk és nemcsak a ké­ményseprő van veszélynek kitéve. Ha a ten­gerészek azért nem mennének a tengerre, mert ott vizesek lesznek, a pékek azért nem sütnének, mert a kemence körül nagy a hő­ség, a földművesek nem szántanának, mert nagyon fúj a szél és a szabók nem varrná­nak, mert megszúrhatják az ujjukat - vajon hova jutnánk? Kedves barátom, becsületes foglalkozást ostobaság szégyellni. Ne szé­gyelld, ha a kezed egy kicsit bepiszkolódik, van elég szappan a világon! Minden mester­ség jó, ha azt becsületesen végzik. Okos em­ber a piszokból is aranyat csinál. Gyufával is lehet sok pénzt keresni, ha sokat adunk el belőle. „Ha nehéz a munka, utána édes a nyugalom!"
Sosem lesz mézünk, ha félünk a méhek­től és sosem vetünk búzát, ha félünk a sár­tól. A hiú emberek hadd vándoroljanak ki Eldorádóba, ahol lakkcsizmában és fehér kesztyűben is megkereshetik az élethez szükséges dolgokat. A naplopók aranykora akkor jön el, ha majd vasrudakat olvasz­tunk a déli napon, ha a földet fogpiszkálóval szántjuk, a hajókat legyezővel hajtjuk, a szántóföldet kölnivízzel trágyázzuk és a te­jeskalácsot virágcserépben termeljük. Mie­lőtt ez a meseország eljönne, sok mindent kell addig lenyelnünk és helyesen cselek­szünk, ha terhünket türelemmel hordjuk, mert az ide-oda való futkosással csak sú­lyosbítjuk helyzetünket.

Minden hiába, e földön dolgozni kell. Azokat az evezőket kell használni, amelyek kéznél vannak és mert a szelet nem mi választjuk tetszés szerint, azzal a széllel kell vitorlázni, amelyet Isten ad. Szorgalommal és türelemmel elérjük célunkat. Ha a macs­ka sokáig vár az egérlyuk előtt, megfogja az egeret.
Dolgos gazda gyönyörű káposztát és sa­látát termel ott, ahol másnak még gaz sem nő. Mint gazdaember tudom, hogy a földet úgy szántjuk, hogy az ekével ide-oda járunk. Aki szorgalmasan szánt és barázdát baráz­da mellé húz, az be is veti a földjét annak el­lenére, hogy a rest elillant mellőle.

Tartsd mindig nyitva a szemed, mert az álmos tyúkot elviszi a róka. Lesben állj, ha valamit fogni akarsz. Örülj, ha szél van, de ha nem is örülsz, legalább ne vádold a gond­viselést. Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe. Megadja a mindennapi kenyerünket - de mint a munkánk jutalmát! Kelj fel korán és használd ki jól az időt! Ki korán kel, ara­nyat lel. Aki a kocsisorban az utolsó, az sok port nyel. Kelj fel korán és egész nap az el­sők közt leszel.
Nyerészkedés végett ne fogj furfangos vállalkozásba! Nem lesz nagy nyereséged, ha a mézet tüskéről nyalod le. Az ördög jegé­re menni veszélyes vállalkozás; lehet ugyan rajta korcsolyázni, de rossz vége lehet a já­téknak. Aki az ördöggel akar egy tányérból enni, annak hosszú kanala kell, hogy le­gyen. Földi javakért ne rohanj az örök kár­hozatba, mert az olyan, mintha kútba ful­ladnál egy korty friss vízért. Ne keveredj olyan dologba, amelyet később megbánsz. Jobb mezítláb járni, mint kocsin a pokolba rohanni. Jobb, ha éhezik a madár, mintha nyársra hizlalják. Ha az egeret, amely sajtot rágcsált, megfogták, nem sokat nyert a saj­ton. Kereseted legyen mindig becsületes úton szerzett, mert jól jegyezd meg, hogy a csalárd nyereség - örök veszteség.
A kifogástalan áru, a pontos mérés és az olcsó árak vonzzák a vevőket az üzletbe. Az olyan üzletet, ahol becsapják az embert, nem szokták másnak ajánlani. A szélhámo­sok sehol sem boldogulnak, hacsak a nagy városokban nem, mert ott több alkalmuk van ilyen módon élni. A szélhámos itt-ott ki­foghatja szerencséjét, de a becsületesség messzebbre jut. A szélhámos erszénye lyu­kas. A lopott cipő feltöri az ember lábát. Akinek ujjai ragadnak, mint az enyv, nem­sokára azt tapasztalja, hogy kezéhez más dolgok is tapadnak, nemcsak az ezüst. Lo­pott halak kígyókká válnak. Minél előbb lop a róka, annál hamarabb veszik űzőbe. Ha egy naplopó jó üzletet akar csinálni, legjob­ban teszi, ha becsületes útra tér. Maradj mindig a becsületes úton - még akkor is, ha semmi más nem érdekel, mint a nyereség -, mert ez a legjobb üzlet a világon.

Ügyelj a kiadásaidra: bármilyen nagy le­het a jövedelmed, ha kiadásaid nagyobbak, akkor mindig szegény maradsz. Nem a pénzt megkeresni, hanem megtartani művé­szet. Apró kiadások - mint egerek a csűrben -, ha sok van belőlük, hatalmas kárt okoz­nak. Ha az egyik hajszál után a másik is ki­hull, hamar kopasz leszel. Szalmaszálként hull le a tető házunkról és cseppenként jut az eső a kamrába. A hordó hamar kiürül, ha a rés minden percben csak egy cseppet is ereszt. A tyúkot hamar megkopasztják, ha egyik tollát a másik után tépik ki. Kis kuka­cok is megeszik a sajtot, kis madarak is el­pusztítják a buktát.
Ha valaki takarékoskodni akar, kezdje el a szájánál. Sok tolvaj leskelődik a gyomrunk körül. A borosüveg nagy tékozló.
Légy mértékletes minden dologban! Ru­hádhoz válassz magadhoz való erős szövetet és ne ülj fel a divatos hóbortnak. A fő, hogy a ruha tartós és meleg legyen, a divat és a szín mellékes. Lábad ne nyújtsd ki jobban, mint ameddig a takaród ér, mert különben hamar megfázol. A bolond is tud pénzt ke­resni, de bölcsnek kell lenni, hogy azt éssze­rűen elköltsük. Gondolj arra, hogy sokkal könnyebb két kéményt építeni, mint egyben állandóan tüzet tartani. Ha mindent a ruhá­ra és a gyomrodra költesz, mi jut a takarék­ba? Az ifjúkori szorgalmas munka, az egy­szerű, de egészséges táplálék biztosítja az öregkor nyugalmát. Aki pazarlásra adja ma­gát, az a legrövidebb utat választotta a sze­génységhez. A pénznek úgyis szárnya van, s ha még egy párat szerzünk hozzá, ne csodál­kozzunk, ha gyorsan tovaszáll.

Elnézést kérek, hogy beszédemmel hosszú fonalat fontam, de amint húztam, magá­tól jött utánam. Ez a beszéd hasonlít ahhoz az írországi kötélhez, amit a hajós azért nem tudott feltekerni, mert a végét valaki elvágta. Én csupán azt mondom, hogy ne le­gyetek pénzéhesek, vagyon hajhászok, mert ezek mind kicsinyes tulajdonságok. Töre­kedjetek előbbre jutni, mert a szegénység nem erény s az előbbre jutás nemcsak ké­nyelmesebb helyzetet teremt, hanem becsü­letére is válik az illetőnek. Keress, amennyit bírsz, takarékoskodj, amennyire lehet és adakozz, amennyit tudsz! Ne az Istennek szánt pénzen takarékoskodj, mert ezzel el veszted Isten áldását. Amit Istennek adsz, az nem veszett el, sőt azt jelenti, hogy vagyonod a legjobb bankba helyezted. Az ilyen adomány igazi hitbizomány!
Egy régi sírkövön lévő felirat a következő szavakat adta a halott szájába:
„Amit kiadtam, az az enyém volt, amit megtakarítottam, azt elvesztettem, amit elajándékoztam, azt viszem most magammal!"
A szegények zsebei biztos páncélszekré­nyek és a pénzt, amelyet az Úrnak kölcsö­nöztünk, biztos helyre tettük.