Zsidó 11,1
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Ennek egy másik fordítása így szól: „A hit pedig azt jelenti, hogy biztosak vagyunk abban, amiben reménykedünk, és meg vagyunk győződve arról, amit nem látunk.” Egy további újszövetségi fordításban a vers első részében azt olvashatjuk: „A hit az, hogy valóságot adunk azoknak a dolgoknak, amelyekben reménykedünk.” Egyszerűen azt mondja itt Pál, vagyis a Szent Szellem Pál által, hogy a hit az, amikor a remény irrealitásait bevisszük a realitás területére. Gyakran, amikor arról van szó, hogy betöltekezzünk Szent Szellemmel vagy gyógyulást nyerjünk vagy imameghallgatást, sokan csak remélik, hogy majd egyszer megkapják ezeket.
De nem a reménység végzi el a munkát, hanem a hit. A hit az „most”, ha nem „most”, akkor az nem hit. Valaki azt mondta: „Hiszem, hogy majd egyszer megkapom a Szent Szellemet.” Ez nem hit, ez remény, mert a remény mindig jövő idejű, a jövőre mutat. De a hit az „most”! A hit azt mondja, hogy én most fogom megkapni, nekem most megvan. Szükséges, hogy rájöjjünk erre a lényeges dologra ahhoz, hogy kapjunk valamit Istentől.
Ugyanezek az elvek igazak a Szent Szellemmel való betöltekezésre, a gyógyulásra vagy akármilyen imameghallgatásra is. A hit alapelvei ugyanazok minden területen, akár anyagiak, akár Szent Szellem-keresztség, isteni gyógyulás vagy bármiről is legyen szó. És ha meg tudod tanulni a hit alapelveit, akkor bármit keresel vagy kívánsz Istentől, könnyen megkapod. Tapasztalatból tudom - olyan sok emberrel foglalkoztam az évek során -, hogy amikor arról van szó, hogy valaki betöltekezzen Szent Szellemmel vagy gyógyulást kapjon vagy imameghallgatást, sokan egyszerűen csak remélik, hogy Isten meghallgatja őket. Remélik, hogy kapni fognak valamit.
