2011. május 19., csütörtök

D.Wilkerson: A látás (1974) 1.

Számos vezető vállalat csődöt jelent

Hitem szerint az amerikai nemzet számos vezető és népszerű vállalat csődbe jutásának lesz majd tanúja. Azt látom, hogy a hitelintézetek óriási problémával fogják szembetalálni magukat. Sokan képtelenek lesznek visszafizetni súlyos tartozásaikat a
vezető hitelkártya-vállalatok felé, melyek helyzete ennek következtében kaotikussá válik.
A nagyvállalatok mellett kisvállalkozások ezrei is fizetésképtelenné válnak. A legnagyobb vallási felekezetek közül is kénytelen lesz három, vagy esetleg négy szűkös keretszervezettel működni az anyagi források hiány miatt. Jó néhány gyülekezet
tönkremegy, és számos független missziós társaságnak és egyházi szervezetnek kell visszavonulnia. A keresztény rádió- és televízió-műsorok közül néhány kivételével mindegyik meg fog szűnni.

A szűkös anyagiak bizonytalanság- és félelemhullámot vonnak maguk után. Azok, akiknek még lesz pénzük, félreteszik és kuporgatják azt szükség esetére. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya „túlreagálja” majd a zűrzavaros gazdasági
fejleményeket. Pánikhangulatban meghozott, elhamarkodott döntéseket látok különböző kormányszervek részéről – ám ezek a gazdaság megtámogatására irányuló, kapkodó törekvések visszafelé sülnek majd el.
Az Egyesült Államok elnöke egyszer vagy talán kétszer jelentkezik majd az országos rádió- és televízió-csatornákon, hogy biztosítsa a polgárokat: minden a legnagyobb rendben van, és még csak ezután következik a legnagyobb gazdasági fellendülés. Ám nem éri el a célját. Az emberek kétségbe vonják majd szavait, s félelmüknek forradalmi lázban adnak hangot az elnökválasztáson.

Komoly károkat szenved az autóipar, különösen a szabadidős gépjárműveket gyártó cégeket éri nagy veszteség. Halomban fognak állni az alkatrészek, de az eladás drasztikus mértékben visszaesik. Csaknem az összes gazdasági mutató sötét jövőt fog jósolni. Kezdetben még vegyes lesz a kép, de a válság végül szinte az ipar teljes egészére kihat.

Vidékre költözési hullám

Az emberek hirtelen vidéki farmokat, telkeket és házakat kezdenek vásárolni. Ezrek próbálnak majd elmenekülni a városokból abban a reményben, hogy a természethez és a földhöz visszatérve biztonságra lelhetnek. Egyre sürgetőbb késztetést éreznek rá, hogy „kiszálljanak az egészből”. Titokban sokan arról kezdenek álmodozni, hogy maguk termelik meg a családjuk számára szükséges húst és zöldséget, azaz önellátóvá válnak, ezért aztán óriási összegeket invesztálnak majd vidéki telkekbe és szántóföldekbe. A vidéki szántóföldek továbbra is egy vagyonba fognak kerülni, a legtöbb nagyváros 150 kilométeres körzetébe eső mezőgazdasági területek ára pedig egyenesen az egekbe szökik majd – magánszemélyek számára megfizethetetlen mértékben.